Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-10-13 / 41. szám

eszméik, céljaik diadalra jussanak. És az egyik modern eszme megvalósulása rendesen együtt jár a többi, a népmilliók javát célzó radikális eszmék megvaló­sulásával. Várhelyi Izsó. Dr. Antal Géza ünnepi beszéde Mészáros Károly ny. polgármester arcképének leleplezése alkalmával. Nyugalomba vonult polgármesterünk: Mészáros Károly arcképét a képviselő­testület megfestette a tanácsterem számára. Az arcképet vasárnap délelőtt leplezték le ünnepélyesen. Az ünnepi beszédet városunk illusztris orsz. képviselője: dr. Antal Géza tartotta, kinek nagyszabású beszédét, helyszűke miatt öszsevontan, itt közöljük: Tekintetes Díszközgyűlés! Városunk képviselőtestületének egyik utóbbi határozata folytán ez az utolsó gyűlés, melyet a városháza nagytermé­ben tartunk, mert — hosszú időre leg­alább, — a képviselőtestület gyűléseit, nem ebben a megszokott teremben, ha­nem egy új helyiségbea tartja. Annál örvendetesebb, hogy ezt a gyűlést, melyet annak a férfiúnak tiszteletére rendeztünk, ki a város élén 22 évig állott, ebben a teremben tarthatjuk, amelyben ő több, mint két évtizeden át vezette a város képviselőtestületének tanácskozásait s amelynek falaihoz alkotásának oly sok emléke fűződik. Most, hogy a 22 évnek emléke végigrajzik előttem s ezeket az emlékeket egy rövid negyedórában a tekintetes díszközgyűlés tagjai előtt is fel akarom újítani, úgy érzem magam, mintha én is egyike volnék a modern technika azon eszközeinek, amelyek a mozgó­képek gyors falravetítését eszközlik. A rendelkezésemre álló idő csekély volta mentsen ki, ha ez az emlékezés mozaik­szerű és nem a történések idői egymás­utánjában folyó lesz. Mikor Mészáros Károly a város polgármesteri székét ezelőtt több mint két évtizeddel elfoglalta, a város lakos­sága alig rúgott 14000 főre; ma, dacára a világháború négy súlyos esztendejének, mely e város fejlődését is megbénította, a lakosság több, mint 22C00 főre rug, vagyis az akkori lakosságnak majdnem kétszeresére emelkedett. A lakosság ezen nagymérvű emelkedésében kétségkívül elsőrangú tényező volt közegészségügyi állapotainknak javulása, amelynek viszont legfőbb tényezője volt a vízvezeték meg­építése, Mészáros Károly polgármester­ségének első nagy alkotása. Aki vissza­emlékezik arra, hogy városunkban a víz­vezeték megépítése előtt nem mult el év járvány nélkül, s hogy a járványos beteg­ségek között különös erővel lépett fel majdnem minden évben a tífusz s aki maga elé idézi a lefolyt két évtizedet, mely járványos betegségektől majdnem teljesen megkímélte városunkat s mely­ben a tífusz igazán csak szórványosan lépett fel, az tudja csak átérezni, hogy a vízvezeték létesítésével micsoda szolgála­tot tett városunk egészségügyének az a férfiú, aki ennek létesítését legelső fel­adatának tekintette. A város lakosságának emelkedése szükségessé tette a város terjeszkedését az építkezés terén. Mielőtt a szükséglet oly parancsoló módon jelentkezett volna, hogy a képviselőtestület tagjai között idevonatkozólag az intézkedés szükséges­sége a köztudatba ment volna át, volt polgármesterünk megtette azt, amit előre­látó várospolitikája megtennie sugallt, létesítette az Erzsébet-városrészt, majd utóbb x a tisztviselő-telepet. Az utóbbi létesítése aránylag nehézség nélkül ment végbe, annál több akadályra talált azon­ban az előbbinek létesítése s aki tudja, hogy mily energiával küzdött le Mészáros Károly minden akadályt, a város érdekei­nek mily megkimélésével létesítette az új városrészt, amelynek gyönyöfü utja városunknak méltó büszkesége s mely­nek pompás parkja az egyetlen igazi sétálóhelye városunk közönségének, ame­lyet bármely más város lakóinak is büszkén mutathatunk, az kell, hogy a legnagyobb elismeréssel hajoljon meg Mészáros Károlynak e téren kifejtett nagy­szabású munkássága előtt. De nemcsak az extenzív terjeszke­dés lehetősége képezte Mészáros Károly­nak^ gondját, figyelmét állandóan foglal­koztatta belvárosi építkezésünk s különö­sen utcáink szabálytalansága s ezek között a legforgalmasabb utcáknak a közlekedés szempontjából nehezen hozzá­férhető volta. Nem említve több utca­nyitást, csak a legfontosabbat idézem a tekintetes díszközgyűlés tagjainak emlé­kezetébe, a Kossuth Lajos-utcának, a volt Szél-utcának megnyitását. Nem feledkezett meg nyugalomba vonult polgármesterünk egy pillanatra sem arról, hogy városunk elsősorban kulturváros, melynek