Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-09-08 / 36. szám

Burgonya-rekvirálás. Már hirt adtunk arról a közélelmezési miniszternek azon végrehajtási utasításáról, amely a burgonyatermés zár alá vételéről közszükségleti célok igénybevételéről és felhasználásáról szóló kormányrendeletre vonatkozik. Ezzel az utasítással egyidejűleg érkezett meg a miniszter rendelete is, amellyel vármegyénkre a beszolgáltatandó burgonyakontingenst kiveti és egyúttal megállapítja a házi és gazdasági szükséglet cimén visszatartható mennyiséget. Ugyancsak a rendelet szabályozza a nem termelők, illetve a kevés terméssel rendelkezők fejadagjait. A rendelet lényegében a következő: A burgonyaellátás terén a múltban szerzett tapasztalatok és a kedvezőbb terméskilátásokra való tekintettel, az idei termésévben az ország burgonyatermelő gazdaközönségét a hatósági igénybevétellel járó zaklatásoktól lehetőleg megkímélendő, módot kiván nyújtani arra, hogy az országos közellátás céljára szükséges burgonyamennyiség a burgonyatermelő vármegyékre kivetett kontingens utján biztosíttassák. Erre való tekintettel és mert a vásárlási engedélyekkel, azok tömeges összegyűjtésével és az ezek alapján beszerzett készleteknek rendeltetés ellenes felhasználásával egyes ügynökök által űzött visszaéléseknek gátat kellett vetni — a folyó ellátási évben a vásárlásnak az ország egész területén engedélyezve volt rendszerét megszüntette és a vásárlást csakis meghatározott területi korlátozásokkal engedte meg. Ezek a korlátozások, amig egyrészt biztosítják annak a lehetőségét, hogy a fogyasztók jogos szükségleteiket Veszprém vármegyében saját községük területén — hatóság megterhelése nélkül — közvetlen vásárlás utján szerezhessék be, másrészt — miután a készleteknek a helyi szükséglet elől való elvonását lehetetlenné teszik, — módot nyújtanak arra is, hogy az alispán a feleslegeknek céltudatos igénybevételével a vármegyének közvetlen vásárlással nem biztosított szükségletét első sorban annak saját készleteivel fedezhesse. A miniszter a rendelkezésére álló hivatalos statisztikai adatok alapján megállapította, hogy Veszprém vármegye területén 23027 hold burgonyával bevetett terület van, amelynek várható termése átlagban holdankint 60 métermázsa, vagyis a törvényhatóság területén az 1918. évi burgonyatermésből remélhető összeredmény 381600 mm., tehát egy olyan mennyiség, amely nemcsak a törvényhatóság területén lakó ellátandók szükségletének kielégítésére elegendő, hanem egy bizonyos részben az országos szükségletnek is kell hogy fedezetéül szolgáljon. Erre való figyelemmel, amidőn a vármegye által a közellátás céljaira az Ofszágos Burgonyaközvetítő Iroda részére beszolgáltatandó 1918/19. évi őszi kontingenst 2000 vaggon burgonyában állapítja meg, egyúttal utasítja az alispánt, hogy egy, a legkörültekintőbb módon szerkesztendő szükségleti kimutatás alapul vétele mellett állapítsa meg törvényhatósága ellátandóinak önszükségletét és úgy ennek, mint pedig a fentebbiekben már kontingentált mennyiségnek is a törvényhatóság feles burgonyakészleteiböi aránylagos kivetés utján történendő hatósági igénybevétele (rekvirálása) iránt haladéktalanul és pedig oly módon intézkedjék, hogy a rekvirálási eljárás a végrehajtási rendeletben megszabott legszélsőbb határidőig, vagyis f. évi szeptember 15-ig feltétlenül befejeztessék. Arra való tekintettel, hogy a kivetett kettős kontingens együttvéve is a törvényhatóság burgonyatermésének csak jelentéktelen hányadát képezi, a miniszter ama reményének ád kifejezést, hogy az igénybevétel különösebb kényszereszközök alkalmazása nélkül nemcsak összehozható lesz, hanem annak eredményes keresztülvitele után még olyan feleslegek is fognak maradni, amelyek a termelőknek jogosan visszatartható szükségletét jelentékenyen meghaladják s indokául szolgálhatnak annak, hogy a termelők — elkerülendő a rekvirálással kapcsolatos zaklatásokat — az alispán által aránylagosan kivetett szolgálatokat önkéntes felajánlás utján biztosítsák. A rendelet második részében közli a miniszter, hogy a földmivelésügyi miniszterrel egyetértőleg az 1918. évi burgonyatermésből házi és gazdasági szükséglet céljaira visszatartható legmagasabb mennyiségeket Veszrémvármegye területére a következőpépen állapította meg. Termelő saját burgonyaterméséből visszatarthat: házi szükséglet cimén nehéz testi munkát végző felnőtt családtagok részére személyenként évi 160 kilogramot, egyéb ellátandók részére személyenként évi 120 kilogramot; gazdasági szükséglet cimén vetőmagra kat. holdankint 9 mmázsát, időszaki munkások részére ellátásuk tartamára, de legfeljebb 3 hónapra havi 30 kg.