Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-04-08 / 14. szám

PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű fűtetlen hetilap, o Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: £gész érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptnlajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és NyHt tereb felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Antin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) A szinügyi bizottság három évig tartó gondolkodás után végre nagy kegyesen mégis beereszti a színészeket a pápai színházba. A jószívű urak eddig csak azért nem engedték át a muzsahajiékot nekik, mert igen aggódtak, hogy a háborús időben Thalia papjai nem tudnak megélni nálunk, gondolván, ha a színészeknek koplalniuk kell, koplaljanak másutt, ne Pápán. Végre azonban egy felsőbb helyről gyakorolt nyomás elnémította a bizottsági tagok gyengéd lelkiismeretének szavát. Valljuk be őszintén, a színházhoz nem fűződik elsőrendű kulturérdek, de azért a színpad a kultura terjesztői között mégis elég tisztes helyet foglal el. Belátják ezt a németek és Stein porosz hadügyminiszter is kijelentette, hogy a német-francia front mögött létesített harctéri színházak és mozik nagy mértékben hozzájárulnak a legénység és tisztikar jó hangulatának fenntartásához. Mindenki gondolkodó ember tudja, hogy úgy az egyes ember, mint a nagy tömeg a külső és belső impressziókból leszürődő hangulat hatása alatt határozza el magát sokszor igen fontos, döntő jelentőségű tettekre, mely sokszor általános forrongásban nyilvánul, megváltoztatja a társadalom rendjét

rtrónokat és eddig általánosan tömjénezett bálványt dönt le. A szépirodalom mellett a színpad sok életrevaló eszmét népszerűsített, mely aztán törvényerőre emelkedve, testet öltött és így meglevő bajokat orvosolt, széles társadalmi körök szenvedéseit csillapította, helyzetét elviselhetőbbé tette. Külföldön egyéb agitacionális eszközökön kivül a tudományos és szépirodalom, valamint a színpad terjesztette azokat a modern eszméket, melyeknek hivei legnagyobb hévvel és önfeláldozással dolgoznak a mindenkitől annyira óhajtott békéért. Hogy törekvésük eddig még nem sikerült, arról ezen eszmék hivei nem tehetnek, mert egy tisztességes eszközökkel dolgozó kisebbségnek nincs módjában akaratát a nagy többségre ráerőszakolni. Mellesleg megjegyezve, érdekes, hogy most mindazok tőlük várják a béke megteremtését, akik a boldog béke napjaiban nem mertek hozzájuk csatlakozni, nem merték, vagy nem akarták őket támogatni, sőt üldözték, szidták rágalmazták őket, sőt most sem látják be, hogy ma olyan könnyen, szinte magától jönne létre a béke, ha azoknak az eszméknek a tudományos és szépirodalom mellett a színpad, mint a sokoldalú propaganda három hathatós eszköze több hivet tudott volna verbuválni. Ismétlem, a színpad nem elsőrendű kultureszköz, de mégis fontos kulturtényező és aki nem tudja ennek jelentőségét méltányolni, nem képes más kulturérdekek fontosságát sem értékelni. Ezért érdemes ennyit a színházzal foglalkozni. i * * * A Depositenbank szenzációs pöre semmi új dolgot nem tárt föl a közönség előtt. Mindenki tudta már régen, hogy az árdrágítók között az első helyet a nagybankok foglalják el; tudta, hogy a nagy bankdirektorok a közönség pénzét kockáztatják, ellenben a hasznot kizárólag maguk vágják zsebre még néhány nagy részvényessel együtt. Mindezt tudtuk, de nem tehettünk eliene semmit, mert szánk le volt lakatolva, mintha fontos hadiérdekek fűződtek volna ahhoz, mintha hadseregünk győzelme attól függött volna, hogy milliomos csirkefogók a mi rovásunkra újabb milliókat szerezhessenek. Ezért kellett a közönség szájának: a sajtónak elnémulnia. Ahol pedig nincs vádló, nincs vádlott sem. Végre mégis akadt egy merész hírlap, mely rá mert mutatni e nagy ragadozók egyikére. Akadt egy bátor és lelkiismeretes ügyész, aki egy hatalmas, mások millióival dobálódzó bankvezért tetemre mert hivni, törvény elé mert idézni. Sőt a törvényszék tovább ment: a hatalmas harácsolót be is merte csukatni. Képzeljék el, mintha nálunk Lánczy Leót zárnák be. Csakhogy nálunk ilyesmi nem történhetik meg. Ami nagy, elterjedt lapjaink nem igen irnak a nagy bankok árdrágító működéséről, mert a mi bankjaink nagyban hozzájárultak ezeknek az oszlopoknak megerősítéséhez és felállításához. A támasztgatás kölcsönös, az oszlopok ferdén állanak, ha mellőlük leromboljuk az épületet, az oszlopok is eldőlnek, azért jaj annak, aki a nagybankokhoz mer nyúlni, annak levágják a kezét. * * * Wie die Jungen summen, so die Altén brummen. Szabadon lefordítva: A nagyok épen úgy cselekesznek, mint a kicsinyek. Az államot alkotó társadalmakban a közönség milliói viselik a kockázatot a nyereményben való részesedés nélkül, a hatalmas bankvezérek nyerik a milliókat. Amerikában is tiz-husz milliárdos szerzett újabb milliárdokat, a százmillió balek viseli ennek szenvedésekkel terhes következményeit. Mert a hatalmon levők el tudják bódítani a bárgyú embereket a „tengerek szabadsága" maszlagával. Ne higyjetek soha a nagyhangú frázisoknak, mert ezek mindig a hatalmon levők önző érdekeit takarják. * * * Nem tudom, járt-e az orosz cár elemi iskolába. Nem tudom, ha járt, tanult-e ott valamit. De azt tudom, hogy ha esetleg tanult is ott valamit, elfelejtette. Minden elemi iskolai olvasókönyvben olvasható „A falánk eb" c. tanulságos mese, mely elbeszéli, hogy egy szájában nagy darab hust vivő kutya a folyóban meglátta saját képét. A falánk állat azt hivén, hogy az egy másik hust rabló kollégája, ki akarta ragadni szájából a hust. Erre a kutya a másik darab hust nem tudta megszerezni, de a megszerzettet beleejtette a mély vizbe. Az orosz cár hatalmas szájában elég nagy darab hus volt, de ő mégis el akarta venni a másét is, most aztán a magáét is elvesztette. Milyen kár, hogy az orosz cár nem volt jobb diák! Ha e hatalmas uralkodó elemi iskolába járt volna, ottan jól tanult és a megtanultat fejében, szivében megtartotta volna, akkor a világháború ki sem tört- és ő ma is orosz cár volna. v. I. § Hirdetmény. Pápa r. t. város adóhivatala értesíti az adózó közönséget, hogy a jövödelem és vagyonadóra, valamint a természetes és a jövödelemadó fizetésére köteles jogi személyek által beadandó hadi nyereségadóra vonatkozó vallomási ivek a nagymélt. m. kir. pénzügyminisztériumnak f. évi március 29-én kelt körrendelete értelmében f. hó 30-ig beadhatók s akik a jelzett időig vallomásukat beadják, azoknál a törvényben előirt pótlék alkalmazása mellőzve lesz.