meglevő kultúr­intézményei továbbfejlesztése, esetleg újak­nak létesítése hivatva van a város meg­alapozott hirnevét e téren terjeszteni. A szentbenedekrendiek algimnáziuma ő alatta emeltetett a város hozzájárulásával is főgimnáziummá. A ref. tanítónőképző­intézet és polgári leányiskola, az állami polgári leányiskola, az izr. polgári fiú­iskola, az iparostanonciskola, állami ovo­dák és elemi iskolák az ő polgármestersége idejében nyertek új otthont vagy létesültek. Ám nagyon jól tudta, hogy virágzó szellemi élet csak gazdaságilag szilárd alapfokon fejlődhetik; elkövetett mindent, hpgy a város gazdaságilag is fejlődjék, így jöttek létre hosszas utánjárás után a Perutz-gyár, a Hungária- kénsav- és műtrágyagyár, amely teljesen fölépülve várja a háború utáni időket, hogy mint Magyarország, sőt a monarchia egyik legnagyobb gyára szolgálja a gazdasági termelést. A városban így létesítette a villamostelepet, melynek üzeme most másfél évtized óta egyre fokozódó jövedel­mezőségről tesz bizonyságot. De mint országunk egész gazdasági élete, városunké is a mezőgazdaságon nyugszik s a mezőgazdaságnak van mindent túlszárnyaló fontossága. Tudta ezt Mészáros Károly volt polgármesterünk, aki mezőgazdasággal foglalkozó lakos­ságunk érdekében is mindenkor buzgón eljárt, az összeköttetést vele állandóan fenntartotta, amit külsőleg .is jelképezett mintegy az a körülmény, hogy a felső­városi olvasókörnek, melynek tagjai csak­nem kivétel nélkül a mezőgazdasággal foglalkozók köréből kerülnek ki, hosszú időn keresztül elnöke, majd utóbb tb. elnöke volt. Vázlatos a kép, melyet polgár­mesterünk két évtizedi működéséről a tisztelt díszközgyűlés előtt megrajzoltam; vázlatos a kép, mert csak az ered­ményekre hivatkoztam s nem rajzoltam azokat a küzdelmeket, amelyekbe ezek­nek az eredményeknek elérésére került Ez az élénk viszaemlékezés s a nyomán fakadt hála indította a képviselőtestület tagjait arra, hogy egyhangú lelkesedés­sel hozott határozatukkal megfestessék arcképét annak a férfiúnak, akitől végleg megválni nem akartak s akit a város tanácskozó termében, ha arcképben is, állandóan látni kívántak. Az arckép el­készült; a megértő lelkű művész baráti keze festette meg azt s most itt áll előt­tünk, hogy kifejezze tiszteletünket és hálánkat az iránt a férfiú iránt, akit oly hiven ábrázol. (A lepel lehull. Hosszan­tartó élénk éljenzés). Nagyságos polgármester úr! Ezt az arcképet a város nevében vegye át és őrizze meg. De engedje meg, hogy fel­kérjem arra is, hogy kövesse törekvései­ben azt a férfiút, kit ez az arckép ábrá­zol s kinek törekvése mindenkor a város érdekeinek felvirágoztatása volt. És most, Tekintetes Díszközgyűlés, engedje meg, hogy magukhoz a képviselő­testület tagjaihoz is intézzek néhány szót. E díszközgyűlés utolsó gyűlés ebben a teremben, amelyből már a legközelebbi órákban hosszú időre, talán örökre távo­zunk. Mikor a londoni Karthausi-gimná­zium a mult század második felében ki­költözött a világváros zajából, régi épületé­ből magával vitte azokat a köveket, amelyekbe egykori tanítványainak nevei voltak bevésve és befalaztatta azokat új épületébe, hogy ezzel is dokumentálja külsőleg, hogy a szellem a régi és új épületben azonos maradt. Nekünk is magunkkal kell vinnünk új tanácskozási termünkbe azokat az emlékeket, amelyek­től e falak visszhangzanak. Magunkkal kell vinnünk mint legdrágább emléket azt a tudatot, hogy csak a tanács s első­sorban a polgármester és a képviselő­testület harmonikus együttműködése nyújt­hat alapot a város fejlődésének, további virágzásának. Ennek az utolsó 20 esztendőnek emléke legyen buzdítás további állandó kitartó munkára, különösen most, amikor egy világ omlik össze s annak romjai­ból egy új világ áll elő. Hogy pedig ennek a munkának nyugalomba vonult polgármesterünk soká lehessen necsak szemlélője, de mint a város képviselőtestületének tagja, odaadó munkása is, erre kívánunk neki az Isten­től hosszú, boldog, nyugodt életet! YISZKETEGSEGET sömört, rühta leggyorsabban elmulasztja a Dr. Flesch-féle eredeti, törvényesen védett „SKABOFORM-KENÖCS". Nincs szaga, nem piszkít. Mindig eredeti pecsé­tes Dr. FÍesch-félét kérjünk. Próbatégely 3 K, nagy tégely 5 K, családi tégely 12 K. — Kapható a helybeli gyógyszertárakban, vagy direkt a készítőnél rendelhető. Dr. Flesch E. „Korona" gyógyszertára, Győr. Vételnél a „Skaboform" védjegyre ügyeljünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom