Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-01-21 / 3. szám

KÖZLÖNY Közérdekű füg-getlen hetilap, a Megrjelenik minden yasárnap. Előfizetési árak: Egész érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptnlajdonos és kiadó: P0LLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Arain könyv* és papirkereskedésében. Nem esünk kétségbe! Az az általános feszült, sőt lélekzetvisszafojtott várakozás, mellyel lesik úgy a hadviselő, mint a semleges népek körében az egyszerre több oldalról is bekövetkezett béke-kezdeményezés eredményét, legjobban mutatja a nagy békevágyat s vele azt, hogy az egész európai közvélemény hangulata kedvez a béketörekvéseknek. Az is bizonyos, hogy éppen ebből a hangulatból születtek meg a béke létrehozására irányuló, immár komoly számba vehető kísérletek. Azt mindenki előre láthatta és elgondolhatta, hogy egy ilyen világfölfordulás után helyreállítani az egyensúlyt, nem lesz könnyű föladat s ép azért a föltornyosuló nehézségek, sőt még az esetleg bekövetkező időleges kudarcok sem jogosítanak a béke-remények föladására. A nagy viharok a természetben is igen lassan simulnak el, számtalanszor, mikor már megszűntnek tekintjük azokat, újabb és újabb kitörések állanak elő, de azok ereje fokozatosan egyre hanyatlik, egyre alább száll. így vagyunk a háborúval, az emberi lelkek s azok szenvedélyeinek nagy viharával s az emberi érdekek hatalmas öszszeütközéseivel szemben is. Mennyi kimondott, tele torokkal hangoztatott és tetszetősen hangzó jelszót kell visszaszívni, mennyi vágyat föladni, mennyi kedvenc törekvésről, kitűzött célról lemondani és mily tömérdek és kárbaveszett áldozat fölött szemet hunyni! Kivált annak a félnek, az ántántnak, mely nemcsak önvédelmi harcot folytat, mint a központi hatalmak, hanem hódítani is akart s nagy anyagi hasznokat és nyereségeket elérni! S mindezen felül az ántánt kudarcot vallott államférfiainak önmagukat is védeniök kell: befelé a saját nemzetükkel szemben. Szeretnék természetesen elhitetni, hogy nem kilátástalanul fogtak vállalkozásukba, s hogy nem rajtuk mult, ha törekvésüket nem koronázta siker. Ezért hangoztatják Angliában s egyebütt is, hogy kárpótlás nélktilt nem lehet béke. Félnek tudniillik a közvélemény fölzúdulásától és a megtorlástól. Hát a béke ennyiféle akadályának elhárítása bizony nem megy olyan könynyen és gyorsan. Ép ebből a helyzetből kifolyólag, a kudarcot vallott és megalázott ellenség, természet szerint fokozottabb gyűlöletére és érzékenységére való tekintettel mi nagyobb sikert jósoltunk a Wilson-féle béke-kezdeményezésnek, mint a központi hatalmak közvetlen békeajánlatának. De viszont és épp ezért, ha az ántánt magatartása, a föntebb említett szempontokból elutasító is a központi hatalmak békeajánlatával szemben, az még éppenséggel és egyáltalán nem jelenti a béketörekvések hajótörését. A mi részünkről most tett közvetlen békeajánlat semmi körülmények között sem volt céltalan és haszon nélkül való, mert Isten és emberek előtt tanúságot tettünk vele a béke őszinte szeretetéről, melyhez képest készek vagyunk áldozatokat is hozni, csakhogy megmentsük az emberiséget a további tömeges gyilkolástól s a háború egyéb pusztításától, borzalmaitól és nyomorától. Tanúságot tettünk továbbá nagylelkűségünkről, hogy győzelmünk dacára sem kívánunk hódítani, hanem megelégszünk határaink és érdekeink, valamint a béke áldásainak hosszú időre való biztosításával. Végül, a békére való őszinte készségünk kinyilatkoztatásával egyrészt megnyugtatást nyújtottak a központi hatalmak saját küzdő népeiknek, másrészt fölmentették magukat a vád alól, hogy ők lennének okai a harc folytatásának s elhárítottak maguktól minden felelősséget a háború további káraiért és szenvedéseiért. De őszinte béke-készségünkkel az ántánt-hatalmak népeire is nagy hatást gyakoroltunk mindenesetre, ezzel terjesztettük és élesztettük azok körében is a békevágyat, mellyel nyomást gyakorolhatnak a saját kormányaikra s ekkép nagy és hasznos szolgálatot tettünk mindenkép a béke ügyének. Ennek a hatásnak és szolgálatnak nyomai és gyümölcsei a jövőre nézve elmaradhatlanok. Nézetünk szerint a béke közeledése felől immár semmi körülmények közt sem kell kétségbe esnünk, mert ha min^ i den kötél • szakad, minden béke-kisérlet meghiusul, akkor is mi történhetik! Hogy is szól a régi történelmi közmondás? „Ha békét akarsz, csinálj háborút!" Nos igen, tehát folytatjuk — rákényszerítve — a háborút, de így sem sokáig, mert már nagyon röviden — készen leszünk az ellenséggel . . . Yárosatyák a közgyűlésen. Elbucsuztattuk az ó-évet és sok reménnyel köszöntjük az új-évet. Ez alkalommal — mint a közérdek képviselői — bizonyos aktuálitást vélünk látni abban, ha a sajtó a városi közélet fórumán szereplő férfiaknak a városi ügyek iránt tanúsított érdeklődéséről megemlékezik. Illusztrálva ezzel, hogy mikép gyakorolják a városatyák alkotmányos jogukat, amely nekik szót ad a városi ügyek intézésében és ez legjobban abból a kimutatásból tűnik ki, amely arról számol be, hogy ki hányszor vett részt a város közgyűlésein. Kétségtelen dolog, hogy nem a közgyűléseken való részvétel a fokmérője annak, hogy ki mennyire veszi ki részét a város közügyeiből és ki mennyi hasznot hajt a város közéletének terein, de annyit mindenesetre ki lehet venni $ kimutatásból, hogy mennyire érdeklődik a város közügyei iránt. Az elmúlt esztendőben Pápa városa két rendes és három rendkívüli közgyűlést tartott. Az alábbiakban adjuk a részletes kimutatást. Öt közgyűlésen részt vett: Mészáros Károly elnök, polgármester, Blau Henrik, dr. Hoffner Sándor, Kerpel Gusztáv, Szeleczky Ferenc, Csoknyay Károly, Szokoly Ignác, Kemény Béla, Freund Ferenc, dr. Cseh-Szombathy László. Négy közgyűlésen részt vett: Ács Ferenc, dr. Antal Géza, Bőhm Samu, Győri Gyula, Gyurátz László, Horváth János, Halász Mihály, dr. Kende Ádám, Mayersberg Salamon, Sulyok József, Révész Arnold. Három közgyűlésen részt vett: Baráth József, Baráth Károly, Edelényi Szabó József, Giczi Gábor, Grátzer János, Herz Dávid, Horváth József, Keresztes István, Koréin Vilmos, Langráf Zsigmond, Legény Ferenc, Lamperth Ferenc, Molnár István, Nemes János, Nagy Sándor, Somogyi Pál, Sarudy György, Téringer János, Wittmann Ignác. Két közgyűlésen részt vett: Becsei Ferenc, Bornemissza József, dr. Bereczk Gyula, Baldauf Gusztáv, Bodai István,