Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-01-14 / 2. szám

PAPAI KOZLONv Közérdekű födetlen hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Annin könyv- és papirkereskedésében. Cukormizériák. A cukor dolgában hiba van a kréta körül. A közönség fél napokig vár, sokan palacsintává nyomatják magukat össze, félig bezúzatják oldalbordájukat az élelmezési iroda előtt, mig 4—5 fél napi várakozás után, nagy nehezen megkapják cukorjegyeiket. Akkor aztán azzal a boldogító tudattal megy haza: „No nem hiába lapítottak palacsintává, zúzták öszsze egyik oldalbordámat, nem hiába mulasztottam el három napi munkát: lesz cukrom, főzhetek egy kis kávét, egy kevéske tésztát, ha már húsra, tejre, tojásra nem telik". Aztán vár, vár, vár, mikor osztják ki a kereskedőnek a cukrot, amelyből majd neki is jut 1—2 kiló. De bizony hiába vár, mert kálváriája újból kezdődik. A boltok előtt megint óriási tömeg verődik össze és aki nem tud kézzel, lábbal, könyökkel, fogakkal, mocskos szájjal előretolakodni, azt a boltos azzal a stereotip mondással tessékeli ki boltjából: Nincs cukor. Ha az élelmezési irodában a kibocsájtott cukorjegyeknek megfelelő súlyú cukrot osztanak szét és a kereskedők az elszámolásnál a visszaszolgáltatott jegyeken megjelölt súlyú cukrot kapnak a cukor újabb szétosztásánál : hogyan történhetik, hogy sok száz fogyasztó sehol sem jut cukorhoz? Mert fölösleges megjegyezni, hogy a hoppon maradt fogyasztók 10—20 boltba is bekopognak, de cukor helyett, mindenütt hideg zuhanyban van részük. Ezeken a mizériákon könnyen lehetne segíteni. A cukorjegyek kiosztása előtt a falragaszokon ki lehetne hirdetni, hogy bizonyos napon meghatározott órákban azok kapják ki jegyeiket, akiknek neve A—D-vel, másik napszakaszban, akiké E—G-vel kezdődik s így tovább. Ezzel az élelmezési iroda előtti tolongás rögtön megszűnnék, kivált, ha az ottan felügyelő rendőr mindig újból szóbelileg is felvilágosítaná a várakozó közönséget. A boltok előtti tolongásnak is elejét lehetne venni. Az élelmezési irodában a pápai közönséget utcák és boltok szerint kellene beosztani és minden fél borítékára rájegyezni, melyik boltban kaphatja cukorrészét. Ha minden kereskedő részére kiszolgáltatott cukormennyiség kongruál a hozzá utalt cukorjegyekkel: akkor lehetetlen, hogy zavar álljon elő, lehetetlen, hogy a közönség egy része kielégítetlenül maradjon, mert akkor a kereskedőt kötelezni lehet és kell, hogy minden hozzáutalt vevőt kiszolgáljon. Némelyik kereskedő pedig szívlelje meg azt a mementót, hogy nem tanácsos a közönséget durva bánásmóddal, elutasítással, a protekciós kiszolgálás dernontrálásával még jobban izgatni, mert a közönség nagy részének anélkül is túlontúl elég oka van izgulni. Gondoljanak arra is, hogy a háború sem fog örökké tartani. Eljön egyszer a boldog béke ideje is, midőn ugyanazon kereskedők, kik most durván, vagy gúnyos szavakkal utasítják ki a petroleumot, sót vagy cukrot kérő vevőket, mézédes szavakkal akarják őket visszacsalogatni. De akkor már késő lesz. Mert akadnak közöttünk sokan, akik nem felejtenek olyan könnyen. Akadnak közöttünk néhányan, akiket a gondviselés elég agitáló és szervező tehetséggel megáldott, akik képesek lesznek majd a normális viszonyok helyreállása után Pápán egy nagyszabású, felekezeti jelleget nélkülöző fogyasztási szövetkezetet életre hivni, mely Pápa minden részében nyithat egy-egy fióküzletet, ahol aztán a közönséget minden időben, minden viszonyok közt előzékenyen és udvariasan fogják kiszolgálni. v. i. Az élelmiszerkészletek elosztásáról, Az Országos Közélelmezési Hivatal elnöke nagyfontosságú rendeletet küldött szét a vidéki hatóságokhoz. A rendelet az élelmiszerkészletek igazságos elosztása tekintetében intézkedik és felhatalmazást ad a hatóságoknak arra, hogy a felesleget mindenhonnan elrekvirálhassák és úgy osszák szét, hogy abból mindenkinek egyforma mennyiség jusson. A rendelet a következőket mondja: A gabona, liszt, hüvelyes, burgonya, cukor, kávé stb. készletek összeírása a legtöbb helyen megtörtént s a beérkezett jelentésekből kitűnik, hogy a magánháztartásokban és üzletekben nem kicsinyelhető készletek vannak fölhalmozva. Ezek megoszlása aránytalan. Egyes háztartások a kelletén túl vannak ellátva, mások készlete kiegészítésre szorul, ismét mások nélkülöznek. A kereskedelemnél is úgy áll a dolog, hogy mig az egyik egyévi forgalmával arányban nem aíló mennyiséggel rendelkezik, a másik a fogyasztóközönség kiszolgálásában megszűnt tényező lenni. Ez az aránytalanság igen hátrányos, mert a magánháztartások tekintetében módot ad arra, hogy egyesek semmivel sem indoholható bőséget élvezzenek akkor, amikor polgártársaik egy részének a nélkülözhetetlen is alig, vagy éppen nem is jut. A kereskedők tekintetében meg azt a helyzetet teremti, hogy olyanok, akik talán áruvisszatartás, vagy más meg nem engedett módok segélyével készleteket gyűjtöttek, most bizonyos egyedárusi minőségre tesznek szert és busás, sokszor talán meg sem engedhető jövedelmeket biztosítanak maguknak. Azok pedig, akik a fönnálló szabályok és a kereskedelmi szolidaritás parancsainak betartásával jártak el, a minimális forgalmat nem tudják lebonyolítani. Az aránytalanság megszüntetése a közélelmezési adminisztráció legfontosabb föladata. Meg kell akadályozni, hogy egyeseknek túlzó óvatossága, akár fölényesebb vagyoni helyzete, akár határozott nyerészkedési célzata és a szabályok iránti tompult fölfogása olyan helyzetet teremtsen, amely a mai nehéz időkkel szembehelyezkedik. Meg kell teremteni az áru elosztásának igazságosabb szervezetét. Az új összeírás az első lépés volt erre. Második lépésként ama intézkedéseknek kell következni, amelyek alkalmasak arra, hogy a bajokat orvosolják. A rendelet ezután bizonyos irányelveket közöl. Első lépés az összeírás anyagának földolgozása, a lélekszám és a mennyiség megállapítása. Ebből megállapítható a fejadag nagysága. Azoknak a készletét, akik csak egy évi szükségletet kitevő mennyiséggel bírnak, meg kell hagyni, ahol ezt meghaladja, a fölös mennyiség igénybe vehető. Igény1 bevétel esetén az igénybevett készleteknek központosított gyűjtése nem szükséges, hanem a készleteknek a tulajdonos által az ellátandó részére a hatóságilag megállapított legmagasabb áron való közvetlen átadása rendelhető el. Az évi szükséglet megállapításánál — mondja végül a rendelet — a családi körülményeket is tekintetbe kell venni, így a kávénál a gyermekek részére kisebb kvótát, mig a cukornál nagyobb kvótát kell megállapítani. A munkásoknak burgonyából nagyobb fejkvótát kell adni. Rá kell térni a kereskedői készletek egyenletes elosztására is, amely a bevásárlási jegy rendszerrel érhető el. Nagyfontosságunak mondja a rendelet az ellenőrzést, amely szigorú próbákkal végezhető