Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-05-21 / 21. szám

városunk illusztris országgyűlési képviseselője, a nőegyesület tagjainak diszes koszorújától körülvéve, a kiállítást a következő, emelkedett szellemű beszéddel nyitotta meg: Mélyen tisztelt Közönség! Mig napról-napra a legnagyobb türelmetlenséggel várjuk a tudósításokat, melyek férfiainknak a harctéren vivott küzdelmeiről tájékoztatnak, addig szorgos női kezek rövid néhány hét leforgása alatt a békés munkának szebbnél-szebb alkotásait gyűjtötték össze e kiállításra, mely alkalmas volna feledtetni a világháború rettenetes borzalmait s elénk varázsolni a békének alkotásokban gazdag korszakát. De vájjon csakugyan a béke munkái-e azok a tárgyak, amelyeket itt szemlélhetünk? Nem helyesebb-e úgy tekintenünk őket, mint annak az önvédelmi harcnak alkotásait, mely önvédelmi harcot megvívnunk kell akkor is, mikor a fegyverek zaja elnémult, ha azt nem akarjuk, hogy a gazdasági élet terén hazánk — melynek határait fiaink oly dicsőn megvédelmezték — lassú sorvadásban pusztuljon el. Ha meggondoljuk, hogy azokért a cikkekért, melyeknek szép példányait itt körülöttünk felhalmozva látjuk, lakásberendezésekért, női csipkékért és más öltözetkellékekért évente milliók és milliók mennek külföldre, melyek ittbenntartása nemzetünk gazdasági életét táplálná s ha meggondoljuk, hogy ezeknek a millióknak ittbenntartására gazdasági létünk biztosítása szempontjából szükségünk van, úgy csakugyan helyesebb ezt a kiállítást és az ebben felhalmozott tárgyakat, mint önvédelelmi harcunknak az iparművészet és a gazdasági élet terén felszedhető fegyvereit szemlélnünk. Mélyen tisztelt Közönség! Ha van valami ebben a kiállításban, mely különösen megkap bennünket, úgy ez az a körülmény, hogy a népművészet termékeinek a -kiállítás rendezői oly, aránylag nagy helyet biztosítottak. Ez arról a helyes felfogásról tanúskodik, hogyha a külföldi termékekkel a harcot felvenni akarjuk, saját népünkre, saját népünk Ízlésére kell visszamennünk s az iparművészet terén is azokat a motívumokat kell elfogadnunk s finomultabb ízléssel tovább fejlesztenünk, amelyek a nép lelkében fellelhetők s amelyeknek iparművészeti termékei a népiéleknek alkotásai. Minden nemzetnek, minden népnek megvan a maga egyedisége s szerencsés az, aki ezt a faji individualitást felfedezve érvényesíteni tudja. Népünk helyét a népek nagy társadalmában kijelölni politikusaink hivatvák s a nemzetnek igazi képviselője az, aki azt a helyet, melyet a magyar népnek az embervilágban elfoglalnia kell, nemcsak ki tudja jelölni, de tudja biztosítani is. Az irodalom terén igazi nagyjaink a népiélekből merítették legszebb inspirációikat s legnagyobb iró és költő az, ki a néplélek mélyén szunnyadó költői erőket a műizlés által hatványozott fokon tudja megjelentetni. Épen így vagyunk a művészettel s közelebbről az iparmüvészettel is. Vissza kell nyúlni a minden művészet kiapadhatatlan forrásához, a népiélekhez s annak talán kezdetleges eszközei miatt kezdetleges alkotásait a benne rejlő motívumokkal kell kifejleszteni s tökéletességre emelni. Minél jobban megközelítjük ezt a célt, annál szebbet, annál maradandóbbat alkotunk, annál inkább olyat, mellyel a népek versenyében ezen a téren is feltétlenül megálljuk a magunk helyét. Ezt a célt szolgálni van hivatva elsősorban ez a kiállítás, melynek rendezéséért a Pápa városi Jótékony Nőegyletet s annak buzgó elnökét: Karlovitz Adolfné úrnőt a legteljesebb elismerés illeti meg. Emellett a cél mellett azonban nem kevésbbé fontos az a társadalmi cél, mely lehetővé akarja tenni, hogy egyrészt a népipari termékek minél szélesebb piacra leljenek, másrészt középosztályu nőink is