Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-06-18 / 25. szám

PAPAI KÖZLÖM Közérdekű fü^g-etlen hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptnlajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések ós Nyilt-terefe felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Az iskolaév végén. A középfokú iskolák kapui az idén a szokottnál korábban záródtak be. A kényszerűség a tanítás óráit anélkül is redukálta, a miniszteri rendelet pedig az iskolaévet megrövidítette, így a tanulóifjúságot a tantervek szabta ismeretek hosszú utjain sehol meg nem álló gyorsvonaton vitték végig. A kultura ennek a gyors robogásnak kevés hasznát látja. De azért úgy a szülők, mint a tanulók meg vannak elégedve az iskolaév megkurtításával. A vidéki szülők megtakarítanak ez által egy havi kosztpénzt, azon kivül egy részük otthon felhasználhatja őket a mezei munkánál. A tanulók pedig sohasem haragusznak azért, ha a szorgalmi időt megkurtítják, ők nem igen szomorkodnának, ha a vakáció 10, a tanév pedig 2 hónapig tartana, sőt ha szépen kérnék őket, még e két hónapot is nagylelkűen elengednék, csak bizonyítványt kapjanak. A szülők egyrészének vakációi örömét mégis megzavarja az a gond: milyen pályát válasszanak gyermekeiknek? A józan ész ugyan gyorsan megfelel e kérdésre, midőn azt tanácsolja nekik, hogy neveljék gyermekeik produktív életpályára. Legyenek belőlük földmívelők, iparosok. Vagy ha az úrfi tenyere kényes és a legénynek nem fűlik foga a fizikai munkához, lépjen a kereskedői pályára. Manapság senki a világon nem boldogul annyira, mint a földmíves, a mesterember és a kalmár. De hát — sajnos! — az életbevágó dolgokban sem dönt mindig a józan ész, hanem a hiúság, a divat, a majmolás és a dondolkodásra restek tömegét magával ragadó áramlat. A szülők hiúságát roppant módon sértené, ha fiukat zöldposztó-, vagy bőrkötényesen látnák végig menni az utcán. Nem gondolnak arra, hogy igen sok dúsgazdag nagyiparos, gyáros, sőt a milliárdosok legnagyobb része viselte egykor a zöldposztó- és bőrkötényt. Az a szenny, ami dolog közben a munkás kezére tapad, sokszor arannyá változik. Sok iparosból és kereskedőből lett miiliomos, de igen kevés ügyvédből, orvosból és mérnökből. A szülők nagyrésze mégis azt kívánja, hogy fiukból lateiner, vagyis „úr" legyen. Ha egy házmesternek öt fia van, akkor kettőből ügyvéd, egyből orvos, egyből mérnök és egyből hivatalnok lesz, egyik sem akar házmester lenni, pedig az ügyvéd úr és úri fivérei sokáig élnek a kapupénzből, míg diplomájuk birtokában sikerül nekik exisztenciát alapítani. Hányan vannak azonban, akiknek annyagi ereje nem engedi, hogy gyermekeiket az egyetemre küldhessék, hanem a negyedik vagy jobb esetben a nyolcadik osztály befejezése után kénytelenek fiaikat valamely hivatal száraz malmába küldeni. Ezek aztán, ha idővel vagyontalan nőt vesznek el, mint a legtöbb esetben szokták, bigámiába esnek, mert feleségükön kivül feloldhatatlan házasságot kötöttek a — szegénységgel. A mostani világháború is megmutatta, mennyivel kedvezőbb helyzetben élnek a földmívesek, a kereskedők és az önálló iparosok nagyrésze, mint a lateinerek. Az előbbiek nagy része jelentékeny hasznot húzott a háborúból, csak a fix fizetésű emberek vallották kárát. A produktív munkát végző független keresők és a kalmárok közül sokan óriási vagyonra tettek szert, a kiszabott garasokból élők elköltötték, amit egy emberöltön keresztül fillérenkint összeraktak, vagy pedig fülig eladósodtak. Ennek magyarázata igen egyszerű és mindenki előtt ismeretes. Az iparos, a földmivelő és kereskedő maga szabja meg portékájának árát, a vevő ugyan igyekezik alku által az ármegállapításra mérséklőleg befolyást gyakorolni, de az eladó e hatásra nem reagál és minden maximálás ellenére olyan árt követel és kap, amilyen neki tetszik. A fix fizetésű ember pedig kénytelen megelégedni olyan munkabérrel, amilyent a munkaadónak adni tetszik. A produktív munkát végző önálló munkás munkabérét maga állapítja meg, a szellemi munkát teljesítő hivatalnok munkásét pedig a munkaadó. Mig a háború alatt a legtöbb önálló iparos munkabérét két-háromszáz percenttel emelte föl, addig a hivatalnokoknak a háború 10 hónapjára 20 százalékos fizetésemelést engedélyeztek, 12 hónapig pedig a békekorbeli fizetésért dolgoztak, noha már akkor minden élelmiszer 150—200 százalékkal drágább lett, mint békeidőben. A földmíves, iparos és kereskedő maga segíthet sorsán, a hivatalnok pedig csak kérheti munkaadóját, hogy tegye a megélhetést ránézve lehetővé, amire aztán a legjobbb esetben odavetnek neki egy morzsát, ami tizedrészét sem teszi annak a többletnek, amit a földmíves, iparos produktumáért és a kereskedő árujáért követel és kap. Neveljétek tehát gyermekeiteket ügyes, tanult földmívelőknek, iparosoknak és kereskedőknek, akkor gyermekeitek függetlenebbek, önállóbbak, módosabbak és boldogabbak lesznek. v. i. Főispánunk 10 éves jubileuma. Vármegyénk főispánjának tiz éves jubileuma óriási érdeklődés s a törvényhatósági bizottsági tagok nagy részvétele mellett folyt le az elmúlt kedden vármegyénk dísztermében. Az ilyen ünnepélyek külsőségei, a díszruháknak ilyenkor megszokott fénye hiányzott ugyan az ünnepélyről, de annál nagyobb volt a bensőség és szeretetteljes ragaszkodás, mellyel ez alkalommal körülvették főispánunkat. Az ünnepelt egyéniségéhez képest rendes közgyűlés keretében — munkaközben — üdvözölték a vármegye fejét, s így annál értékesebb volt az ünnepély, mert az elhangzott dicséretek és üdvözletek azoktól eredtek, kik részesei és tanúi az ő munkásságának. Reggel kilenc órakor kezdődött az ünnepségek sora a főispáni lakban, hova egybegyűlt a vármegyei tisztikar teljes számban. Dr. Véghely Kálmán üdvözölte tiszttársai nevében a főispánt, szép szavakkal emelve ki azokat a szoros kötelékeket, amelyek őt a vármegye tisztikarához fűzik. A tisztikar azért üdvözli a vármegye dísztermében tartandó ünnepélyt megelőzve lakásán a főispánt, hogy ezzel is jelezze, hogy magát az ő szűkebb családi köréhez tartozónak érezte, aki a tisztikar jogos törekvéseit megértő, bajait megszüntetni igyekvő atyai gondoskodásával érdemelte ki a tisztikarnak ragaszkodását. A közgyűlési emlékünnepély mozzanatait a vármegye annalesei fogják megörökíteni, de a tisztikar érzelmeinek tolmácsolását tartsa emlékezetében és zárja szivébe. Az ünnepeltet láthatólag meghatotta a szeretetteljes hang és ragaszkodás, mellyel iránta az ö munkatársai viseltetnek s különösen kiemelte azt a fáradhatatlan és megfeszített munkásságot, amelyet a vármegye minden tisztviselője a háború két esztendeje alatt kifejtett, s amelylyel magát nemcsak az ő bizalmára és köszönetére, de a haza hálájára is érdemessé tette. Ezután szeretetreméltó és kedves házigazdaként a megjelentekkel fesztelen beszélgetésbe bocsátkozott, amely mindaddig együtt tartotta a társaságot, míg el nem következett a vármegyei közgyűlés ideje. A megyeház gyönyörű díszterme egészen megtelt a vármegye minden részéből egybecipészüzletében