Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-02-17 / 7. szám

azonban arra már átvándorolt a másik világba, ahol minden beteget készségesen felvesznek. Mi és ki ennek a slendriánságnak az oka? A főváros kórháznyilvántartási hivatalt akart szervezni, melynek feladata lett volna, hogy kitüntesse, melyik kórházban hány ágy szabad. Ez a munka évenkint 40.000 koronájába került volna a fővárosnak. A főváros meg is akarta hozni a humánus cél érdekében ezt az áldozatot, de a belügyminisztérium nem hagyta jóvá a főváros felterjesztését. Ez természetes. Hisz gróf Eőssy Tihamér, báró Nagyteőkéssy Alfonz, Sertésfalvi Nagyszállító Bendegúz nem esnek le a festőállványról, nem törik ki lábukat, nem szorulnak a kórházra, hanem bevonulnak valamely drága, finom szanatóriumba, ha egészségi állapotuk megrendült, vagy ha valamely kellemetlen helyzetből akarnak menekülni. Ott mindig van szabad hely. De azért a mostani kormány mégis szociális érzékű! v. i. Pápa város költségvetése. Hosszú vajúdás után megszületett Pápa város 1918. évi költségvetése s immár szétosztatott a városi képviselők között. A legközelebbi közgyűlés tárgyalni fogja. A költségvetés szerint — sajnos — a pótadónk ismét több mint 5%-al emelkedik. A tanács ugyanis a tavalyi 82 9% pótadóval szemben 88 9°/o pótadót javasolt, de a pénzügyi bizottság ezt leszállítani javasolja 87'7%-ra, s valószínűleg ezt a javaslatot magáévá teszi a közgyűlés is, így a pótadónk 1918. évre 87*7 0 o lesz. Ez alkalommal alább közöljük egész terjedelmében a pénzügyi bizottság érdekes jelentését, melyet Krausz József N. elnök és dr. Hoffner Sándor előadó terjesztenek a képviselőtestület elé. íme a jelentés: A világháború kitörése óta ez már a negyedik költségvetés s még mindig nem lehet arra gondolnunk, hogy városunk gazdasági ügyeit a rendes kerékvágásba visszatereljük. Még mindig nem érkezett el az ideje annak, hogy a háborúnak városunk pénzügyeire gyakorolt hatását mérlegelhessük. Hogy a háború következtében elapadt jövedelmi forrásaink mily mértékben fognak felújulni, hogy az elviselhetetlen drágaság folytán nagyra nőtt kiadásaink mennyire fognak visszafejlődni, mindezt lehetetlen ez idő szerint megállapítani. Az utolsó békeév költségvetésében 201.602 K volt a pótadóval fedezendő hiány, az 1918. év költségvetésében ez a hiány 323.541 K-ra emelkedik. Az 1914. évi 72°/

0 pótadó immár 89%-ra nőtt annak ellenére, hogy az adó-alap e négy esztendő alatt szintén jelentékeny emelkedést mutat: 278.394 K-ról 363.862 K-ra. E mellett nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy némely kiadásaink — amelyekre egyébként a rendes költségvetésben kellene fedezetet teremteni — kölcsönnel lettek fedezve azért, hogy a háborúval összefüggő kiadások terhét későbbi generációkkal megosztva viseljük. Ilyen kölcsöneink eddig 76.000 K-val szaporították városunk adósságait s az 1918. évre megint csak 4800 K lett a költségvetésbe beállítva az átvonuló katonaság elszállásolásának költségeire, holott számíthatunk arra, hogy a kiadások ez évben is meg fogják közelíteni a 30.000 K-t s így a háborús kiadásokra felvett kölcsönök meg fogják haladni a 100 000 K-t. A pénzügyi bizottság a költségelőirányzat legszorgosabb vizsgálata ellenére sem tudott egyetlen felesleges kiadási tételt találni a városi • tanács javaslatában, amelyet ez okból törölni lehetetett volna, sőt ellenkezőleg a bizottság kénytelen néhány javaslatot tenni, amelyek növelik ugyan kiadásainkat, de azért, az alábbiak szerint, még sem járnak a pótadókulcsnak nagyobb emelésével, mint amennyit a városi tanács javasol. 1. Tekintettel arra, hogy a városi közigazgatásnak a háború alatt sokszorosan megszaporodott munkáját a hadbavonulások következtében leapadt tisztikar csak megfeszített erővel tudja elvégezni, javasoljuk, hogy a városi közigazgatásban tényleges szolgálatot teljesítő összes alkalmazottaknak rendkívüli jutalom állapíttassák meg és pedig a polgármesternek 800 K, a többi tisztviselőknek fejenkint 500 K, az állandó díjnokoknak és rendőröknek fejenkint 300 K, az egy évnél hosszabb ideje szolgáló ideiglenes díjnokoknak és szolgáknak fejenkint 200 K. E jutalomban csak azok nem részesítendők, akik már többlet munkájukért jutalmazva lettek, valamint azon ideiglenes alkalmazottak sem, akik egy évnél rövidebb ideje ' állnak a város szolgálatában. A számvevőség által összeállított névjegyzék szerint e jutalmak összege 17.300 K-t tesz ki, mely az előirányzat 1—4., 11„ 12., 14., 17., 18., 19. és 26. íovatai között oszlik meg. A városi kocsisok ama kérelmét, hogy fizetésük 1200 K-ra emeltessék, méltányosnak tartjuk s az elfogadásra ajánljuk. 2. Indítványozzuk, hogy a várostól heti segélyben részesülő szegények eddigi 2 K és 1 K 60 f segélyei 50%-kal emeltessenek. E javaslatunk elfogadása után a 100 első osztályú segélyezettnek 15.600 K, a 20 II. osztályú segélyezettnek 2496 K s így összesen 18.096 K járna, tehát a 29. rovat kiadásai 4420 K-val emelkednének. 3. Ugyanezen rovat kiadásainak 4000 K-val való emelését kell javasolnunk oly célból, hogy ezen összeggel a helybeli két népkonyha segélyeztessék. A 4Ó00 K segélyből 3000 K jutna a városi és 1000 K az izraelita népkonyhának. A szegényügyi kiadásoknak e két tétellel való emelése a mai viszonyokban találja magyarázatát s bővebb indokolásra nem szorul. A gazdasági kiadások 51. rovatánál 9100 K-ban lettek előirányozva a faiskola virág- és konyha-kertészet kiadásai, mig ezen üzemek jövedelméből csak 3500 K bevételt vár a városi tanács Ez idő szerint ugyan nem áll módunkban az előirányzaton változtatni, de , minden esetre szükségesnek tartanok, ha a konyha-kertészetre nagyobb gondot fordítanának. Ez a indi közélelmezési viszonyok között felettébb kívánatos s alkalmas volna a kertészet jövedelmének fokozására is. Javaslataink elfogadása az 1918. évi szükséglet összegét a városi tanácsnak 565.366 K javaslatával szemben 591.086 K-ra emeli ugyan, de ennek ellenére nem kell a pótadókulcsot emelnünk azért, mert a fedezeti rész 1. rovatában az 1917 december elején készült költségelőirányzat még nem vett fel semmi pénztár maradványt sem, holott azóta a december 31-iki pénztárzárlat eredménye 27.115 K pénzmaradványt mutatott, amely tehát mint fedezet az 1. rovat alatt beállítható. Hasonló okból, t. i. az 1917. évi végeredmény ismeretében javasolhatjuk azt is, hogy a hus- és borfogyasztási adóból várható bevétel gyanánt az 54. rovat alatt 3000 K-t előirányozzunk. A városi tanács e cimen bevételt nem irányzott elő, de mivel a mult évi számadás eredménye mintegy 8000 K jövödelmet mutat, ennélfogva az általunk javaslatba hozott 3000 K eredmény a folyó évre is remélhető. Ily módon a fedezet e két tétel beállításával 271.939 K 92 fillér, a pótadóból fedezendő hiány pedig 319.146 K 80 f lesz s így az 1918. évi általános pótadókulcs 87'7°/o l

es

z> tehát 1 "2°/

0-kal kevesebb, mint amennyit a városi tanács javasolt. KARCOLAT a mult hétről. Lassan, de biztosan! Örömmel konstatáljuk, hogy nem csalódtunk, amidőn a bresztlitovszki tárgyalásoktól nagy eredményeket vártunk. Be kell vallanunk, hogy többet vártunk és nem oly viszonyban, amint ez megtörtént, de ha fontolóra vesszük, hogy mily eredménynyel végződött a tárgyalás, akkor arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy „várakozáson felüli eredményeket" értünk el. Megkötöttük az ukránokkal a különbékét és ezzel az akcióval megtörtük Trockij kománknak a konok magatartását. Huzni-halogatni akarta kertelésével a különbékét, de amikor látta, hogy az eszén túljártak és nélküle is megkötötték az ukránokkal a különbékét, jónak látta beadni a derekát és kimondta a nagy szót, hogy az oroszok a háborút tovább nem folytatják. Hogy mit jelent itt ez a kijelentése, most már nyilt titok. A fejszének legalább a nyelét biztosította az ántánt részére. Sokat ugyan nem ér vele, de biztosította magának a további létfenntartását. Az első döntő lépés tehát megtörtént. Ami ezután következik, az még a jövő titka, de elmondhatjuk, hogy a közel jövő titka. Lehet, hogy a háborús állapot még egy pár hónapig eltart, de az is megtörténhetik, hogy néhány hét múlva teljesen kitisztázódik a helyzet. Erre vall főleg az amerikaik kertelése, az angol kormány válsága, a párizsi nép lehangoltsága, a romának kényszerhelyzete és még számos titkos dolgok, melyek nemsokára napfényre fognak kerülni, amelyek mindegyike a béketárgyalások közeledtét fogják majd eredményezni. Sokan ugyan még mindig nem biznak az eddig elért sikerben, de ezek a pesszimisták csak arra valók, hogy a zavarosban még mindig halászgassanak és az ántánt malmára a vizet hajtsák. Csak hajtsák, majd megfulladnak abban a vizben, amelyet most még mesterséges úton hajtanak. Mi leszögezzük az eddig elért és kilátásban levő eredményeket és nem az optimista szemüvegen, hanem a tények valódiságára apellálva, úgy mint eddig, ezután is azon meg, győződésben vagyunk, hogy a válság meg van oldva, a béketárgyalások küszöbön vannak és ha az akadályok, melyek még a küszöbön hevernek, el lesznek távolítva — ami csak az ántánt érdeke volna —, akkor a béke rövid idő múlva biztosítva lesz. Az ukránokkal való különbéke oly előnyöket biztosít most számunkra, melyek a legjobb reményekre és biztatásokra jogosítanak. Mi elmondhatjuk egyelőre, hogy „birtokon belül" vagyunk, ami ezután következik, ez csak folyománya lesz az eddig elért fényes eredményeknek. Türelemmel és kitartással vivtuk ki az eddigi előnyöket és most már várjuk a legjobb végeredményt azzal a megnyugvással, hogy: — Lassan, de biztosan! Frici.