-ot, cselédek részére a cselédszerződésben kikötött menynyiséget, amennyiben az első két pontban feltüntetett adagokat meg nem haladja. Takarmányozás cimén semmit sem tarthatnak vissza vármegyénk termelő gazdái. Nem termelőknek, vagy olyan termelőknek, akiknek termése a saját házi szükségletüket nem fedezi, jogos házi szükséglete: nehéz testi munkát végző felnőtteknél személyenként évi 160 kg., egyéb ellátandóknál évi 120 kg. A rendelet további 3 pontja gyakorlati utasításokat tartalmaz. KA R C OLÁT a mult hétről. A béke zárótüzében vagyunk! Nevetségesnek tűnik fel a dolog, hogy még folyton puskák ropogásáról és ágyuk dörgéséről, offenzivák folytatásáról, frontáttörésekről szólnak a harctéri jelentések, és mindezen jelenségeknek dacára a háború folyását éber szemekkel kisérők nem beszélnek egyébről, mint a közeli békéről, sőt a legközelebb megindítandó békeakcióról. Mondom, nevetségesnek tűnik fel a dolog ilyen beállításban, de, hogy ez így van és nem máskép, azt azoknak a kijelentéseknek kell tulajdonítani, melyek most már illetékes ajkakról hangzottak el. Legilletékesebb tényezőkre hivatkozunk, amidőn ezen állításunk jogosultságát leszögezzük. Ugy a német, valamint az angol kíilügyér már erősen kürtölik a béke szózatait. Az is tény, hogy mindegyike külön formában és külön módozatokban hirdetik a béke igéjét, de ezek a kijelentések már magukban elegendő reményt nyújtanak, hogy a béke magva el van hintve és dacára a front puskaporos hangulatának, a front mögött már erősen kezdik gyúrni a béke lehetőségét. Már ezt is nagy vívmánynak kell tekinteni ebben a tótágast álló helyzetünkben. És éppen ezen fentjelzett kijelentésekből, beleszámítva most már a tótágast járó fordulatokat, nekünk az a meggyőződésünk, hogy bármi történjék is most az összes frontokon, áttörés, térfoglalás, újabb offenzivánk, mindezt mi most már csak a háború utójátékának s a béke előkészítésének tartjuk. Ezek már csak formulációk s mintegy a háborúnak tűzijátékát jelentik, melyből ugyanis kilátszik már a béke lólába. Szóval, nekünk teljes meggyőződésünk az, hogy elérkeztünk már a háború végvonaglásához és ezek a "mostani háborús hirek már „a béke zárótüzét" jelentik. Lehet, hogy számosan hivatkoznak nagyon is optimista felfogásunkra, de ez bennünket nem alterál és nem térít el álláspontunktól, hogy már csak háborús heteket fogunk átélni. Félreértések kikerülése végett azt is megjegyezzük, hogy a jelzett háborús heteket erre az évre limitáljuk, vagy még jobban körvonalozva azt állítjuk, hogy a téli háborúnak mérges fogait már kiszedték és csak a legpesszimistább fogalom sem képes beleélni magát abba a tudatba, hogy akármelyik ellenfél a téli háború kikerülését minden lehető radikális eszközök igénybevételével nem igyekszik meggátolni. Heti krónikánk befejezéséül leszögezhetjük, hogy az előjelek után ítélve, teljesen jogosult azon feltevésünk, hogy: — „A béke zárótüzében vagyunk !" Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa az árdrágítókat futni hagyja. Az hirlik, hogy Pápa városa a visszafejlődés korát éli. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnket minden egyes választója előjegyzésben tartja. Az hirlik, hogy a polgármester a közélelmezés fattyuhajtásait nyirbálja. Az hirlik, hogy a h. rendőrkapitány leszögezte azt, hogy „jaj annak, aki a magyart bántja". Az hirlik, hogy a rendőrök az államosítás mézes madzagját nyalogatják. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság egyelőre várakozási állományba lett helyezve. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában az „erős kéz" már működésbe van helyezve. Az hirlik, hogy a cipőjegy irodában sokszor előfordul, hogy „minden jegy elfogyott". Az hirlik, hogy Pápán a hetivásáron a vevőközönségnek sok komiszságot kell lenyelni. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházat vissza fogják sirni. Az hirlik, hogy Pápán a lókórház eloszlott, mint a buborék és megmaradt a jó emlék. Az hirlik, hogy Pápán a dohány- és szivarjegyek árhullámzásoknak vannak kitéve. Az hirlik, hogy Pápán a gráczi nyaraló gyermekek félhizottan fognak hazamenni. Az hiriik, hogy Pápán a Tapolcza-part egyes helyein szerelmet lehet aratni. Az hirlik, hogy Pápán a Kossuth Lajos utcában a leányok nem sétálnak, hanem járkálnak. Az hirlik, hogy Pápán a borban nem igazság, hanem drágaság van.