Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-11-19 / 47. szám

séges harcai után, a világtörténelem babérjaival lábánál, zord erővel és eltökéltséggel állja hát tovább is a harcot, amely most már a béke plánétája alatt piroslik és az ellenség fojtogató terveinek szétzúzása után most már a megvert, szétzilált ellenséges népek leterrorizált békevágyát kivánja felszabadítani. Harmadszor lesz szuronyos karácsonya a magyar katonának is e világháború kegyetlen vártáján, de bátran fog szemébe nézni a karácsonyéji látomásnak, mert nem ő és nem szövetségesei tiltották ki Európából a zavartalanul boldog, szép karácsonyt és bátran fog akár rohamra is lendülni a családi szeretet éjszakája, mert azokat veri vissza haraggal, akik a szégyen és szent szolgaság gyötrő láncait akarták felaggatni a magyar karácsonyfákra. Kell-e hatalmas szózattal szárnyaló szavakkal magyarázni a hősök nemzetének, hogy mivel tartozik a fiainak, azoknak, akik odakünn döbbenetes hóviharban és a gránátok orkánjában a mi karácsonyunkat, a szenvedések szakadatlanságában a mi örömeinket, a poklok tüzében a mai apró kis karácsonyi gyertyáinkat, széltől kimart arcukkal a gyermekeink sugárzó arcocskáját védik? A nemzet, amely itthon a maga másik harcát verekszi, e harcnak akármilyen fordulatában és csak büszke alázattal és áradó szeretettel gondol azokra, akiknek fogyhatatlan bátorsága, halállal és szenvedéssel nem törődő nagy elszántsága nélkül hiába volna itthon minden erő és minden tűrés, akiknek boszuló ökle ha fel nem támad vala, síró szemmel nézhetnők az idén Erdély karácsonyát. Minden gondolatunk, minden szeretetünk az övék, minden pillanatban, hiszen a halál vörösbetüs ünnepekké avatta hétköznapjainkat is, hiszen a megpróbáltatás mozsarában még a kemény szivek is szeretetre, megértésre, fogékonyságára törtek. De mikor a karácsony aranyos árnyéka vetődik szobáinkba, akkor a maximálhatatlan szeretet minden gazdagsága, áldozatkészsége, nemessége feltorlódik szivünkben és nem lehet áldozat, nem lehet teher, amit azért hordozunk és azért viselünk, hogy karácsony legyen a harctéren is, hogy frontjainkon a szeretet ajándékaival fusson végig a nemzet hódolatának szikratávirata. A magyar királyi honvédelmi minisztérium Hadsegélyező Hivatala és a Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt-Egylete ez idén is megszervezi a „Karácsony a harctéren"-mozgalmat a harctéri katonák karácsonyi megajándékozására. A mozgalom együttes vezetősége, mikor kérelmével ismét a nemzet elé lép, egy nagyarányú és hatalmas sikerű akció emlékezetének hálájával és bizodalmával kéri újból a magyar társadalmat, hogy ismét legyen méltó magához és páratlan katonáihoz. Ugyanazt kérjük, amit tavaly és amint katonáink kemény elszántságát nem tudta kikezdeni a pergőtüznek és a Bruszilov-taktikának semmi pokoli újdonsága, s hitvány árulásnak semmi oláhlelkü számítása, amint őket csak megacélozta és új meg új diadalokra lendítette ellenségeink öngyilkos konoksága, azonkép nem lehet fogyatkozás a nemzet szeretetében, hálájában. A magyar sajtó önzetlen szolgálatkészsége és a mozgalom szervezetének apparátusa révén részletezni fogjuk az adakozás módjait, folyton tájékoztatni fogjuk az áldozatkész társadalmat, minden útbaigazítást pontosan megadunk. E szózatunkkal csak a kürtjelet kívántuk országgá zendíteni és a magyar nemzetet sértenők meg, ha nem lenne rendíthetetlen hitünk és reményünk, hogy a szivek százszoros erővel fogják visszhangját venni és e visszhang karácsony éjszakáján büszke vallomást, hódolatot és mélységes szeretetet fog beszélni a véres, havas frontokon, azoknak, akiknek köszönhetjük, hogy senki orv keze többé le nem tépheti karácsonyfánkról a győzelem ajándékát. Ezt ők ajándékozták nekünk, ezért nekik tartozunk. * Az akció központi vezetősége Budapest, V., Akadémia-utca 17. sz. alatt van. A vezetőség készségesen küld posta takarékpénztári befizető lapokat. Utalványon küldött adományok a m. kir. postatakarékpénztárnak Budapest, V., Holdutca cimzendők, az utalványszelvényen ezzel a felírással: A karácsonyi szeretetadományok 8880. sz. csekkszámlájára. KARCOLAT a mult hétről. Talán mégis! Utóbbi hetekben erősen tartotta magát a hangulat, hogy közeledünk a békéhez. Nemcsak az optimisták, de a fekete szemüveges pesszimisták