Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-01-06 / 1. szám

szére. Szerencsére azonban bizonyára nem így lesz. A rokkantak jövőjével a legkomolyabban foglalkoznak és alapos a remény, hogy a világháború legszeren­csétlenebbjei, a rokkantak, nem fognak a negyvennyolcasok sorsában osztozkodni, akiknek az áldozatkész unokák nem rit­kán — szivarvégeket is gyűjtögettek. A legelső, amit a rokkant lelkülete követel, hogy visszatérhessen környezeté­hez, előbbi életkörülményei közé és hogy ott talán egy hosszú további életen keresztül örökös támogatásban részesülve, annyit dolgozhasson a társadalom javára, amennyit szánandó testi fogyatkozása megenged. A rokkantak nem kérnek örökös ingyenkenyeret, kegyelem eltartást, melyben éleiuntan, semmittevéssel, test­ben bénán, lélekben elkeseredve, kedély­ben letörve várják a halált, mellyel a harctereken elégszer szembenéztek. Nem is találkozhatott helyesléssel az a íorzszülött eszme, hogy olyan tele­pek létesüljenek, melyekben csupa rok­kantak lesznek elhelyezve, félkezüek, fél­lábuak, süketek, félszemüek, görbék, né­mák, akiknek egymás látása is csupa keserűség, az élet hátralevő részének meggyülölése; igazi nyomorfészek. A rokkant haza vágyódik, mint ahogy a sebesült, beteg madár is kirepül a nyitva felejtett kaíiíkájából, ki az ő hazájába, szabadságába. A rokkantak igazi jövője a föld és a kisipar. Itt persze fegyelmen kivü! hagyjuk a rokkantak ama kisebb részéf, mely a szellemi pályákon fog boldogulni. A nagy­ipari, gyári munka nem fogja biztosítani a rokkantak jövőjét; mert néhány évig, talán öt, talán több évig szivesen látott munkások lesznek a nekik alkalmas nagy­ipari üzemekben, de mihelyt a népesedés természetes törvényei szerint a mai mun­káshiányt a jelentkező új embertömegek kipótolják, a rokkantak, a nagyipari üze­meknek mintegy „gyengébb neme", kény­telen íesz visszaszorulni az épek, egész­ségesek, az „erősebb nem" előtt. De hi­szen ez igazságtalanság és hálátlanság lesz! — fogjuk mondani megbotránkozva. Igen, úgy vari. De a rideg, számító, hétköznapi élet, melyben a tömeglélektan uralkodik, nem ismer hálát, csak szám­tani alapműveleteket. És gondoljuk meg, hogy ma a tömeglelkület szánakozik, részvéttel csüng a rokkantak nyomoru­ságán, de a világháború lezajlása után az élet színpada ismét más szint ölt, a szánalom veszíteni fog élénkségéből. A rokkantak tehát nem ingatag szánalom alapon nyugvó társadalmi könyörületes­séget kérnek, hanem biztos alapokra támaszkodó létjövőt követelnek. Eme biz­tos létjövő megalapítását célozza a rok­kantgondozó intézmény ama kettős tevé­kenysége, hogy a földmives rokkantak földhöz juthassanak, avagy ipart tanul­janak, de mindkét esetben önálló, füg­getlen társadalmi lények lesznek. A földmives rokkant visszakívánko­zik azon foglalkozáshoz, amelyben szüle­tett és ha teljesen vagyontalan, csak egy csekélyke földhöz juthasson az állam támogatásával, ő boldogan fogja családja körében kis gazdaságát kormányozni és nem fog nyomorúságos közjótékonyságra szorulni. Sőt még a falusi rokkant iparos is visszatér szülőföldjére, amelytől igazán elválni nem képes; családja, ismerősei, rokonai, földijei körében óhajtja új mes­terségével kenyerét keresni, földijeit ipar­termékeivel ellátni. A kisgazda és iparos rokkant körül így új világ keletkezik, melynek aprólékos jogi ügyeiben, bajaiban hathatós állami támaszra van szüksége. Megkapó és ér­dekes képet fest e jogi támogatás szük­ségességéről és mibenlétéről dr. Sándorfi Kamill budapesti törvényszéki biró a „Magyar Figyelő"-ben közzétett kitűnő cikkében. A tömeglelkület alapján nem lehet csodálkozni azon, ha a rokkant kisgazda vagy iparos is csak úgy áldo­zata lehet a lelketlen kiuzsorázásnak, a visszaéléseknek, megrövidítéseknek, mint bárki más halandó, különféle jogi ügyei­ben, adásvevés közben, szerződésekben, örökösödésben. Ha már az ép, egészséges ember is elveszti higgadtságát, ha váratlanul szembetalálkozik az élet jogi oldalával, vitás ügyeivel, mennyire inkább szüksé­ges a támogatás ily esetekben a rokkant­nak, aki testi nyomorúsága miatt is nem zökkenhetik ki létének veszélyeztetése nélkül a rendes kerékvágásból. A rokkant­gondozó hivatalnak tehát egy oly ágra van szükség, mely közvetlen összeköt­tetésben támogatja a rokkantat jogügyi segélyével a közigazgatás közismert lassú­ságának mellőzésével. Sokat várnak és követelhetnek tőlünk azok, kik testi ép­ségüket áldozták ériünk; legkevesebbet kérnek a közkönyörtiletből, de annál többet követelnek az állam törvényes intézkedéseiből. s z. L. KARCOLAT a műit hétről. Különbéke vagy általános béke! Ez a lecke van most feladva