Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-09-15 / 37. szám

sürgettem „Sürgős feladat" c. cikkemben hasonló intézkedések megtételét, de eddig semmisem történt. Mikor fog ama szép Ígéretekből valami megvalósulni? Avagy Pápa városa az ígéret földjén és nem Magyarországban fekszik? Nem akarjuk hinni, hogy polgármesterünk a nagy svábnak, az Ígéretek nagymesterének tanítványa, ki az égről a csillagokat oda­ígéri és a reménykedőt küldi érte, hogy hozza le, akkor övé lesz. várhelyi izsó. Sertéshizlalás közszükségleti célra, Szeptember 20-ig le kell kötni a sertéseket. A sertés és zsirellátás szervezési­munkája, mely a hadsereg és az ország zsírszükségletének kielégítéséről van hi­vatva gondoskodni, lázas buzgalommal folyik az egész országban a legszebb siker reményével. Az organizációs munkálatok végrehajtására a kormány az Országos Sertésforgalmi Irodát létesítette, mely a földmivelésügyi és közlekedési minisz­tériumok sertés- és zsirellátási hivatala; tisztán és komolyan altruista alapon mű­ködő intézmény, mely minden nyerész­kedési célzat nélkül dolgozik, miután minden nyereség és veszteség kizárólag a kormányt illeti. Az Országos Sertés­forgalmi Iroda kiterjedt bizományi háló­zatával és ellenőri karával gondoskodik a fronton levő hadsereg és a front mögötti katonaság zsírszükségletének ki­elégítéséről, továbbá az ország polgári / lakosságának a zsirellátásáról is. Az iroda fontos feladatainak csak úgy felelhet meg, ha jó kormányrendele­tek és azoknak pontos betartása támogat­ják. Ami az idei zsirellátásra vonatkozó kormányrendeleteket illeti, azok amellett, hogy az egyessel szemben liberálisak és méltányosak, intézményesen kívánnak gondoskodni a zsirellátás biztosításáról. így az új hizlalási rendelet lehetővé teszi, hogy minden háztartás a maga háziszükségletére sertést hizlalhasson a községi elöljáróság engedélyével. Ugyan­csak ez a rendelet gondoskodik a gazda­sági szükségletre való hizlalás lehető­ségéről is. Az ilyen hizlalásokat a gazda­sági szükséglet mérvéhez képest a fő­szolgabíró engedélyezi, 20 darabon felül a földmivelésügyi minisztérium jóvá­hagyásával. A nagy egész ellátás szem­pontjából azonban legfontosabb szerepet játszik a közszükségleti célokra való sertéshizlalás, amelynek sikerétől, vagy sikertelenségétől függ, hogy elláthatjuk-e a hadsereget és az országot elegendő zsírral és szalonnával, vagy sem ? A köz­szükségleti célokra való sertéshizlalás ma már nemcsak eminens érdeke minden sertéstartónak, hanem elengedhetetlen szükség, melyet kikerülni nem lehet. A földmivelésügyi minisztériumnak minap kiadott rendelete értelmében ugyanis mindazok, akik a házi és gazdasági szükségletre hatósági engedély alapján hizlalható mennyiségen felül darabon­ként 35 kilogrammnál nehezebb súlya sertésekkel rendelkeznek, tartoznak azokat szeptember 20-áig az Országos Sertésfor­galmi Iroda utján közszükségleti célokra hizlalásra, vagy sovány állapotban leendő megvételre felajánlani. Aki ezt nem teszi, kihágást követ el és hat hónapig terjed­hető elzárással s 2000 koronáig terjed­hető pénzbüntetéssel büntetendő. A serté­seket pedig amelyekre nézve a kihágás történt, a hatóság elkoboztatja. Ez a rendelkezés tehát minden más célra való hizlalást lehetetlenné tesz szeptember 20-ika után s kizárólag a közfogyasztás céljaira való hizlalást sta­tuálja. S ez jól is van így. Az összesség szükséglete másképen ki nem elégíthető, mintha a termelés egységesen és egy helyről ellenőrzötten történik az összes­ség javára. De nemcsak a földmivelés­ügyi miniszteri rendelet szigorú hangja és büntető szankciója következtében kell minden sertéstartónak a sertéseit közfo­gyasztási célra való hizlalásra az Orszá­gos Seríésforgalmi Irodának szerződési­leg lekötni és nemcsak azért, mert ser­téseit más célra már amúgy sem hizlal­hatja, hanem legelsősorban azért, mert ezáltal olyan előnyökhöz jut, amelyek a hizlalás rentabilitását és zavartalanságát teljesen biztosítják. így a földmivelés­ügyi miniszter a közszükségleti célra hizlalt sertések részére szükséges takar­mányt feloldja, ha pedig a hizlalónak nincs elegendő takarmánya, vagy azzal egyáltalán nem rendelkezik, a miniszter ki is utal takarmányt a hizlalás részére. Remélhetőleg minden ez iránt való hitetlenséget és bizalmatlanságot eloszlat az az örvendetes körülmény, hogy a földmivelésügyi kormány már meg is kezdte a hizlalás részére szükséges árpa­készletek kiutalását. Fontos akció még a földmivelésügyi kormánynak az úgynevezett előhizlalás, amelynek az a célja, hogy a sertés­tenyésztést fokozza s jövő tavaszi beállí­tásra alkalmas soványsertésanyagot ké­szítsen elő a hizlalás céljaira. Az elő­hizlalás abból áll, hogy a sertéstartók már malacaikat is lekötik szerződésileg az Országos Sertésforgalmi Irodának, amely gondoskodik arról, hogy az így szerződésileg lekötött malacok tartására meghagyassék a takarmány, vagy ha az egyáltalán nincs, a földmivelésügyi kor­mány által kiutaltassék. Minden gazda a saját érdekében cselekszik, ha mala­cait ilyenformán előhizlalásra szerződé­sileg leköti, mert szállítási engedélyt is csak azokra a malacokra ad ki a mi­nisztérium, amelyek a Sertésforgalmi Irodának szerződésileg leköttettek. Az országszerte nagy arányokban megindult hizlalási akció eredményességét remélhetőleg csak fokozni fogja a ser­tések maximális árait lényegesen fel­emelő kormányrendelet, amely lehetővé teszi, hogy tenyésztő és hizlaló egyaránt megtalálja a számítást és bőségesen ellenértékét kapja meg munkájának. A rendeleteket senki nem fogja tudni ki­játszani, viszont azoknak betartása igen nagy anyagi előnyökkel kecsegtet am­mellett, hogy a hadsereg és az ország nagy ügyét szolgálja. Mindenkinek oda­adó komolysággal kell tehát teljesíteni a közellátás iránt tartozó kötelességét, hogy kellő vértezettséggel küzdhessük meg az ötödik háborús esztendő köz­élelmezési nehézségeit. = Hirdessen = a Pápai Közlönyben. KARCOLAT a mult hétről. Kitartani a legvésőkig! Régi jelszó, új kiadásban. Az egész háború tartama alatt ezt a jelszót hangoztattuk és most, amikor a német császár ezzel a jelszóval eskettette meg a Krupp ágyúgyár munkásait, bizonyos jóleső érzelem­mel megnyugtatjuk magunkat, hogy ezt a jel­szót mi is dédelgettük és érvényességének gyü­mölcsét oly hatalmas egyén ejtette ki szájából — mint a német császár. Eddig is nagy jelen­tőséget tulajdonítottunk ennek a jelszónak, de most már ennek a jelszónak horderejét egy hatalmas lökésnek tartjuk a közeli béke meg­kötésére. Minden alkalommal, amidőn a német csá­szár nagy csapásra készül, vagy nagy eredmé­nyek küszöbét látja, akkor a nyilvánosság előtt megjelenik és hallattatja nemes szavát, ami ren­desen nagy fordulatot jelentett a háborús kon­jukturában. A legutóbbi fenntjelzett világnak szóló beszédének is nagy jelentőséget kell tu­lajdonítanunk, annyira leszögezte a helyzetet, hogy most már csak azok nem látják a béke közeledtét, akik nem érdemesek arra, hogy az éltető levegőt szivják, kiknek nem juthat más osztályrészük, mint a kárhozatos megvetés. A német császár nagy hatást keltő szó­zata után nyomban következett alkancellárjának Stuttgártban tartott, a békét hirdető beszéde, aminek veleje az volt, hogy a népek a háború folyamán bizonyára másként gondolkoznak, mint azok, akik háborúba sodorták. El kell tehát azoknak következniök, akik a megértés alapjára helyezkednek. Addig pedig nem tehetünk egye­bet, mint védjük a bőrünket. Ellenségeink fe­jére hárítjuk a felelősséget minden vérért, amely még ezután folyik. A mi tudásunk, bátorságunk és kitartásunk előbb-utóbb megtanítja ellensé­geinket arra, hogy reménytelenül folytatják el­lenünk harcaikat. Ha most már párhuzamot vonnunk a német császár és alkancellárjának szózata, úgy­szinte a mi külügyérünk és volt külügyérünk Czernin gróf békés hangulatával, nemkülönben az ántánt diplomáciájának ezen békeszózatokra való állítólagos hajlamos szándékaira, nincs okunk kétkedni, hogy a béke utja amennyire­annyira egyengetve van és ha az előjeleket egy kissé is jóakarattal fogják kezelni, akkor a rég óhajtott reményünk nemsokára a megvalósulás stádiumába fog jönni. Addig pedig, mig ez a józan felfogás az egész vonalon érvényesülni fog, és amint a körülmények és helyzetek igazolják, kell, hogy érvényesüljön, a német császár hangzatos jel­szavát e legújabb kiadásban magunkévá tesszük és hirdetjük, amit eddig is hirdettünk, hogy: — Kitartás a legvégsőkig! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa hűtlenségi pert indít a vármegye ellen. Az hirlik, hogy Pápa városa stratégiai szempontból Győrvármegyéhez kezd dörgö­lődzni. Az hirlik, hogy dr. Antal Oéza orsz. kép­viselőnk sokaknak jó támaszpontul szolgál. Az hirlik, hogy a polgármester nemso­kára megkezdi a seprési munkálatokat. Az hirlik, hogy a h. rendőrkapitány a kezdeményezés terén speciálistának bizonyul. Az hirlik, hogy a rendőrségi állomány néhány jó kipróbált régi erővel szaporodott. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság jelenleg a hátteret tisztítja. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában új útirány lett kijelölve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom