Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-10-06 / 40. szám

PAPAI KOZLOM Közérdekű független lietilap. ei Megrjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész evre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban es Nobel Annin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Pápa, 1918 október 4-én. A P. K. régi t. olvasói emlékezhet­nek rá, hogy mindjárt a háború elején fel­emeltem tiltakozó szavamat a növekedő drágaságnak felsőbb helyen való meg­türése, dédelgetése és előmozdítása ellen. Rá is mutattam a kizsákmányolási rend­szer indító okaira is. A dagadó bugyellá­risokkal, a hihetetlenül terpeszkedő gaz­dagsággal akartak balzsamot ragasztani a háboru-ütötte sebekre. A másik cél volt, hogy a primitív gazdálkodás, rend­szer miatt anyagi bajokkal küzdő kis­gazda osztályt, a könnyelmű gazdálkodás, kártya, turfveszteség, dáridózás és örökös vendégeskedés, nővadászat következté­ben eladósodott közép- és nagybirtokoso­kat felsegítsék. Gyenge szavamat akkor nem hallották meg. Ott fent nem is akartak ilyen hangokat hallani. A köz­vélemény legirányadóbb kifejezőinek, a nagy lapok cikkíróinak szájára lakatot tett a cenzúra. Közélelmezési ügyekről, drágaságról sokáig nem volt szabad irni, mintha a hadiérdek kívánta volna, hogy a Szabó Istvánok, Varga Istvánok, Eősy Attilák, Báró Nyegle Arisztidek, gróf Hétmilliósi Teofilok, herceg Borkalmár Lajosok, Serfőző, Posztószövő és Cukor­gyártó bárók, Lánczy Leók, Láncos Jakabok, Füszerszagoló Árpádok és Rőfös Ivánok bankókazlai az égig emelkedjenek. Csak midőn a hadsereg vezetői megsokalták e hallatlan zsarolást, mert veszélyeztették vele a hadsereg ellátá­sának lehetőségét, vették le a lakatot az újságírók szájáról. Csakhogy akkor már késő volt. Addig a több millióra menő mindennemű árdrágító annyira megerősödött, a gazdagság és a vele járó hatalom olyan magas és vastag falaival és védő bástyáival vette magát körül, hogy azokon keresztül sem a kiabálás, sem az ordítás, sem az üdvözlés, sem az irgalomért esdeklő szó nem hatol keresztül. A drágaság már nyakunkon van, azt onnan jó pár évig le nem rázhatjuk és semmiféle rendőri, vagy csendőri be­beavatkozás meg nem fojthatja. Amit mások elrontottak, annak a levét mi vagyunk kénytelenek meginni. Most már nem is az a lényeges, hogy mily áron kapunk élelmicikkeket, hanem az, hogy a közönség egyáltalában hozzájuk tudjon férni. Ha a rendőrség és a csendőrség, valamint a helyi piaci felügyelőség a drá­gaság hidrájának sokközül a legkiseb­biket sem tudja levágni, legalább ne akadályozza meg, hogy a közönség hozzá tudjon jutni némely élelmicikkhez és ne riasszák el a falusi termelőket telje­sen a pápai piacról. Ne akarjanak minden lében kanál lenni. Viseljék inkább a közönség érdekét szivükön, mint a Köz­pontokét, melyek az ő közreműködésük nélkül is eléggé megtollasodtak és meg­hájasodtak. Ne akarjanak mindent meg­látni, amit nem kell meglátni, aminek elnézése az agyontört közönség érdeké­ben áll. Az utolsó pápai járási gazda­gyülésen az elnöklő főtisztviselő kijelen­tette, hogy abban a faluban, hol a gaz­dák a községre) kivetett gabona- és élel­miszer-kontingenst beszolgáltatják, nem lesz sem rekvirálás, sem kutatás, e szerint ha ezekben a falvakban valakinek két­szeres, vagy háromszoros fejadagja marad, ahhoz senkinek semmi köze, valamint ahhoz sem, hogy a gazdák mit csinálnak feleslegükkel, ha az állammal fennálló kötelességüknek eleget tettek. Hogy pedig e kötelességüket híven teljesítik, bizo­nyítják azok a gabonát szállító végtelen kocsisorok, melyek H. T. raktárai elé­sietnek. Ha így áll a dolog, miért akadályoz­zák meg a közönséget, hogy egy kis élelmiszerhez jusson, miért riasztják el a falusiakat a pápai piactól? A gyümölcskereskedők zaklatásában sem látható ráció. A sok zaklatás vállal­kozó kedvüknek szárnyát szegi, aminek csak a közönség vallja kárát, mert üzleti tevékenységüket a minimálisra redukál­ják, minthogy a szakértelem nélkül tör­ténő, önkénykedő gyümölcsosztályozás a kereskedőt nagyobb kvantum eladásánál óriási veszteségnek teszi ki. A kicsiny­ben való árusítás pedig csak a közönség kis részének igényeit elégítheti ki, nagyobb része pedig e fontos élelmicikk nélkül marad. Ma pedig minden élelmicikk hiánya szaporítja a korgó gyomrok számát. Szeretnők látni, ha az ellenőrző közegek több tapintatot és figyelmet tanú­sítanának a közönség valódi érdekei iránt. Egy idő óta egyre hangosabban har­sogtatják a riadót az árdrágítók ellen, azaz csak az árdrágítók kisebb része ellen. Csak azok fülébe fújják a harci kürtöt, akik a posztót, vásznat, szövetet, selymet, cérnát, szappant, gépeket stb. drágítják, mert ezek a riadót fúvók állítása szerint kipusztítandó, aljas gazemberek, mig azok, akik a marhát, baromfit, zsirt, tejet, vajat, tojást adják ötvenszeres vagy százszoros áron, azok mind ártatlan, emberséges filantropók, tizenhárom próbás honffyak, becsületes szinmagyarok. Egyenlő mérté­ket, egyenlő igazságot, egyenlő bánás­módot mindenki számára! Nem kívánja senki, hogy indítsanak irtó hadjáratot az élelmiszerek drágító? ellen. Sőt! Bánjanak velük csínján, nehogy elriasszák őket a piacról. Csak néha suhintsanak közéjük a karikás ostorral, nehogy szarvuk az égig nőjjön. De akkor ne harsogtassák a harci kürtöt olyan vehemenciával az úgyneve­zett árdrágítók másik csoportjának a fülébe se, mert ebből a kürtharsogtatók­nak éppen olyan káruk lesz, mint a harci riadó által felizgatott, elvadított tömegnek. A legnagyobb, a közönség szükségleteinek kielégítésére legképesebb cégek rendre bezárják üzleteiket és a megmaradt kisebb cégek még drágábban adnak mindent. Várhelyi lz$ó. Városi közgyűlés. — 1918 szept. 28. — II. nap. Városunk képviselőtestülete szomba­ton délután folytatólagos gyűlést tartott ugyancsak szépszámú képviselők jelen­létében. A tárgysorozat még hátralevő pontjai az előkészítő bizottságok javas­latai alapján nyertek elintézést. A tárgy­sorozat elintézése után következtek az interpellációk. A közgyűlés lefolyásáról a követ­kezőkben számolunk be. Dr. Tenzlinger József elnöklő polgár­mester üdvözli a megjelenteket, a folytatólagos ülést megnyitja és a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Saáry Lajos, Wittmann Ignác, Koréin Ernő, Ács Ferenc és Mesterházy László kép­viselőket. Dr. Lövy László indítványát, hogy a tárgy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom