Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-07-08 / 27. szám

Közérdekű független hetilap, a Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Égési érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptnlajdonos és kiadó ; P0LLATSEK FRIGYE8. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Amin könyv- és papirkereskedésében. Utóhangok a mult heti tüntetéshez, Balga, aki eső után vesz fel köpönyeget. Még botorabb, aki megesett baj után rekriminál. Azonban nem egész fölösleges dolog a bajok gyökerét kikeresni és talajukból kitépni, mert ha a mérges növény gyökerét kipusztítjuk, a dudva sem fejlődhetik ki, hanem elcsenevészedik. Ha az eseményeket mozgásba hozó okot elimináljuk, az okozat, vagyis az esemény sem következhetik be. Mult heti cikkemben a sorok közt rámutattam a tüntetés és rombolás némely okára. Azonban az említetteken kivül még más oka is volt a tüntetésnek. A legközvetlenebb ok: a bujtogatás. Azokat a szegény nőket, akiket a Gondviselés anyagi javakkal igen szűken látott el, akik munkájukért éhbért kapnak, akik havonként, néha netenkint hidegben, melegben órákig voltak kénytelenek élelmezési céduláik átvételére, lepecsételésére, a lisztre, zsirra, a falatnyi húsra várni, emellett mindenféle durva sértést zsebre vágni, akik hiányosan táplálkozhatnak és még hiányosabban élelmezhetik gyermekeiket, akiket a borzasztó piaci árak méltán felbőszítettek, nem volt nehéz felbujtogatni, csak akadjon lelkiismeretlen felbujtó. Ilyen pedig mindig akad. A tüntetés tendenciózus és rendezett volta arra vallott, hogy az egész demonstráció és rombolás pontosan előkészített terv szerint történt és hogy a színfalak mögött egy vagy több intelligens ember keze dolgozott. Minden csapatnak volt egy vezetőnője, aki irányította a tüntetés és rombolás művét: Most ide menjünk. Azután oda! Itt törjetek, zúzzatok! Ott ne! A tüntető, romboló csapat pedig hiven engedelmeskedett a női kolomposnak. Lehetséges ez előre kidolgozott terv és ügyes, intelligens tervező nélkül? Társaságokban nyíltan és meglepő egyhangúsággal emlegetik a tüntetés három rendezőjének nevét. (Annyit elárulhatok, hogy a három közül egyik sem izraelita.) Bátran megtehetik. Nem kell semmi büntetőjogi következménytől félniök, mert magyar úri társaságban nem igen akad denunciáns. De a nyomtatott betű a legveszedelmesebb vádoló. A folyamatban levő birói vizsgálat különben is minden kétséget kizáróan ki fogja deríteni a tüntetésrendezők neveit, ezeknek előzetes leleplezése csak illuzóriussá tenné a vizsgálat eredményét. A vizsgálóbírónak úgyis igen nehéz munkája lesz, mert a tanuk mind vádlottak is, minthogy mind részt vettek a tüntetésben és rombolásban, azonkívül mind elfogultak, félrevezetettek és érdekeltek. Feltűnt mindenkinek, kik a helyi viszonyokat ismerik, hogy a tüntetők a néhány tucat gyerkőcön és suhancon kivül nagyobbrészt a dohánygyári munkásnőkből kerültek ki. A szövőgyári munkásnők nem igen vettek részt a rombolásban. Ennek okát igen könnyű felderíteni. A szövőgyár vezetősége átvette a várostól munkásai és egyéb alkalmazottai élelmezésének gondját, amit a város igen szívesen átadott, mert ezáltal igen sok munkától szabadult meg. A szövőgyár tisztikara ezzel igen sok keilemeíienségtől és keserűségtől óvta meg munkásnőit. Nekik nem kellett a tél fagyában, a nyár forróságában órákig könyvükre, a jegyek lepecsételésére várakozniok, nem kellett gorombaságokat lenyelniük, nincs is különben sem okuk akkorra elkeseredésre, mint a dohánygyári munkástársnőiknek. A dohánygyár igazgatója is követhette volna a szövőgyár tisztikarának szép példáját, akkor az ő munkásainak is kevesebb oka lett volna az elkeseredésre és nem izgathatták volna fel őket olyan könnyen. A jóllakott embert nem olyan könnyű rávenni a rombolásra, mint az éheset. A francia foradalmat nem jóllakott, hanem éhes emberek csinálták. A legtöbb fővárosi nagyobb vállalat mindenféle szociális intézményt alkotott, melyek a háború nehéz viszonyai között megkönnyítik tisztviselőik helyzetét. A többek között sok ilyen vállalat külön éttermet nyitott, ahol a vállalat hivatalnokai és családtagjai a mai viszonyokhoz képest meglepő olcsón étkezhetnek. Amit a szövőgyár és sok fővárosi vállalat (bank, gyár) megtehet, miért ne tehetné meg a dohánygyár is? Ha a dohánygyár igazgatója ez irányban fölterjesztést tenne felettes hatóságához, lehetetlen, hogy megtagadná tőle az erre szükséges anyagi eszközöket. Nemcsak hogy nem utasítaná vissza fölterjesztését, hanem a jelenlegi szociális érzékű kormány ilyen irányú tevékenységét még érdeméül is betudná. De ha csak annyi megkönnyebbítéshez segítené őket a dohánygyár igazgatója, mint amennyihez a szövőgyár jutatta alkalmazottait, munkásnőit a jövőben nem lehetne olyan könnyen romboló munkára felizgatni, amint azt lelketlen, gyűlölködő úri felbujtók a mult héten tették. A dohánygyár munkásnői nemcsak hétfőn, hanem kedden estefelé is romboltak egyes helyeken. Ha a dohánygyár igazgatója érdeklődött volna hétfőn az iránt, kik végezték a romboló munkát, akkor a keddi rombolás nem történik meg. Mert ha erről tudomása van, az ő kötelessége lett volna munkásnőit kedden figyelmeztetni arra, hogy idegen vagyon rombolása milyen súlyos büntetőjogi következményeket von maga után, hogy a törvény állami gyárban csak bűntelen előéletű munkásokat tűr meg stb. Az ő utódja talán majd nagyobb érdeklődést fog tanúsítani az ilyen dolgok iránt és akkor a dohánygyár munkásnői nem fogják más vagyonát rombolni. v. i. Miért van nálunk zöldség- és gyümölcshiány? Van-e élelmiszeruzsora és ha van, ki okozza ? Ez egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek mindnyájunkat a legközelebbről érdekelnek, mert a zsebünkről, a gyomrunkról, szóval az életfenntartásunkról van szó, a megdrágult életről, amelyet súlyos teherként cipelünk és mármár alig birunk ki. Kinek vagyunk kiszolgáltatva, ha enni akarunk? Kitől függ, hogy élelmiszert kaphassunk és kitől függ, hogy kapunk-e, ha kapunk, mennyit fizetünk érte? És ki az oka annak, hogy többet fizet, mint amennyit elbír. Vaskos közgazdasági tanulmányt érdemelne ez a kérdés, amely minden regénynél izgatóbb problémákat tárgyalja. Ez alkalommal most ennek a kérdésnek csak egy kis részletéről van szó, a jelenleg piacon levő élelmiszerek hiányairól és árairól, nevezetesen a főzelék- és a gyiimölcsnemüeknek a piacról való eltűnéséről. A zöldség- és fözeléktiemüek eltűntek a piacról, vagy pedig megfizethetetlenül drágák. Ki tartja vissza a zöldséget és ki az oka annak, hogyha mégis piacra kerül, akkor Pápán drágább, mint bár-