is némi előjeleket láttak ezen események sorozatában, melyek ha nem is a közeli végleges békét, de a háború szünetelését és a béketárgyalások kezdetét előlegezték. Egész nyíltan pertraktálták a közeli béketárgyalások aktualitását és ha egyszerre újólag megakadtak a fonalak és a békehírek lekerültek a napirendről, ez a körülmény csak azt igazolja, hogy igenis a béketárgyalásokról volt szó, van szó és még lesz szó. Hogy meddig lesz szó és mikor mondják az utolsó szót: a békét, ez az, amiről még most nem lehet csevegni. Hogy volt szó, azt nem kell kommentárral ellátni. Mikor az újságok egy nagy eseményt jelentenek és csak néhány nap után kezdik a a dolgot dementálni, vagy más alakban: magyarázni, akkor biztosan volt és van is a dologban valami, csakhogy hosszulére eresztették a hiradást és nem kellett volna a nyilvánosság előtt az ügy egész fázisáról beszámolni, hanem amúgy diplomatikusan — csak pedzeni. A diplomácia titokban dolgozik és ha valami kompromittáló dolog véletlenül kiszivárog, ami esetleg a jó ügy ártalmára lenne, a diplomácia cáfol, újra cáfol és addig cáfol, mig egy másik szenzációs hirt tényleg jogosan cáfol. A diplomácia nem enged magával kukoricázni. Hogy még mindig van szó, azt szinte felesleges bővebb magyarázatokkal kisérni, mert az előbbi következtetés ezt maga után vonja. Azért dementálnak, hogy ne higyjék el, hogy még mindig szó van róla. De máskülönben is, hiába dementálják a békehíreket, már most az egész világ beleszuggerálta magába a békehíreket. Ezt az érzést a legfurfangosabb diplomáciai sakkhúzás sem fogja kiölni az emberekből, hogy a háború nem tarthat soká és elkövetkezett az idő, hogy a béketárgyalások komoly formát öltsenek. Hát nincs igazam ? A sok dementálás után végre Amerikából jött újra az olajág beharangozása. Az újonnan megválasztott elnök már erősen kongatja a békét hirdetni akaró harangokat és már nemsokára olvashatjuk, hogy hiába dementált, permutált, kombinált és variált a világsajtó, mely titkolni óhajtotta a békehírek alaposságát, most már kénytelen lesz beadni a derekát és elmondani azokra a dementálásokra, hogy „mea culpa". Ezt fogja tudatni, de nem fogjuk neki ezt elhinni, mert nem „mea culpa" volt az ok, hanem félrevezetés. Bennünket már nem lehet félrevezetni, mi most már egész nyíltan bárkinek a szemébe merjük mondani, hogy : Nemsokára meg lesz a béke ! Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a háború alatt a körülményekhez képest a szükségletekből bőven kivette a részét. Az hirlik, hogy Pápa városa az üresedésben tevő h. polgármesteri állásra már sorakoztatja a jelölteket. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk nevével a minisztertanácsban sokat foglalkoznak. Az hirlik, hogy a polgármesterhez rakásszámra érkeznek a központból az élelmezési rendeletek. Az hirlik, hogy a rendőrkapitánynak a háború vége nemcsak békét, de nyugalmat is fog jelenteni. Az hirlik, hogy a rendőrök a drágaság folytán még soványabb kosztra vannak utalva. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság a lakosság cukorigényeit némileg megédesítette. Az hírlik, hogy a közélelmezési iroda az aszaltszilva részére fogyasztókat keres. Az hirlik, hogy Pápán a sertésrekvirálók kukorica-hiányt is rekviráltak. Az hirlik, hogy Pápán a petróleum-források teljesen bedugultak. Az hirlik, hogy Pápán a dohány- és szivarkészletek egyes helyeken jól el vannak helyezve. Az hirlik, hogy Pápán szivart csak magánúton lehet kapni. Az hirlik, hogy Pápán a lókórház már nem vezet. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban az ápolónők példának okáért tesznek szolgálatot. Az hirlik, hogy Pápán a városi mészárszékekben a hangulat már nem nyomott. Az hirlik, hogy Pápán a borivóknak megdrágult a torkuk. Az hirlik, hogy a darutollas legények pótszékfoglalóra készülnek. Az hirlik, hogy a libatollas legények közül többen igazolvány nélkül házalnak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai minden héten Purgo-napot tartanak. Az hirlik, hogy az Erzsébet-liget lövészárkaiban irányítás nélkül lőnek. Az hirlik, hogy az Erzsébet-városban egy keserü-forrást fedeztek fel. Az hirlik, hogy a csóti fogolytáborban megszűnt a fuvalom és mosolyog a fájdalom. Az hírlik,* hogy a Pápai Közlöny szerkesz= Hirdessen = a Pápai Közlönyben.