Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-06-18 / 25. szám

sereglett bizottsági tagokkal, mikor dr. Véghely Kálmán alispán az ülést megnyitotta s a napirend első pontjaként megemlékezett ama kiváló érdemekről, melyeket Hunkár Dénes főispán tízéves működése alatt szerzett. Indítványára dr. Rédey Gyula, Kis József, dr. Mihályffy József, dr. Mohácsy Lajos, Purgly László és Wertheimer Ármin megyebizottsági tagokból álló küldöttség hívta meg a közgyűlésre a főispánt, kit megérkezésekor szűnni nem akaró, viharos éljenzés és taps fogadott. — A törvényhatósági bizottság nevében dr. Rédey Gyula c. püspök üdvözölte az ünnepelt főispánt. Magasan szárnyaló lelkes beszédben vázolta Hunkár Dénes közéleti tevékenységét és főispáni működését, s ünnepli benne a közélet igazi férfiát, akit nem egyéni célok, hanem kizárólag a haza iránti lelkesedés vitt a közéleti szereplésbe. A főispáni állásban sem tisztán a kormány exponense volt ő, mert egész tevékenységét arra irányította, hogy a vármegye közönségének bizalmát kiérdemelje. Hü megtestesítője volt e mellett a díszes állásához fűződő történeti hagyományoknak. Szeretettel foglalkozott a vármegyei közigazgatás minden ágának összes kérdésével, de különösen elévülhetetlenek azok az érdemei, melyeket közgazdaságunk terén végzett lelkes és szakavatott munkájával szerzett. Legfőbb érdeméül tekinti Hunkár Dénesnek, hogy nagyszerű elődének: báró Fiáth Ferencnek nyomdokába lépve, megteremtette a vármegyének pártközi békéjét, amelyet csak oly tiszta és erélyes kezek tudtak fenntartani, mint Hunkár Dénesé. A páratlan ékesszólással elmondott hatalmas beszédet sűrűn szakították félbe a hallgatóság tetszésnyilvánításai s a mélyhatásu szónoklat végén az egész törvényhatósági bizottság lelkesedéssel hódolt a főispán érdemeinek. Hunkár Dénes főispán válasza méltó befejezése volt a szép ünnepélynek. A törvényhatóságnak köszönetet mond a lelkes és szeretetteljes ünneplésért, melyben a mai napon, s azért az odaadó támogatásért és bizalomért, mellyel működésének tíz esztendeje alatt mindenkor részesítették. E tíz év történetére visszatekintve, hivatkozik székfoglaló beszédére, melynek minden egyes pontját iparkodott megvalósítani. Működésének egyik legfőbb céljául tekintette a vármegye háztartásának és pénzügyeinek rendezését s ha e téren lényeges eredményt és sikert ért el, ennek legnagyobb fontosságát abban látja, hogy a vármegye közönségének nagyobb megterhelése nélkül történt. Nyugodtan elmondhatja, hogy hü maradt programmjához a vármegye autonómiájának tiszteletben tartása tekintetében is, sőt mindenkor arra törekedett, hogy a vármegye közönségének óhajai teljesüljenek. E munkájában nagy segítségére voltak — pártkülönbség nélkül — a vármegye országgyűlési képviselői, kiknek a megyei érdekek szolgálatában kifejtett tevékenységéért elismeréssel adózik. Hálával emlékezik meg munkatársairól: a vármegyei tisztviselőkről, kik fokozott kötelességtudással és szorgalommal teljesítették kötelességüket. A megyei közélet összes tényezőinek támogatását kéri további működéséhez is, melynek során mindenkor hű marad régi politikai elveihez. Az 1867-iki kiegyezés irányítja az ő politikai hitvallását, mert éppen a világháború igazolta legjobban e politika helyességét s különösen azt, hogy szövetségeseink egész állami életünknek mily erősségei voltak. Percekig tartó viharos éljenzés kisérte a főispán lendületes, szép szavait, melyek után az alispán elnöklésével folytatták a közel száz pontból áiló napirend tárgyalását. Városunkat közelebbről érdeklő ügyek nem voltak szőnyegen. Mialatt a közgyűlési teremben a tárgyalások folytak, azalatt az alispáni fogadóteremben a küldöttségek egész sora tisztelgett a főispánnál, köztük Pápa város küldöttségét Mészáros Károly polgármester vezette, kinek üdvözlő szavaira a főispán sajnálatát fejezte ki aífelett, hogy az utóbbi években nagy elfoglaltsága miatt ritkábban jöhetett Pápára, hol őt mindig szeretettel fogadták. Örömmel látja a város haladását és fejlődését s az erre irányuló törekvéseiben a várost mindenkor készséggel támogatja. A megyegyűlésen városunkból: Böhm Samu, dr. Hoffner Sándor, dr. Jerffy József, Kis József, Mészáros Károly, Sült József és Wüest Ferenc vettek részt. KARCOLAT a mult hétről. Már megint mozgolódnak a pesszimisták I Letörten, gubbaszkodva, mint a megvert pincsik, hallgatták a reájuk vonatkozó megjegyzéseket és mea kulpával igyekeztek a jobbérzésü emberek bizalmát és barátságát visszanyerni, ami sikerült is nekik, amennyiben kezdtek egy nótát fújni velünk, azokkal, kik a győzelem biztos reményében vártuk a háború végét és ezzel a várva-várt békét. Most egyszerre, hogy az orosz offenzíva rohamos támadásával egyes helyen megingatta — de meg nem törte — a frontunkat, a meglapult pesszimisták újra vérszemet kaptak és újra offenzívát indítottak a már megnyugodott és bizalommal eltöltött körökben. Ugy mint annó dacumál, úgy jelenleg is rövid életű volt a rángatódzásuk. Néhány napig hirdették, hogy ők voltak az előrelátók és kényszerülve voltak az optimisták felfogását magukévá tenni és kezdték újra a régi nótájukat fújni, már Csernovitzban és Lembergben gondolták az orosz tiszteket korzózni és a térképen már körvonalozták, hogy hol volna leghelyesebben az orosz offenzívát fenntartani és reájuk halálos döfést mérni. Nem sokáig tartott újból a pünkösdi királyságuk. Újból megbuktak a stratéga tudományukkal. A legutóbbi események után újra csigaházukba bújtak és várják a jó időt, ami azt hisszük és reméljük, újra be fog következni. De ez lesz azután az utolsó felvonás az ő feltámadásukra. Vagy megtörnek teljesen, vagy megszakadnak végleg, mert ezek a piócák olyanok, mint a szarkák — saját fészkükbe rondítanak. Őrültség volna tagadni, hogy néhány nappal ezelőtt a muszka horda bizonyos sikereket ért el velünk szemben, de ebben a tűzijátékban már volt részünk és tapasztalatból tudjuk, hogy az ilyen kierőszakolt, ideiglenes győzelem, nemcsak, hogy nem terem gyümölcsöket, de rögtön rothadásnak indul. így történt ez a kárpáti harcokban is, mi bízzunk a magyarok Istenében és vitéz katonáinkban, hogy ezentúl is így lesz. Csak hadd törje őket a ... A mi stratégáink nagyon helyesen cselekednek, hogy nem pazarolják hiábavaló módon katonáink vérét. Csak rohamozzanak és menjenek neki továbbra is a ruszkik a páncélos falaknak, végeredménykép az fog újra történni, hogy „betörik a fejüket". Mi továbbra is bízzunk hadvezetőségünkben, vitéz katonáinkban és talán elsősorban — noblesse obligéből — a német szövetségeseink bámulatos enerzsiájában és kiszámíthatlan taktikájukban és megmaradunk régi álláspontunkon. Lehet, hogy sokan túlzott optimistáknak tartanak bennünket, de ez bennünket nem tántorít el. Mi még akkor is, mikor a legnagyobb veszély környezett bennünket, mikor már sokan arról álmodtak, hogy látták a budai várban Muki nagyherceget parancsokat osztogatni, mi akkor is álltuk a sarat és nem engedtük magunkat meggyőződésünkben megtántorítani, jóllehet lett volna alkalom reá — de mi bíztunk jó ügyünkben és mondhatjuk, sőt határozottan állíthatjuk, hogy nem volt okunk azt megbánni. Rést állottunk akkor és résen állunk a háború befejeztéig. Végül még valamit a helyzetről. Mikor a pesszimisták azt hangoztatták, hogy „baj van Köpecen", akkor mi folyton ellensúlyozni kívántuk az ő feketelelkü gondolkozásukat és kitettük magunkat annak, hogy az ő táborukból nekünk a „szanatóriumot" jósolták, nos hát mi ezt most megkontrázzuk. Minden pesszimistát hatósági rendelkezéssel a szanatóriumba kellene küldeni, legalább is addig, mig a háború befejezést nem nyer. Ezzel az a bizonyos probléma, mely folyton csak izgatásra ad alkalmat, meg volna oldva. Próbálják megl Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a főispáni jubileumon gyengén volt képviselve. Az hirlik, hogy Pápa városa sok mindenben a háborúval takaródzik. Az hírlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a parlamenti fronton tartózkodik. Az hirlik, hogy a polgármester a háború alatt minden mesterséget kénytelen volt elsajátítani. Az hirlik, hogy a rendőrök a kávéházi záróra után céltalan szolgálatot teljesítenek. Az hirlik, hogy az élelmezési bizottság a gyomor-követelményeknek nehezen tud eleget tenni. Az hirlik, hogy Pápán a városi lisztiroda a korpaközponttal összekeveredett. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiacot lehetetlenné tették. Az hirlik, hogy Pápán a városi mészárszékekben minden kiló húsra ráadásul egy döfést kapnak. Az hirlik, hogy Pápán nemcsak hústalan, hanem zsírtalan napok is vannak. Az hirlik, hogy Pápán a vendéglőkben az asztalterítőket céltudatos papirzsebkendőkkel pótolják. Az hirlik, hogy Pápán a szökőkút jelenleg megfigyelés alatt áll, mert utóbbi időben néhány fiatal ember meg akarta szöktetni. Az hirlik, hogy Pápán a tisztviselőtelepről szerelmi hírek keringenek. Az hirlik, hogy Pápán a lókórház céljait a varróleányok erősen elősegítik. Az hirlik, hogy Pápán az élelmiszerdrágítók ellen patkányirtószert kellene használni. Az hirlik, hogy a darutollas legények saját fészkükbe lettek szabadságolva. Az hirlik, hogy a libatollas legények erősen redukálva lettek. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai a nyár folyamán újra a fitymakúrát fogják használni. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban egy huszárrészietet találtak. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a szabadjegyet nem respektálják. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője az éjjeli alvást csak részletekben szokja meg. HÍREK. — Vármegyei gazdák díszközgyűlése. A Veszprémvármegyei Gazdasági Egyesület mult kedden díszközgyűlést tartott abból az alkalomból, hogy elnöke, Hunkár Dénes főispán és titkára Kajdacsy Endre 10 éve vezeti az egyesület ügyeit. A díszközgyűlés a vármegyeház nagytermében lett megtartva, mely a vármegye díszközgyűlése után vette kezdetét pontban déli 12 órakor. A díszközgyűlésen szép számmal vettek részt a vármegye gazdaközönsége, úgyszintén képviseltette magát az OMGE. dr. Mutschenbacher Emil, az GEOSZ. Schandl Károly, az MGSZ. Rubinek István és a MMSZ. részéről Serbán István titkár által. A katonai helyőrséget nagyobb küldöttség élén Nagy László őrnagy képviselte. A közgyűlést dr. Magyar Károly orsz. képviselő, egyesületi elnök nyitotta meg, jelezve a díszközgyűlés jelentőségét. A főispánt küldöttség hivta meg a díszközgyűlésre, kit szűnni nem akaró éljenzéssel fogadtak. Az üdvözlő beszédet dr. Magyar