foglalkozáshoz jussanak, mely foglalkozás képessé tegye őket arra, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok között a családnak a maguk munkájával is támaszára legyenek. A háború gazdasági téren is megmutatta, hogy milyen fontos feladat vár asszonyainkra. A háború befejezése előreláthatólag a gazdasági helyzet nehézségeit nem szünteti meg egyszerre, azok, ha egyáltalán, csak fokozatosan fognak megszűnni. Ilyen viszonyok között kétszeresen szükséges, hogy nőink segítségére legyenek a férfiaknak az élet nehéz küzdelmeiben a szükséges anyagi eszközök előteremtésével. Ennek lehetővé tételére szolgál ez a kiállítás, amely megmutatja, hogy ilyen tárgyak elkészítésével, melyeket az iskolában tanultak csekély kibővítésével nőink ügyessége mindenütt el tudott készíteni, a vele foglalkozók tisztességes keresetforráshoz juthatnak, úgyhogy ugyanakkor, amikor szépet alkotnak, nemcsak a nemzet, hanem családjuk részére is hasznos munkát végeznek. A római költő ezelőtt kétezer évvel megírta, hogy az éri el küzdelmei célját, aki a szépet a hasznossal vegyíteni tudja. Ez a kiállítás a szépet a hasznossal oly módon vegyíti, hogy mindazok, akik a kiállítás látogatói lesznek, azzal az érzéssel hagyják el a termet, hogy a Pápai Jótékony Nőegylet e kiállítás rendezésével elérte célját. Köszönet érte azoknak, akik a rendezés nehéz munkáját magukra vállalták: elsősorban a Pápai Jótékony Nőegylet vezetőségének s nagyszorgalmu elnöknőjének: Karlovitz Adolfné úrasszonynak; köszönet mindazoknak, akik a kiállítás rendezése körül segédkeztek, mindazoknak, akik a kiállítást beküldött tárgyakkal gazdagították s így annak ilyen szép eredménnyel megvalósítását lehetővé tették. A köszönet ezen szavaival s egyúttal azzal a reménnyel, hogy a kiállítás a maga messzebbmenő céljait is megvalósítani fogja, üdvözlöm a nagyszámmal megjelent érdeklődőket s a kiállítást ezennel megnyitom. A szép beszéd, melyben a szónok meggyőzően reámutatott a kiállítás nemzetgazdasági fontosságára s jövő kihatásaira, a közönségre nagy hatást tett és zajos éljenzést váltott ki. Utána Karlovitz Adolfné, a nőegyesület agilis elnöke, aki olyan nagy ambícióval és érző szívvel vezeti városunk szegényügyét, s aki mozgató lelke volt a kiállítás propagandájának, bensőséges, meleg szavakban mondott köszönetet mindazoknak, akik a kiállítás létrehozásában közreműködtek és kérte a közönséget, hogy látogatásával pártfogolja a kiállítás céljait. Ezzel a megnyitás aktusa befejeztetvén, a termet zsúfolásig megtöltő közönséggel sétára indultunk, hogy megtekintsük a kiállítási tárgyak gazdag gyűjteményét. Ámde ez nem volt oly könnyű feladat. Mert a művészi hímzéseknek, csipkéknek, varrottasoknak, továbbá keramikai tárgyaknak olyan nagy választéka állott előttünk, hogy azt sem tudtuk, melyikben gyönyörködjünk. Minden egyes darab külön tanulmányt érdemelt volna. Az elrendezés igen ízléses és szakszerű; ami annál kiemelendőbb, mert a tárgyak sokasága miatt ugyancsak ki kellett használni a rendelkezésre álló helyet. Az előteremben, ahol a pénztárt is felállították, nyert elhelyezést a képtárlat, ahol szintén sok szép piktormunkát, arcképeket, csendéleteket, tájképeket stb. láttunk. Általában a kiállítás magas színvonalon áll, csupa szép, nem ritkán műértékkel biró tárgyakat foglal magában, s megtekintése nemcsak tanulásra alkalmas, de gyönyörűségére szolgál műértőnek és laikusnak egyaránt. A közönség a hét folyamán naponként sűrű tömegekben látogatta a f. hó 23-án, kedden este záródó kiállítást, s máris megállapíthatjuk, hogy a jótékony nőegyesület fáradozása fényes sikerrel járt és az egyesületnek mostanában túlon-túl igénybe vett pénztára tekintélyes jövedelemmel