Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-06-30 / 26. szám

Közérdekű független hetilap, EI Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban ós Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésóben. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) A húsnak kilogrammja 18 koronába kerül. Ha azt a sok csontot ís számí­tásba vesszük, amit a mészáros a hús­hoz mér, akkor tényleges ára legalább 30 korona. Öt tojást adnak négy koro­náért. Ha egy öt tagu szegény család tojást ebédel, tiz koronába kerül csupán a tojás. Hol marad még a főzelék, a a pár gramm zsir, kenyér és főzelék ára? Az ebéd ára ezekkel legalább 16 koronára emelkedik. Hát jut a szegény embernek 16 korona csupán ebédre? Vajról ne is beszéljünk! Maradna még a szegény emberek egyedüli tápláló ele­dele, a tej, melyhez még protekció nél­kül hozzá lehet jutni. De itt is hiba van a kréta körül. Aki bérlőtől, kis-, vagy nagybirtokostól kapja redukált mennyi­ségű tejét, legalább azza! a tudattal ül­het le az asztalhoz, hogy kenyerét igazi tejbe apríthatja. De nem mindenki van oly szerencsés helyzetben, hogy ily magas összeköttetésekkel dicsekedhessék. Aki más forrásból fedezi tejszükségletét, nem ringathatja magát abban az illúzió­ban, hogy tényleg tejet iszik, hanem meg kell elégednie azzal, hogy literenként 1 korona 60 fillérért a vizbe annyi tejet is öntenek, hogy a tej megfehérítse kissé a vizet. Némely eladó szemérmetlensége olyan határtalan, hogy a vevő előtt önti az egyik kannából a másikba a tejet, amelyben az előre elkészített vizet min­denki láthatja, aki nem vak. A hatóság pedig mindezt ölbetett kézzel nézi, pedig ez a dolog kissé több figyelmet érdemelne. Nem ártana kissé utána nézni e dolognak. Keveset hasz­nálna az ügynek, ha sippal-dobbal, nádi hegedűvel előre jelentenék: „Reszkes­setek! Ma jövök tejet vizzgálni". Akkor bizony minden tejpancsoló markába ne­vetne és nem reszketne. A razzia csak ágy vezetne célhoz, ha meglepetésszerűen némelykor kimérés idejében, máskor más­féle módon és más időben történnék, szóval, ha nem játszhatnék ki csalafinta­sággal a hatósági eljárást. * * * A háború negyedik évében minden táplálék, amely a közélelmezést csak a legkisebb mértékben is kielégíti, első­rendű fontosságú. Azért a hatóságnak jól meg kellene gondolni, mielőtt valamely közélelmezésre rendeletet kibocsát. Leg­tanácsosabb lenne, minden egyes eset­ben az ilyen rendelet kibocsátása előtt, azokkal a kereskedőkkel tanácskozni, kik az illető élelmicikk, vagy gyümölcs nagy­ban való kereskedésével békében is fog­lalkoztak. Ők ismerik legjobban a viszo­nyokat, az ő tanácsuk meghallgatása után lehetne legcélszerűbben a maximális árat megállapítani, vagy ezt teljesen mellőzni. Egy félórai tanácskozással sok anomáliá­nak elejét lehetne venni. A hatóság most már tapasztalat sze­rint tudhatná, hogy mihelyt egy ötletsze­rűen és szakértelem nélkül megállapított maximálási rendelet megjelenik, az illető élelmicikk a pápai piacról nyomban el­tűnik. Azért csinján kell bánni a maxi­málással. A termelő fütyül a maxira! Mi a termelőnek ma száz, vagy ezer korona kár? A termelő játszva megengedheti magának azt a fényűzést, hogy száz, vagy ezer koronáért fittyet hányjon a hatóság intézkedéseinek. Sajnos azonban a fittyet hányást nem a hatóság, hanem a szegény fogyasztó korgó gyomra sinyli meg. Különösen figyelembe e reflexiók most, midőn itt van a gyümölcsszezon, midőn a szegénysorsu fogyasztó néhány szem cseresznyével, meggyei Ízesíthetné meg kissé kritikán aluli sovány hadi­kenyerét, midőn gyümölccsel pótolhatja a hiányzó élelmicikkeket: igen csinján kell bánni azokkal a szolid kereskedők­kel, akik a közönség ebbeli igényeit ki­elégíthetnék — hatósági „támogatás" nél­kül. Mikor meggondolatlan és szakérte­lem nélkül megállapított rendeletekkel nekik vétenek, vétenek a fogyasztó közön­ségnek is. * * * Végre megjelent a dohányrendelet. Ezennel ki-ki csak dohányjegy birtoká­ban kaphat füstölni valót. A kisárusoknak pedig csak annyi értékű dohányt szolgál­tatnak ki, amennyi jegyet bemutatnak. Vége a szenvedélyes dohányzók keservei­nek, akik ezentúl legalább dohányfüsttel és nikotinnal csitíthatják el gyomruk han­gos korgását. Vége a kistrafikos csendes, de jövödelmező gsefteléseinek. Vége a termelők zaklatásaidiJJJe ne örüljünk túl­^TAPAy REFORMÁTUS flBBU <JJ*v*i±£> ságosan. Eddig legalább dohányért lehetett kapni tejet, vajat, apró jószágot, tojást. Aki ügyes volt és tudott dohányt sze­rezni, az könnyen juthatott élelmiszerhez. De most, midőn mindenki kap majd do­hányt, a nikotin ázsiója leszáll és vásárló ereje megszűnik. A szegény fogyasztónak most valami új csereeszközön kell fejét törni. Különben nem! Ettől a fáradságtól megkiméli az eladó. Ha csak követelés­ről van szó, tud ő annyit követelni, hogy no! Minthogy dohányja több lesz, mint nekünk, követelni fog cukrot, kávét, cso­koládét, rizst, utazási jegyet Velencébe, külön hálókupét, selyem butorgarniíurát, zongorát a legújabb kottákkal, finom úri vőlegényt lányának és neki nászajándékul arany toronyórát lánccal. Kelengyéül fi­nom úri és női ingeket, bugyogókat, le­pedőket. Ugy, hogy nekünk pőrére le kell vetkőznünk és mez nélkül pironkod­nunk, ha nem akarunk éhen halni. * * * Munkás társaimhoz fordulok. (Mert remélem, elismerik, hogy legalább olyan nehéz munkát végzek, mint ők. Hazánk több városában az igazi munkások szí­vesen látják pályatársaimat körükben és ezzel elismerik, hogy mi nehéz és hasz­nos munkát végzünk.) E komoly és súlyos időkben fordu­lok hozzájuk szeretettel. Ne hallgassanak olyan izgatók szavára, akik soha hasznos testi, vagy szellemi munkát nem végez­tek, akik a népbolondítást hatalmi és osztályérdekből űzik. Ezek vetettek min­dig gátat a munkások igazi vezetőinek törekvései elé. Ezeknek követőiből teliettek ki mindig a sztrájktörők. Hasonlítsák össze saját helyzetüket a lateiner osztályéval! Hány tisztviselő állana szívesen a helyükbe, ha 9*40 fillérért kapna 1 kilogramm hust, 10 koronáért 1 métermázsa fát, olyan jutányos áron zsirt, mint ők kapnak. Ne üljenek fel tehát lelketlen, a kulisszák mögött vezető feketelelkü izgatóknak! VÁRHELYI I Z SÓ. Nyomtatványait rendelje a főiskolai nyomdában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom