Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-06-24 / 25. szám

legkevésbbé, mert a büntetéssel az elfogyasztott készlet vissza nem állítható, a büntetés egy betevő falatot sem pótol s bizony kánai csodák nem történnek s a büntetés soha át nem változik búzává. A megváltó hadikölcsön. Két olyan szempontot hozott össze a hadikölcsön, amelyek egyébként nagyon ritkán találkoznak egymásra. Egymás mellé sodorta a hazafias szempontot és az egyéni önzés szempontját. Tétovázó emberek, akiket ösztökélni kell, ha tanácsot kérnek: jegyezne-e, nem-e és ha azt is kérdik, mi hasznuk abból, ha jegyeznek, rendszerint ezt a feleletet kapják: jegyezz, mert ez a kötelességed. Akik így felelnek, azok csak a haza érdekeire gondolnak. Mások azt mondják, jegyezz, mert jól jársz vele; többet és biztosabban jövedelmező befektetést nem ajálhatunk. Akik így beszélnek, azok csak az egyén értekeit tartják szem előtt. Okos és helytálló felelet mind a kettő, de azért mégis egyoldalú. Vagy nagyon önzetlen, vagy nagyon önző. Jobban vág az igazsághoz az a beszéd, amely azt mondja, jegyezz a hadikölcsönre és annyit jegyezz, amennyit csak birsz, mert ez a haza érdeke is meg a magadé is. Az abszolút igazság szerint ezt a két érdeket azonban nem lehet egymástól elválasztani. Amilyen fontos a nemzetre nézve, hogy boldog, büszke, gazdag és egészséges polgárai legyenek, éppen olyan fontos minden magyar emberre nézve, hogy ez a haza független, megtámadhatatlan, erős, gazdag és tisztelt legyen. Mert csak ilyen ország nyújthat biztos otthont polgárainak, biztos alapokra csak ilyen ország építheti föl évezredekre számító lételét. Mindebből következik, hogy akármilyen önzetlen vagyok is és bármenynyire csak a hazára gondolok, mikor a hadikölcsönt jegyzem, mégis igen nagy jót teszek akkor önmagammal, meg a gyermekeimmel, de még a késői ivadékommal is. Mert ugyan mi a célja a hadikölcsönnek? Az, úgy-e hogy ez új erőforrásokból új erőt meríthessen az ország ebben a rettenetes háborúban, hogy több kitartása legyen, hogy legyőzhetetlenebbre fegyverezhesse föl magát; egy szóval: hogy a magyar névhez és a magyar történelemhez méltóan fejezhesse be a reá erőszakolt háborút. Hát ez a hadikölcsön célja. De csak a legközelebbre látszó. A messzebbre látszó célja más. A béke nem öncél. A békének az a föladata, hogy az ország munkaképességét helyreállítsa. A békének az a föladata, hogy az élet minden szükséges föltételét megteremtse. Hogy iparost, kereskedőt, mezőgazdát, tudóst, irót és művészt munkálkodásra ösztökéljen. Hogy aki szerezni tud, szerezzen, aki alkotni tud, alkosson. Királyt és kormányt arra serkent a béke, hogy állandó és nagyszerű intézményekkel biztosítsák a jogrendet, fejlesszék a szabadságokat, terjesszék a műveltséget és nagyobbra emelvén az ember értékét, az emberi méltóságot jussaihoz juttassák. Az eljövendő dicsőséges béke az az arany hid, amely egy jobb korba vezet, amely olyan korba vezet, amelyben az emberek jobbak, függetlenebbek, erősebbek, egészségesebbek és műveltebbek lesznek. Ámde ezt a tételt és ezt az okoskodást meg is fordíthatom. Akármilyen önző, csupán önmagára gondoló legyen is valaki, ha nem is jegyez hadikölcsönt más okból, hanem azért csupán, mert szereti annak dús kamatait, szereti benne pénzének nagyszerű biztosítottságát, önkéntelenül mégis nemes hazaficselekedetet művel, mert az ö pénze is benne van abban a rengeteg aranyerőben, amelyet a magyar nép bölcsessége és létfenntartási ösztöne mozgósít, most a hatodik hadikölcsön ragyogó sikerének biztosítása érdekében. Az ő pénze is benne van abban az aranyerőben, amely az országot a végső győzelemhez, a tartós békéhez és végső eredményben a nemzet megújhodásához vezet. Mióta történelmi emlékezése van az emberiségnek, egyszer sem volt még olyan korszak, mint a mai és még a legnagyobb időkben sem tehetett a hazájáért, az emberiségért és önmagáért annyit az ember, mint ma a béke küszöbén. De arra sem volt még példa az emberiség történetében, hogy a pénz olyan nemes és magasztos szerephez jutott volna, mint éppen e súlyos történelmi napokban. Még a pénz becsét is átváltoztatta a hadikölcsön. Mi volt a pénz a múltban? Bálvány, amelyet megimádtak. Kisértő, amely az embereket kevélységbe vitte, bűnbe sodorta, szivtelenségekbe keményítette. Volt utcai prédikátor, aki önzésre és cinimuzra oktatta az embert. Kerítő volt és király, akitől féltek, de akit tisztelni sohsem tanult meg a világ. És most ugyan micsoda a pénz? Nem mindenfajta, hanem csak az, amelyet hadikölcsönre szánunk? Nem métely, amely undorít, hanem szent kenetje a hazafias lelkiismeretnek. Ez a pénz nem bűnöket halmoz, de inkább oldja őket. Ez a pénz nem szolgaságot szaporít, hanem szabadságot. Ez a hadikölcsön-pénz megváltója lesz a jövő nemzedéknek. És az ember, aki hadikölcsönt jegyezni pénzét a bankba viszi, oltárrá szenteli fel a bank márványasztalát. Nem pénzügyi müvelet ez, mikor a pénzt leolvassa, hanem imádságos istentisztelet. A pénz is megnemesült, megtisztult, megváltozott e napokban. És az ember, aki hadikölcsönt jegyez, nem cinkosa többé annak az ördögnek, aki a pénzben rejtőzködik, hanem apostola inkább, aki meghirdeti a nemes, szép és boldog időknek, a teljes megváltásnak eljövetelét. KARCOLAT a mult hétről. Változatlan a helyzet! Lehetne ugyan a mostani helyzetet olykép is jellemezni, hogy „sok hűhó semmiért", de végeredménykép mégis oda lyukad ki a helyzet, hogy változatlan. Mert hát ebben a változatlan helyzetben tényleg sok hűhót vegyítenek be, amit azután azzal lehet végeredményezni, hogy „sem nem árt, sem nem használ". Kérdőjeleket szórnak a levegőben, tűzijátékkal ijesztgetik az embereket és ezt mind azért, hogy az emberek jóhiszeműségére erőszakos eszközökkel hassanak. Próbálkoznak, minden lehetőt elkövetnek, de mindhiába. A béke iránti áradatot már nem lehet megakaszt ani, gátokat emelhetnek még, mint a malmok előtt a viz folyásának, de megállítani, arra képtelenek. A békeáramlatnak azonban most kezd egy szomorú árnyoldala lenni, mely szorosan véve összefüggésben van a háború kimenetelére, de csak közvetlenül és nem közvetve. Ez pedig az időjárás. Várjuk az esőt, mint az izraeliták a Messiást, de hiába minden fohászkodás, nem akar jelentkezni. Minden nap előjelzi magát az eső, messziről hallani a mennydörgést, egy néhány csöpp mutatványszám gyanánt lecsurog, de a várva-várt eső nem akarja a szorongó kedélyeket megnyugtatni. Pedig ha nem lesz rövid idő alatt eső, akkor szomorú világot fogunk élni. Ma már annyira vagyunk, hogy többet foglalkoznak az időjárással, mint a háborúval. A háború már bizonyos tekintetben fásultá tette az embereket, most azonban egy újabb katasztrófa előtt állunk. Ha nem lesz eső, nem lesz termés és hogy ez mint jelent, ahhoz azt hiszem bővebb kommentárt nem szükséges fűzni. Szóval, most „minden az időjárástól függ". Azt szokták mondani, hogy „noch ist Polen nicht verloren" és minthogy ez a közmondás ebben a háborúban tényleg bevált, hisszük és reméljük, hogy a legközelebbi napokban az eső megembereli magát és a sok csapások után ettől az utóbbitól meg fog kimélni, Ugy halljuk, hogy az ország különböző helyein volt eső, de biz Pápán csak úgy környékezett bennünket, mint a csak féligguta ütött embereket. Dehát reméljük a legjobbat. Nem hivatkozom az időjóslásokra, melyek csapadékot jeleznek, de a tapasztalat után ítélve arra kell hivatkoznom, hogy sohasem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna, amit talán helyesebben azzal a régi közmondással aposztrofláhatom, amit Rabbi Akkiba próféta leszögezett, hogy „alles schon dagevesen" és ebben a tudatban a mostani aggodalmas időjárásnak is meg kell jönnie a böjtjének, mely egy jó esőben fog megnyilvánulni. Nem tehetek róla, de én hiszek a predesztinációban és ha igaz az, „wo die Noth am grössten, ist Gott am náchsten" — úgy nyugodtan várhatjuk a fejleményeket. Hogy is mondja a szentírás ? Aki Istenben bízik, az nem csalatkozik. No hát mi bizunk az Istenben és ezzel el van intézve az egész ügy. Most pedig arra kérjük a jó Istent, hogy: — Adj Uram esőt, de minél hamarább! Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa az egész vonalon beteget jelentett. Az hirlik, hogy Pápa városa a közvilágítás terén korlátoltságot jelentett be. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a régi gárdáját hűségesen támogatja. Az hirlik, hogy a polgármester már nem bánná, ha a közélelmezési bizottságot irattárba helyezhetné. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a házinyultelep rendőri felügyelet alá való helyezését tervezi. Az hirlik, hogy a rendőröknek a szabadnapjukat sok esetben megkurtítják. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság a házinyultelep létesítésével még nyulbőrt sem fogott. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában a levegő tele van panaszokkal. Az hirlik, hogy a házinyultelepen különös dán-szagot fedeztek fel.