Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.
1918-02-10 / 6. szám
PAPAI HOZ LOM Közérdekű fiig'ffetlen hetilap, b Meg-jelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és N.vilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Segítsünk a lakáskérdésen I Nagy probléma volt még a háború előtt is a iakáshiány, de még nagyobb nehézségekbe fog majd ütközni a háború befejezésével a lakáskérdés megoldása. Több izben szólaltunk már fel ebben a kérdésben, történt is némi javulás azzal, hogy a Tisztviselőtelep felépült, de amint a tapasztalat igazolja, még mindig lakáshiányról hallunk panaszokat és ezen panaszok nagyon is érintik városunk jövő fejlődését és haladását. A nagy eltolódások, amelyeket a háború a lakosság elhelyezkedésében maga után vont, s az egyéb tünetek arra vallanak, hogy a nagy lakásszükséglet mellett, ha föloldást nyer a miniszteri rendelet, amely a házbérek emelését megtiltja, a háztulajdonosok megindítják az emelőgépet, amellyel bizonyos veszteséget is fedezni igyekeznek. A hadbavonultak családtagjai csak a hadsegélyezésről kiadott rendeletben foglalt mérvű lakáspénzeket fizetik esztendők óta, tekintet nélkül arra, hogy mennyivel több a lakás belértéke. Miből és hogyan fogják más úton a háztulajdonosokat kártalanítani, az ma még kérdéses. Minden esetre az itt szenvedett veszteséget a lakóknak kell megtéríteni a fölemelt házbérekkel. Köztudomásu dolog, hogy a nagy ingatlanforgalom dacára is ma soha nem hallott magas értékben kelnek az ingatlanok. Természetes, hogy az uj háztulajdonosok kívánni fogják a befektetés minél magasabb kamatozását, ami ismét csak a lakókra fog hárulni. Közismert terv, hogy úgy az állami s ezzel hapcsolatosan a többi köztisztviselők fizetéseit is a közel jövőben, azaz helyesebben mondva a háború befejeztével gyökeresen rendezni fogják. A rendezéssel egyidejűleg rendezni kell a lakbéreket is. A rendezés természetesen egyet jelent a nyerendő lakbér emelésekkel. Ehhez fog tehát elsősorban idomulni az általános lakbéremelés, amelyet még elősegít a legnagyobb mértékben az a természetes konjukturális folyamat, hogy ha nagy a kereslet és kicsiny a kinálat, az érték emelkedik. A kettős veszedelem tehát abban rejlik, hogy nem lehet majd az eltolódások miatt lakást kapni s a lakbérek leírhatatlanul drágák lesznek. Ezzel szembe kell nézni, ezzel számolni kell s nem szabad úgy tenni, mintha ez a veszedelem váratlanul törne majd reánk. A város vezetőségének ezzel már most kell számolni. A város vezetősége igen jól tudhatja, hogy mily nagy hátránya volt eddig is a városoknak az, hogy lakáshiány volt. Hát már a háború után! mi fog bekövetkezni. Igen jól tudja a város vezetősége, hogy még a háború előtt számos család azért nem költözött városunkba, mert nem kapott megfelelő lakást. Mennyi kalamítása volt a város vezetőségének, hogy az ide vezényelt családos katonatiszteknek nem állott megfelelő lakás rendelkezésre. Az is igaz, hogy a város vezetősége igyekezett, a menyire lehet, a lakásszükségen segíteni, segített is nagyban azzal, hogy az Erzsébetváros részt megalkotta, de amint a tapasztalat igazolja, még ezzel sem tudtuk a lakáshiányt rendezni. Mi a mostani felszólalásunkkal nem a város vezetőségét vádolni, hanem ideje korán figyelmeztetni, hogy ezzel a fontos kérdéssel foglakozzon, mely hivatva van a lakásszükségleten segíteni. Nagyon is komolyan kell ezzel a kérdéssel foglalkozni. Kijelentjük jó eleve, hogy a város igyekezete bármennyire fontos és elismerésre méltó is, de ez magában nem lesz elégséges. Kérdéses ugyanis az, hogy a város megvalósíthat-e oly nagyszabású programmot, amelynek kivitelét a fenyegető lakásrém elhárítása követeli. Ha a város megteszi majd a magáét, meg kell tennie a polgárságnak is^amely maga elveszi a hasznát, ha segít a várost fellendíteni. A háborús időbeli fejlődésnek útját állja a nagy drágaság. Ez az oka annak is, a munkaerő hiánya mellett, hogy az építőipar teljesen pang. A nagy akadályok mellett sem szabad azonban tétlenül nézni a fenyegető veszedelem érkezését, hanem meg kell kísérelni az elhárítását, ha mindjárt az első pillanatokban még az ötlet is bizarrnak látszik. Ezzel a lakáshiánnyal kapcsolatosan említésbe hozzuk a szálloda-kérdés megoldását is. Szükségtelen talán hangoztatni, hogy mily hátránya az városunknak, hogy nincs egy megfelelő modern berendezésű szállodája. Azt is eléggé hangoztattuk már, hogy számos idegen azért nem marad meg éjjelre városunkban, mert vagy nem kap szobát éjjelre, vagy ha kapna is, akkor nem megfelelőt. Éveken át hangoztatják, hogy a szálloda-kérdés megoldása küszöbön van, de ebben az ügyben sem történt semmi. Ezt a kérdést is meg kell oldani a háború befejeztével, mert ezzel a megoldással nagy haladást és előnyt teremtünk városunknak. Szóval, ha valamikor szükség volt arra, hogy a város vezetősége foglalkozzon a lakáshiány és szálloda-kérdés ügyével, ugy a mai idő az. Bármily súllyal vegyük számításba a drágaságot, a munkaerő hiányt, a mérleg másik serpenyőjébe ha belevetjük a várható és föltétlenül bekövetkezendő nehézségeket, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy haladéktalanul meg keli tenni már most a kezdeményező lépéseket, hogy a város közönsége lakásszükségletén megfelelően segítsünk. S erre talán nem is lesz oly túlságosan nehéz a megoldást megtalálni. Ismeretes, hogy a legszélesebb körű akció van tervbe véve az egész országba a háború után az építőipar fellendítésére. Ennek különbözőbb módjait találták meg s ezek között első helyen az építkezési kedvet anyagi támogatással fokozzák. Az anyagi támogatás alatt csak azt érthetjük első sorban, hogy az új építkezésekben a maiaknál tetemesebb adókedvezményeket biztosít az állam, amely minden esetre alkalmas arra, hogy az építkezést rentabilisebb válalkozássá tegye. Bizonyos az, hogy megfelelő kedvezményekkel, amelyekkel a házépítés költségeit annyira lehetne redukálni, mint amennyibe az építés békeidőben került, nem lesz meddő fáradság, s hálás lehetne az egész város polgársága, nemcsak a munkaalkalom biztosítása, hanem azért is, hogy fedelet biztosítanak a sok lakónak, akik visszajövet alig tudnak elhelyezkedni, legalább is megfelelően nem. Reméljük, hogy mindezeket a felhozott érveket a hatóság figyelembe fogja venni és ezen gondos kérdést alaposan tanulmány tárgyává fogja tenni és minden lehetőt el fog követni, hogy városunkban a lakásszükséglet biztosítva legyen. Ezzel kapcsolatban, amit már említettük, a szálloda-