fog gyarapodni, aminek viszont a szegény-ügy látja hasznát. Mi pedig referádánk végeztével a közönség nevében elismerésünket és köszönetünket rójjuk le a nőegyesület vezetősége és tagjai iránt, hogy buzgó elnökükkel élükön Pápa város közönségét megörvendeztették ezzel a tanulságos és szép kiállítással. * Referádánk kiegészítéséül ide iktatjuk a tárgyakat kiállítók névsorát is a következőkben : A népművészeti kiállításon régi hímzésekkel, ruházati és bútordarabokkal és keramikai tárgyakkal részt vesznek: dr. Széli Ignácné (Szombathely), dr. Antal Gézáné, Ref. egyház, Baranyay Zsigmondné, özv. Hanauer Béláné, Kvassay Istvánné, Gáspárdi Albinné (Rum), Tar Gyuláné, Holczheim Gáborné (Szombathely), Karlovitz Adolfné, dr. Hanauer Árpád (Budapest), özv. Pulszky Ferencné (Budapest), Hanauer Jenőné (Budapest), Kiss Istvánné (Budapest), Pentz Eliz (Budapest), Faragó Jánosné, Nagy Gabriella, Martonfalvay Elekné, Galamb Józsefné, CsehSzombathy Lászlóné, Martonfalvay Ödönné, Strausz Kornélné, Irgalmas nővérek, Vaszary Gyuláné, Állami tanítóképző, Kocsis Lajosné, Vozáry Erzsébet, Geöbel Ilona, Losonczi Jenő, Lindner Rudolfné, Nagy Imre (Pápakovácsi), özv. Reguly Nándorné, Kötbaum Adél, Hanig Gizella (Kapuvár), Kóródi Simon, Sándor Pálné, Czirfusz Vincéné (Ihász), Sebestyén Erzsébet, Kresztits Mariska, Bélák Rózsi, Nagy Margit (Sopron), dr. Sávolyi Brúnó, Csizmadia Ferenc, Helf János, Tóth asszonyok, Nyárádi asszonyok, Nagy Gabriella, Hortig Sándorné, Krausz Adrienne, Plébánia hivatal, Kriszt Jenő. A háziipari vásáron részt vesznek hímzéssel és csipkével: Országos magyar háziipari szövetség (Budapest), Izabella háziipar egyesület (Pozsony), Soproni háziipar, Csetneki csipke terjesztője, Sonntagh Aranka, Pannónia csipke tervezője, bobai Györffy Jánosné (Nagykanizsa), Hetényi háziipar, összegyűjtötte Böszörményi Lenke, Hodrusbányai csipkeverő telep, Ferenczy Jolán (Budapest), Nagyszombati háziipar küldője Milchspeizer Lázár, Búzás Hona és Boris (Dunavecse), Lorschy Béláné (Szombathely), Buzsári himzőszövetkezet. Festményeket küldöttek: dr. Antal Gézáné, Obálné Gyurátz Linus (Eperjes), Lauer Gizella, Halász József (Szombathely), Hercz Dávid, Hercz Imre, Losonczi Jenő, Rupprecht Andor, lovag Schultz Leitershofen Wallin grófnő, Bélák Lajosné, Martonfalvay Elek, Reguly Nándorné, Karlovitz Adolfné, Saáry Lajosné, Zadák Etel. * A nőegyesület elnöksége a következő értesítés közlésére kért fel bennünket: A nőegyesület népművészeti kiállítása és háziipari vásárja az általános közóhajra még hétfőn, kedden (22-én, 23-án) is nyitva lesz az eddigi belépő-díjak mellett. A lefoglalt darabok ezeken a napokon adatnak ki. A tárgy sorsjáték vasárnap d. u. 5 órakor lesz. KARCOLAT a mult hétről. Nyugalom az egész pápai fronton! Kinek is volna kedve mostanában mozgolódni. Tényleg úgy vagyunk, hogy örülhet az ember, hogy él, azaz jobban mondva, hogy egészségben él. Ezt azért jelzem ilykép, hogy élni valahogy csak él az ember, de már egészségben élni, az a mostani viszonyokat és körülményeket tekintetbe véve, valóságos probléma. Aki manapság azt mondja, hogy egészségben él, annak nagy sorja van. Ma a középosztály túlnyomó része él, ahogy tud, aki azt mondhatja, hogy egészségben él, az már azt jelenti, hogy nélkülözés nélkül éli a világot. A mostani dragaság mellett csak élünk és azért élünk, mert reményünk van, hogy még ezután fogunk csak élni. A mostani élet — legnagyobbrészt — csak vegetálás és ha nem volna bizalom az ősi erényben, úgy „baj volna Köpecen". Mindenki a háború végét várja és aki a végét várja, az nem is csalatkozik. Csak türelem és kitartás! A fődolog az egészség, ez a kellékes, többi az mellékes. Ma az életet