az ántántnak. Választ­hat közötte. Vagy csatlakozik a brészt-litovszki előzetes béketárgyalásokhoz, vagy pedig nem. Ha csatlakozik, akkor az általános béke meg­kötésére kezdig meg a tárgyalásokat, ha pedig még mindig csökönyös marad és továbbra is a kertelő politikát akarja űzni, akkor megkapják a rajtaütést és az oroszokkal a különbéke — mely már eddig is biztosítva van — meg lesz kötve. Ez a helyzet jelenlegi szignaturája. Az utóbbi napokban erősen tartotta magát azon híresztelés, hogy az ántánt nem tágít és ku­I tyába sem veszi a felszólítást a béketárgyalá­sokhoz való csatlakozásra, de ezek a híreszte­lések újra mumusoknak bizonyultak, mert a végleges terminus kikötése előtt, azaz helyeseb­ben mondva a végleges különbéke megkötése előtt már bejelentették, hogy hajlandók a béke­tárgyalásoknál kiküldöttökkel részt venni. Hogy tényleg fognak-e részt venni, vagy nem, az majd kitudódik a vallatásnál és csak napok kérdése, de amint már jeleztem, ha nem lesz­nek hajlandók erre az ultimátumra reagálni, úgy nélkülök fogják a számlát megcsinálni és a különbéke az oroszokkal meg lesz kötve. Hogy mi következik a különbéke eshető­ségére, arra csak azt felelhetjük az ántántnak, hogy „was jetzt kommt, das wird traurig sein". Hogy pedig reájuk „traurig" lesz, arról szentül meg vagyunk győződve. Ők ugyan abban biz­nak, hogy majd Amerika kihúzza még a tövist a lábukból, de ez a fenyegetés is azok a mu­musok közé tartozik, melyekkel már az egész háború tartama alatt ijeszgettek bennünket. Ma már túl vagyunk a kéményseprős mumusok korszakán. Ez a háború megtanított bennün­ket, hogy árnyéktól nem szabad megijedni, ma az imponál, aki döf és sülyeszt. Ebből pedig ugyancsak bőven kijutott az ántántnak, most már megjöhetett az esze. Ha most már azt is nyomatékos fordu­latnak tartjuk, hogy a japán kormány is el­ismerte a jelenlegi bolseviki kormányt és meg­kezdi a diplomáciai érintkezést Pétervárral, úgy ezen jelenség csak örvendetes lehet reánk nézve, hisz a japán mumussal is ijesztgettek bennün­ket egyidőben. Most már ez a mumus is meg­szűnik és a sárga invázióval való rémisztgeté­sök is csak légből kapott volt, mint sok más hasonló eset a háború tartama alatt. Összegezve az ügyeket, az a meggyőző­désünk, hogy az ántánt ki fog józanodni a háborús mámorából és azok a méregszúrások, melyek kontra-eredményeket szültek, végre ki fogják őt józanítani és a törik-szakad pilla­natában nem engedi felrobbantani azt az aranyhidat, melyet fenntartottak részére, hogy a végleges béke megkötéséhez csatlakozzon. A lecke fel van adva, tessék most már választani: — Különbéke vagy végleges béke? Frici. Az hírlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a háború konjukturájában tengődik. Az hirlik, hogy Pápa városa a jövő évi költségvetésében elérte a fagypontot. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. kép­viselőnk a feministák értekezletén semlegességi álláspontra helyezkedett. Az hirlik, hogy a polgármester nyugalomba vonulását számosan birtokon kívül fogják felleb­bezni. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány hosszú lére eresztett szabadságot kérvényezett. Az hirlik, hogy a rendőrök a mult évben nagy átalakulásokon mentek keresztül. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság a mult esztendőre a feledés homályát borította. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában záptojások jutányos árban kaphatók. Az hirlik, hogy a jótékony nőegylet két estélye a jövedelmezés, terén nagy rekkordot ért el. Az hirlik, hogy a jótékony nőegylet két estélyén az elkésettek zárt ajtókra találtak. Az hirlik, hogy Pápán Szilveszter este a józanság jelképében folyt le. Az hirlik, hogy Pápán a Szilveszter-estén egy kávéházi társaság éjfélkor rövid zárlatot kapott. Az hirlik, hogy Pápán az újévi üdvözletek sorvadásban szenvedtek. Az hirlik, hogy Pápán az újévi ajándékok keserves záradékkal voltak ellátva. Az hirlik, hogy Pápán az utcai világítás a sötétség leplével van borítva. Az hirlik, hogy Pápán a dohány és szivar árusítását az összes trafikosok gyászlapon hir­detik. Az hirlik, hogy Pápán a bérkocsi közle­kedés takarmányhiányban szenved. Az hirlik, hogy a darutollas legények frontja erősen megrövidült. Az hirlik, hogy a libatollas legények fal­melléki mellett mulatnak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai Nyőgéren szabad előadásokat tartanak Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiban a lecsapolás napirenden van. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban szá­mos család a házi kezelésre reáfizetett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom