Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-10-27 / 43. szám

ff A PA 1. Közérdekű függretlen hetilap. r=3 Meg-jelenik tniiixleii vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közeiből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) IV. Henrik ama kívánsága, hogy vasárnaponkint a legszegényebb ember fazekában is egy tyúk főijön, háborút viselő országokban nem valósítható meg. Termékeny és nem túlságosan népes országban okos oekonomiával, helyes be­osztással és igazságos szétosztással, körül­tekintő, erélyes, klikk-, és osztályérdektől távol álló kormány annyit elérhet, hogy az ország lakosai ne nélkülözzenek. Pápa város lakosainak, ha nem is dicsekedhetnek azzal, hogy közélelmezé­sük kitűnő, el kell ismerniök, hogy el­látásuk kevésbbé rossz, mint sok más városé, vagy kisebb községé, igaz, a mos­tohább sorsú emberek asztalára nem kerül sem fehér, foszlós kalács, sem pirosra sült malac- vagy libapecsenye, sem omlós tepertős pogácsa, sem kívá­natos, jól megvajazott túrós csusza, kama­rájukban sincs bödönével a zsir, párosá­val az oldalas szalonna, tucatjával a sonka, hombárjával a finom nullás liszt, de ha a csendőrök nem volnának olyan minden lében kanalak, kevés embernek kellene Pápán koplalni. Közellátásunk nem lett rosszabb, mint tavaly volt, pedig eddig minden következő esztendő silányabb volt az előzőnél; sőt a liszt jobb, mint volt, noha idei búzatermésünk minőség tekintetében messze a mult évi mögött marad. Dr. Tenzlinger József programm­beszédében megígérte a közellátás javí­tását. Annyit is jár e dologban Buda­pesten, hogy lába majdnem térdéig kopik. Ha valaki oly ígéretet tesz, melyek­nek teljesítése másoktól függ, kötelessé­gét teljesítette, ha ígérete beváltásának akadályait minden erejével legyűrni törek­szik. Gyakran a legéleslátóbb, a legmé­lyebben gondolkodó, tapasztalatokban leggazdagabb ember sem ismerheti egy előtte új távoli terrénum viszonyait, csala­fintaságait és akadályait, mig közelebbről szemtül-szembe nem kerül velük. A hata­lomra kerülők azért gyakran a legjobb akaratukkal sem válthatják be programm­jukat a maguk teljességében. Azért türelemmel, zúgolódás nélkül kell elviselnünk közellátásunk hiányait. Ausztriában örülnének, ha feleannyi kenyeret husi és zsirt kapnának, mint mi kapunk. Hiszen igaz, kevés, amit adnak. Vigasztaljon azonban bennünket az a remény, hogy úgy sem élünk már sokáig háborús koszton. * * * A legideálisabb állapot az, ha a beteget a szerető hitves, vagy a gondos anya ápolja és egy jó, ügyes, barátságos, lelkiismeretes orvos a szenvedőnek mindig a kellő időben rendelkezésére áll, mikor szüksége van rá. De társadalmunk mostani berendez­kedése mellett nem mindenki alapíthat családot, az anyák sem örökéletüek, jó orvosok sem állanak mindenkinek szol­gálatára, mikor éppen rájuk legnagyobb szükség van. A házi, családi ápolást cél­szerűen berendezett kórház is pótolhatja, ha lelkiismeretes, tudós orvos áll élén. A kórházi ápolástól azonban a legtöbb beteg idegenkedik. Valószínűleg van is rá oka. A szenvedő ember a legmélyebb részvétet, a legnagyobb gondosságot, a leggyengédebb figyelmet érdemli. Hiszen szenved! A szenvedés szent dolog, mely előtt mindenkinek lábujjhegyen kell járni. Hiszen azt a barátunkat, rokonunkat is elhalmozzuk gyengédséggel, figyelemmel, aki hosszabb időre távozik körünkből. A nagy beteg pedig örök távozásra készül. Sokszor visszafordul és itt marasztalja az ügyes orvos, a gondos ápolás és a jó sors. De sokszor bizony a betegség a Halál visszavonhatlan hivó követe. Azért tanusítunk a szenvedő iránt olyan sok szeretetet, gondosságot és figyelmet. Hadd sütkérezzék mégegyszer gyöngéd­ségünk verőfényében, hadd terelje el figyelmünk gondolatait az örök távo­zástól. Igazi kulturországokban, aminő igen kevés van, mindezeket figyelembe veszik, midőn kórházakat építenek. Ott nagy, világos, szellős, barátságos, tiszta szobák­ban, hófehér ágyakban mosolygós képű, kedves ápolónővérek és emberszerető, nyájas orvosok gyógyítják a betegeket. Ha nálunk ilyen kórházak volnának, akkor a beteg sem félne azoktól. Mennyi­vel kevesebb beteg halt volna meg a mostani spanyol járványban, ha ilyen kórházaink volnának. Talán majd a békekötés után, midőn nagyobb értéknek tekintik az emberi életet, mintaszerű kórházakat fognak épí­teni. Akkorra majd jut a társadalomnak pénze nemcsak az emberi élet pusztí­tására, hanem megkimélésére is, mert nem kell majd új kaszárnyákat építeni. * * * Hannibal ante portás. Az ellenség közel álí kapuinkhoz és mi olyan unzse­nirt veszekedünk egymással, mintha semmi egyéb gondunk nem volna, mintha a béke szelíd csendje venné körül határain­kat, mintha túlságos jó dolgunkban ala­posan besampanyeroztunk volna és bő­rünkben férni nem tudva, ősi magyar módra egyéb baj hiján szórakozásból egymás hajába kapunk. Mind a két fél persze azt mondja, hogy a másik az oka a veszekedésnek. Az a fél, mely oka a nagy bajnak, elismerte ugyan, hogy a játszmát el­vesztettük, de nem akarta beismerni, hogy rosszul játszott, hanem a játékasztalnál továbbra is a főhelyen akart maradni és tovább játszani — a mi kontónkra, mikor ég fejünk felett a ház. Csak az utolsó percben, midőn a világesemények orkánja az ezer éves épületet már végpusztulás­sal fenyegeti, csak akkor kaptak észbe, csak akkor jutott eszükbe, hogy az oltáshoz mindenkit odahívjanak, aki oltani tud és akar. Csakhogy most már egy kicsit el­késtek ! Ha kissé korábban le tudtak volna mondani osztályönzésükről és érdekeikről, az ezer éves épületen sok­kal kevesebb rep edés és pusztulás nyoma látszanék. De jobb későn, mint soha! Az egész magyar nép szólói talán majd kikorrigálják azt a sok hibát és mulasz­tást, melyet ők elkövettek. Várhelyi Izsó. spanyol-járvány leküzdése. Dr. Müller Vilmos kir. tanácsos, kiváló orvos figyelemre méltó cikket irt a Pesti Hir­lap szerdai számába a spanyol-járvány elleni védekezésről. Az aktuális cikket olvasóink tanul­ságára szükségesnek tartottuk mi is leközölni a következőkben : A régi nagy orvosokra emlékezem most, hogy a tudományos folyóiratok el­mellőzésével, a legnagyobb magyar napi­lap hasábjain keresztül szólok a nagy, közönséghez és az ijesztően pusztító jár­vány gyors leküzdését nagyon egyszerű eszközökkel ajánlom. A tüdővész letip-

Next

/
Oldalképek
Tartalom