Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-08-05 / 31. szám

PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű fűtetlen hetilap, m Meg-jelenUi minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 Egyes szám ára 30 fillér. K. Laptnlajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek » kiadóhivatalban és NeM Antin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Rousseau „Confessions" c. müvében élete minden tévedését leírja. Az egész müveit világ előtt tett vallomásai egy jottányit sem vonnak le az ő nagyságából. E szép példából tanúságot merítve sohasem szégyellem bevallani, ha tévedtem. Errare humánum est. Dr. Antal Géza orsz. képviselő úrnak lapunkban közölt nyilatkozatára vonatkozólag őszinte sajnálatomat fejezem ki, hogy a képviselőházban junius hó 26-án, a hadisegélyek ügyében tartott beszédéről nem volt tudomásom, mert ha ez nem kerüli ki figyelmemet, mult heti cikkemnek inkriminált részét máskép stilizáltam volna. Ezek után a képviselő úr nyilatkozatának befejező része természetesen tárgytalan, mert, habár nincs Pápa városának egyetlen lakója sem, aki nem említené tisztelettel és szeretettel országosan ismert nevét, kiváló tehetségének, bámulatosan sokoldalú tudásának, kristálytiszta jellemének, arany szivének, finom úri modorának nálam nagyobb tisztelője nincsen. Tény azonban, hogy az országgyűlésen három évig senki sem indítványozta a hadisegélyek felemelését, sőt ma sem történt törvényes intézkedés ezen irányban, így annál büszkébbek lehetünk mi pápaiak, hogy a mi köztiszteletnek és szeretetnek örvendő képviselőnk emelte fel először a magyar képviselőházban súlyosan latba eső szavát a hadsegélyesek érdekében. Mindezekből kitűnik, hogy cikkemnek alapeszméjén nincs mit változtatnom. * * * Vizsgáljuk meg lelkiismeretesen, hogy egy négytagú normálcsalád, mely anyából, két 8 éven felüli és 1 nyolc éven aluli gyermekből áll, megélhet-e a hadisegélyből. Egy olyan kisiparos családjáról van szó, ahol a békeidőben az apa tisztes munkájával megkereste az övéinek kenyerét, az anya kenyérkereső munkájára nem volt szükség. Nem is ért és most nem ér erre rá, mert háza tájékának rendben tartása, gyermekeinek gondozása, tisztán tartása, ápolása, a felettük való felügyelet úgyis abszorbálja minden ideiét. Az ilyen kis család a lakbéren felül hetenkint 17 korona 15 fillér hadisegélyt kap. Ezzel szemben a legszegényebb életmód mellett a következő heti kiadások merülnek fel. A háromféle' lisztre (márciusi adagolás szerint) 9 K 68 f, 50 deka zsírra a legolcsóbb árat számítva 4 korona, 7 liter tejre 4 K 90 f, naponkint' 3, hetenkint 21 kiló zöld főzelék ebédre és vacsorára á 1 korona, 21 korona, tűzifa naponként 5 kiló háromszori befütésre, hetenként 35 kiló 4 K 20 f, összesen 33 K 70 f. Hogy lehet ezt a heti 17 K 15 f hadisegélyből fedezni? Pedig nem soroltam föl a háztartás sok apróbb kiadását. 33 K 70 f kiadás mellett még nem evett a kis család egy falat hust, egy makulányi vajas kenyeret sem. Ebből kitűnik, hogy az* országnak becsületbeli kötelessége a hadisegélyeket fölemelni. Tudjuk, hogy a hadisegélyek fölemelése az ország lakosságára újabb százmilliókra menő terheket ró, de erre a célra bárhonnan elő kell teremteni a szükséges összegeket. A hosszú harcban annyi millió ember elpusztul, hogy nekünk a rendeinkben mutatkozó óriási hézagok betöltésére minden megszületett és születendő gyermek megtartására szükségünk van. Ezzel szemben a szegényebb néposztályban a gyermekhalandóság ijesztő mértéket öltött. Napi 35 fillérből nem lehet gyermekeket táplálni és fölnevelni. A világháború ezer veszedelme, millió nélkülözése és szenvedése közepette nincs egyéb bajunk, hogy az itthon maradt előhaladott korúak, alkalmatlanok, betegek és nélkülözhetetlenek egymás ellen folytassunk harcot, egymással veszekedjünk. Egyesek, sőt társadalmi osztályok, hogy eltérítsék a gondolkodni és ítélni nem tudó tömeg figyelmét bajaik igazi okairól, mulasztásaikról, túlkapásaikról, bitorlásaikról, másokra kenik mindezeknek ódiumát. Az irigység puskagolyóját, a gyanúsítás srapnelét, a gyűlölet torpedóját lövöldözik áldozataikra, akiket a tömeg előtt a bajok okozóinak tüntetnek föl. Titokban sziszogják, nyíltan irják, maguk közt üvöltik: íme, ezek bujkálnak, mig a ti fiaitok nyomorékokká lesznek, férjeitek elesnek a haza védelmében. Ok meggazdagodnak, ti elszegényedtek. Az ő kamráik telve vannak minden jóval, mig ti mindenben szűkölködtök. Pedig akik így suttognak, irnak, üvöltenek — itthon vannak, így nem tudják, ki harcol a sáncárokban, ők dúslakodnak mindenben, ők élik igazán világukat. Majd ha eljön a várva várt béke, haza jönnek azok a hősök és elmondják, kik harcoltak velük együtt Erdély bércein és hágóiban, Galícia mocsaraiban, Volhinia hómezein, a Karst és Tirol égbe nyúló, nyaktörő kopár meredekein. A hősök emiékezni fognak azokra, kik voltak bajtársaik határaink védelmében és torkukra forrasztják hazug szavaikat a sanda irigyeknek, az utálatos gyanusítóknak és a gaz uszítóknak. v. i. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Úr! Vártam, vártam, hogy V. I. hozzá szól Hajnóczky Béla pékmester legújabb megbizatásához. Vártam, vártam, de hiába vártam. Talán a névtelenség homályában rejtőző baglyok huhogása riasztotta vissza a további bátor fellépéstől ? Nem hinném. Eddigi Írásaiból láttam, hogy meg meri mondani az igazat, ha mindjárt ellenfelei eszmék és egyéb argumentumok hiányában trágyalébe mártott fütykössel támadják és a csatornából kivájkált piszokkal dobálják is meg érte. Azt is láttam, hogy V. .1. sokkal nagyobb potentátok előtt sem ijed meg, mint H. B. Mi oka lehet tehát hallgatásának? Mindenesetre nagyobb súlya lett volna szavának, mint Mészáros Elekének, mert benne a közvélemény nem láthatja H. B. konkurrensét. Minthogy V. 1. elmulasztotta ezt az ügyet hírlapi tisztázás tárgyává tenni, a közügy érdekében kötelességemnek tartom, hogy hozzá szóljak ehhez a dologhoz. Hajnóczky Béla pékmester urat nem lehet okolni, hogy az új közélelmezési bizottság arra a túlságosan nagy fizetéssel honorált, felesleges ellenőri állásra megválasztotta. Ö bizonyosan nem kereste azt az állást és nem is ő kérte e felesleges állással egybekötött csekély, tessék-lássék teendőkért a potom négyezer koronát. De hol van az az önzetlen Hazaffy Veray János, aki vissza dob ennyi pénzt, amit a bolond szerencse fejéhez vág? Más kérdés azonban: a közélelmezési bizottság oly bőkezű lett volna-e, ha tagjainak saját zsebükből kellene ilyen csekély, felesleges ^munkáért H. B. urat megfizetni?