Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-12-01 / 48. szám

PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű fü^^etlen hetilap, b Megjelenik minden yasárnap. Előfizetési árak: Egész érre 16 K, félérre 8 K, negyedéire 4 K. Egyes szám ára 32 flllér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Utóhangok az új ruharendeletről. Ismeretes, hogy a kormány új ruharekvirálási rendelete széltében erős kritikával találkozott s a hangos és méltatlankodó felszólalásoknak úgy látszik meg volt az az eredményük, hogy a hadügyminisztérium a végrehajtási utasításon enyhítést eszközölt, még pedig annyiban, hogy az első átadásnál a négy vagy öt ruhával rendelkezőknek nem kell semmit sem beszolgáltatniok, csak azoknak, akiknek hat és ennél több ruhájuk van. Azoknak, akik 4—5 ruhával rendelkeznek, csak akkor kell majd ruhát beszolgáltatni, ha a hat ruhától kezdődőleg beszolgáltatott ruhamennyiség nem lesz elegendő a hazatérő katonák felruházására. Természetes az, hogy senki sem látja szívesen, ha télviz idején nehezen szerzett és megóvott ruháinak egynegyedét vagy még többjét elviszik. Mégis ha az elégedetlenek csak azok lennének, akiknek „még többjét", szóval tizenöt ruhán felül levő valamennyi öltönyét viszik el, nem adnánk ennek az ellenzésnek kifejezést. Kivételes időket élünk, eleven kordonok fojtó karjai ölelnek körül, a magunkét viszik el, nem hogy adnának valamit a nagy Ínségünk segítségéül — a kormány jogosan cselekszik, mikor a teljes ruhátlanság idejében beköveteli pőrére lerongyolt érkező katonáink részére azt a ruhafölösleget, amit mindenki nélkülözni tud. Ismételjük: ruhafölösleget és nem a nélkülözhetetlen öltönyünket. Mert számolnunk kell azzal, hogy három-négy hónap- múlva, jövő tavasszal se várhatunk valami tulos gazdasági fellendülést — s a polgár-embernek négy és öt ruhájából megmaradó három-négy s egyáltalán nem vadonatúj ruhája eddig éppen kophat annyit, hogy szükség lenne arra a később beszolgált adandó ötödikre, amit viszont újból beszerezni sehogyan sem lehet. Engedjék meg a „módosított ruharendelet" módosítói, hogy néhány, első pillanatra talán kicsinyes, de a rendelet végrehajtásában fontos szempontra világítsunk. Elsősorban: az a rendelet igazságtalanul és drákóian sújtja a polgári középosztályt. Nem azért, mert hat ruhából elvisznek egyet: ebbe bele lehetne nyugodni. De a rendelet fogalmazói elfelejtik azt, hogy gyermekruhákat nem lehet kapni s hogy a polgárapa gyerekeit igen széles körökben már jó két esztendeje jórészt a saját ruháiból átfordított és átcsináltatott öltönybe öltözteti. A kishivatalnok, akinek, mondjuk, még van is öt-hat ruhája s négy gyereke is van mellé, hord és strapái a maga ruhái közül kettőt, hogy a tavasszal átcsináltathassa a gyerekeinek. Aztán: a frakknak és szmokingnak megkegyelmeztek ugyan, de megint csak a polgárosztályt sújtja nagyon érzékenyen, hogy az u. n. szalonkabát és a zsakett az elrekvirálandó ruhák közé tartozik; pedig mindkettő nélkülözhetetlen, a polgárembernek nap-nap mellett igényelt öltönye és sok embernek egyetlen megjelenési, ünnepi ruhája egy családi szalonkabát, vagy zsakett. Érthetetlen, hogy erre nem gondoltak. A kormány számít mondjuk 200.000 teljesen ruhátlan katonára, ezek közül legalább 100.000 egyszerű ember, falusi paraszt, aki nem vesz magára zsakettet, ha teljesen pöre is, nem megy haza madárijesztőnek a falujába. Falun csak a jegyző, a tanító, no meg a muzsikus cigány hord zsakettet Van még egy megjegyzésünk a 15 ruhán felüli rekvirálásokra. Honnan vették a ruharendelet készítői ezt a merész számot? Minek valakinek a mai Ínségben tizenöt ruha? Aki ma, a háború ötödik esztendejében olyan anyagi viszonyok között él, hogy megengedheti magának 15 öltöny luxusát, annak bizonnyal mindegy, hogy tizenöt ruhája van-e, vagy ötven — tessék ezektől rekvirálni. Tizenöt ruha fölösleges egy embernek. Nagyon bőkezű számítással szükség van három utcai ruhára, egy sport-ruhára, egy zsakettre vagy szalonkabátra — s ezenfelül maradjanak meg az estélyi ruhák, melyek úgy sem jöhetnek számításba. Nyolc ruha teljesen elég egy embernek; akinek ezen felül van, azt tessék mind elrekvirálni. De akinek csak ennyi van, vagy ennél is kevesebb, azt ne bántsák, mert oktalan és céltalan lenne egy át nem gondolt rendelettel megnehezíteni emberek sokezrének életét — azt az életet mely úgyse volt soha olyan elviselhetetlenül nehéz, mint ezekben a napokban. Katonai Munkás-Otthon. A harctérről hazatérő munkásság, akiknek lelki állapotát — mely a vereség, fárasztó visszavonulás, a mögöttes országba való viszontagságos visszajutás, a kellő élelem és a hiányos ruházat folytán keletkezett — a végső elkeseredésig fokozná az, ha hazatérve, itthon nem találnák meg azt a gondoskodást, melyet éveken át tartó szenvedések után a magyar államtól jogosan elvárhatnak. Ezen célból, mint minden nagyobb városban, úgy Pápán is, a 7. honvéd huszár pótszázad egy Munkás-Otthont létesített, melybe a harctérről visszaérkező katonaságot, de nemcsak ezeket, hanem a megszüntetett hadiüzemekben elbocsátott munkásokat is, felveszik, s mindaddig ellátják, mig részükre munka-alkalom kínálkozik. Elvül szolgál, hogy a Munkás-Otthonokba csak olyanok vehetők fel, akik az illetékes póttesteiknél már jelentkeztek, vagy az üzemekben történt elbocsátásukat igazolják. A munkások vezetőségében helyet foglal a munkásszervezetek 3—3 képviselője. Igazolvány. Minden munkás, aki a Munkás-Otthonba való felvételre jelentkezik, azonnal igazolvánnyal látandó el, hogy ő a munkaalkalom kinálkozásáig a Munkás-Otthon oltalmába vétetett. Élelmezés. Minden munkás, ki a Munkás-Otthonba való felvételre jelentkezik, ott mindaddig ingyen élelmet kap, amig részére munkaalkalom nem nyújtható. * Élelmiszerről a Munkás-Otthon vezetősége gondoskodik. Ruházat. A harctérről hazaérkező munkások lerongyolódott ruházata, ameny nyiben a póttesteknél még meglevő, de használt készletekből lehetséges, innen fog pótoltatni; ha ez nem volna keresztül vihető, úgy a vezetőség a népruházati bizottsághoz fog fordulni. Illeték. Amig a kormány a munkanélküliek segélyzését szabályozza, a Munkás-Otthonban levő munkások katonai zsoldilletékben részesülnek. A munkások foglalkoztatása. Addig is, mig a munkásoknak állandó munkaalkalom nyújtható, azokat ideiglenes foglalkoztatni kell. Ezen célból a helybeli hatóságok kötelesek a Munkás-Otthon legénységét naponta közmunkák céljaira a helyben szokásos munkabér ellenében, felhasználni (pl. ki- és berakások, fakitermelés, fuvarozások, tisztasági munkálatok stb.). Esetleg városi őrségek és rendfenntartás stb. céljaira is kisegítésképpen ezen legénység fizetés ellenében