Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-04-29 / 17. szám

PAPAI kOZLOM Közérdekű független hetilap, SD Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Kg.ves szám ára 30 fillér. Laptnlajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYE8. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papírkereskedés eben. Emlékezzünk régiekről ... Emlékezés Baranyai Zsigmond és dr. Thury Eteléről. — Irta : Kemény Béla városi tanácsos. — Ugy érezem, mintha ahhoz a két kiváló férfiúhoz, kiket a mult hét egyik napján oly vehemenciával ragadott ki közéletünk karjaiból a halál, nekem is volna valami közöm. Ha valaki az Íróasztalom fiókjában uralkodó költői rendetlenségben a rendcsinálás nehéz munkájára vállalkoznék, munkája közben egy anzikckártyára akadna. Egy anzikckártyára, mely kiállítás tekintetében a legközönségesebb, ár dolgában a legolcsóbb fajtából való, de értékre nézve nekem mindeneknél becsesebb. A mi szeretett alma materünk, főiskolánk képe az, bár nem egészen eredeti, hanemcsak később előállított formájában. Eredeti formájában ugyanis a kapu rámája nem volt bevakolva, hanem a téglarendek a maguk természetes meditásukban meredtek az utcára. A kapu rácsának ehhez a vakolatíanságához mindenféle mese, legenda fűződött egyes fantasztikus fejekben. Én megvallom, máig sem tudom az igazi magyarázatát. Annyit tudok, hogy egy szép napon kőmivesek jártak az iskolánál és a kapu rámája öltözetet, a tető elején levő hármas barriére pedig feliratot kapott: Superintendentia Moribus et Musis. Most nyert csak legfelsőbb elismertetést, szankciót a kollégium, mondogatták az időtájt. Nos hát, ebben a formájában adja vissza az a képes papirlap a mi főiskolánkat. Én még abból a generációból származom, amelyik az iskola eredeti formájában kezdte meg lateiner pályáját. Innen datálódik voltaképen az én közöm közéletünknek mult héten örök nyugalomra tért két kitűnő alakjához: Baranyai Zsigmondhoz és dr. Thury Eteléhez. Baranyai tanárom volt a jogakadémián, Thury Etelével ugyanazon nemtőből szívtuk a tudomány anyatejét. Ő idősebb volt, mint én. Azt hiszem, két évvel jártam utánna, de szorgalma, szerénysége, tudása és előkelő modora nemcsak osztálytársai szeretetét szerezték meg számára, hanem az alsóbb osztályosok nagyrabecsülését és bámulatát is. Ez utóbbiak közé tartoztam én is. Baranyai Zsigmond mint jogakadémiai tanár az egyéni és tudományos qualitás magaslatán állott. Ö nemcsak praelegált, hanem nevelt is, ami bizony akadémiai fokon nem csekély feladat, de Baranyay Zsigmond az ő zseniális modorával, hallgatóival szemben tanúsított gyengéd és jóakaró bánásmódjával hatni tudott a még oly rakoncátlanságra hajló elemekre is, feladatát megoldotta minden szigor és a különböző temperamentumok és karakterekkel való összekoccanás nélkül. Szerettük, becsültük és tanári kézszorításával boldognak éreztük magunkat. Nincs oly kicsi diák, aki egyszercsak ki ne nőne az iskolából. Kikerültem az alma mater falai közül. Kiléptem az életbe. Baranyai Zsigmonddal kollégiális kapocsba jutottam, amennyiben ő tiszteletbeli ügyésze lett és volt számos éven át a városnak, melynek én is alázatos szolgája vagyok. Bármelyik minőségében kerül is Baranyai Zsigmond alakja lelki szemeim elébe, kegyelettel emelek kalapot tisztelettel őrzött emléke előtt. Amikor Thury Etelével újból találkoztam az életben, már a theológiai akadémia tanári székében ült, mint nagytudásu tanárpap. Engen nem ez a minősége hozott bár közelibe az életben, hanem egy nagyon is világi funkciója. A háborúban lefolyt népfelkelői bemutató szemlék bizottságának ő volt legtöbbször elnöke. Papi süveg és katona csákó . . . És micsoda eréllyel és határozottsággal tudta ő e kettőt összhangba állítani. Figyelme mindenre és mindenkire kiterjedt. Hozzászólásai a legnagyobb szakavatottságról tanúskodtak. Erélyessége, hazafias gondolkozásmódja, az ügyre vonatkozó kijelentésének szakszerűsége a bizottság katonai tagjainak is mélyére hatott. Mintaszerűen töltötte be pap létére a legvilágiabb hivatást, a háborús katonaügyi bizottságok elnöki tisztét. Mint e város közigazgatásában a katonaügyek intézője tartozó kötelességemnek ismerem el a háború során ily kimagasló szolgálati tevékenységet oly kiváló módon kifejtett kitűnő nagyság emléke előtt az elismerés legkatonásabb köszöntésével vonulni el. Szeretetadományokat kér a Hadsegélyező Hivatal átvételi különítménye Budapest, IV., Váczi-utca 38. 4 magyar városok szervezkedése. Május 18-án lesz a kongresszus. Szervezkednek a magyar városok. Azt a hatalmas erkölcsi tőkét, azt a nagy gazdasági és szellemi erőt, mely fölött a magyar városok polgársága rendelkezik: megszervezik, összegyűjtik. Soha olyan szükség nem volt erre a szervezkedésre, mint most, amikor elő kell készíteni a háború utáni időket. Nem szabad engedni, hogy a magyar városokat készületlenül érjék azok a nagy gazdasági változások, amelyek a békekötés után elkövetkeznek. Épp itt az ideje. A háborús terhek legnagyobb része a városi polgárság vállaira nehezedik, de hogy elbirja ezt a terhet, fokozni kell teherviselőképességét. Jogaihoz kell juttatni a produktív munkát. Az akció élén Bárczy István polgármester áll. Szívesen látja mindenki ezt a szervezkedést, mely jogaihoz akarja juttatni a városi polgárságot és meg akarja szerezni a magyar városok számára a lehetőséget, hogy dolgozhassanak és fejlődjenek. A Magyar Városok Országos Kongresszusa már megalakulásakor legfőbb céljának tekintette, hogy alkalmas időben a magyar városok polgárságát a közélet számára összefogó, tudatos munkára megszervezze. Ez az idő elérkezett. Nemcsak lehetővé tette a polgári szervezkedést, de nemzeti érdekből ma, már egyenesen parancsolja. A szervezkedés megindítására a kongresszus elnöke, Bárczy István polgármester ez évi április 21-ére összehívta a kongresszus állandó bizottságát. Ez döntött a május 18-ra, az összes városok küldötteinek részvételével tervezett egyetemes ülés összehívásáról. Az egyetemes ülés hivatása lesz megállapítani a városi polgárság programmját és szervezkedési módját. A feladat, ami ma a polgárság előtt áll: bátor kezdéssel felszabadítani és munkába állítani épen maradt fizikai és szellemi erőinket, helyreállítani a megromlottakat, plántálni újakat, minden rendelkezésre álló erőt belevetni az újjáalkotás munkájába s ezzel hazánkat új és gazdagabb élet elé vinni. A városi politikában ez jelenti: a demokratikus alapon felépített s az állami gyámkodástól szabaddá tett önkormányzatot : a városok pénzügyi önállóságát és képessétételét az egyre növekvő feladatok immár alig elviselhető terheinek viselésére : a városi élet és közgazdaság nekilendítését, elsősorban az építőipar lábraállításával : a fogyasztó polgár két főszükségének kielégítését: a jó, egészséges és olcsó élelmet és lakást.