Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-01-16 / 3. szám

PÁPAI Közérdekű füg-g-etlen hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 K, félévre (» K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) A közélelmezésben nekünk is át kell térnünk a kenyér- és lisztjegyek rendszeréhez. E hirre sok titkos sóhajtás fog felszállani az ég felé; sokan fogják dühükben fogukat csikorgatni. Mit?! Európa egyik leggazdagabb gabonatermő országának, e tejjel-mézzel folyó földnek lakosai kénytelenek eltűrni, hogy nekik kiszabják ételadagjaikat, mint a telhetetlen és tehetetlen kisgyermekeknek? Az elégedetlenkedőknek nincs igazuk. Lám, nem kisebb ember, mint Bécs főpolgármestere irigyel bennünket a — szerinte — túlságos nagy kenyéradagok miatt. Akit pedig irigyelnek, az semmi esetre sem szánalomra méltó. Igaz a 240 grammból süthető 308 gramm kenyér egy felnőtt embernek egy napra nem túlságos sok, de kiegészítve megfelelő mennyiségű főzelékkel, a már olcsóbbá lett és könnyen szerezhető tojással, kevés tejjel, vajjal és néha-néha egy kis hússal, elégséges a testi szervezet fenntartására és az anyagcsere folytán elvesztett testi erők pótlására. Legalább kevesebb ember fog a túlbő táplálkozás miatt vérelmeszesedésben, cukor- és gyomorbetegségben szenvedni. A szükséges dolgokról nem kell lemondanunk, csak a fölöslegesről. Nálunk általában sokan nemcsak akkor esznek és isznak, mikor éhesek, hanem mert szemük, innyük kivánja az ételt és italt. Erről annál illőbb lemondanunk, mert igazán szivtelenség és embertelenség volna, ha abból, amink van, nem juttatnánk az osztrákoknak és a németeknek is. Milyen viselkedés volna szövetségeseinkkel szemben, akik velünk jóban és roszban osztozkodnak, akikkel együtt harcolunk létünkért és fennmaradásunkért, ha mi naponkint bőségesen áldoznánk az inny és gyomor gyönyöreinek és közönyösen néznők, hogy nélkülözik szövetségeseink a legszükségesebbet? * * * Panaszkodnak, hogy nagy a drágaság. A középsorsu ember nem tud eleget keresni, hogy maga és családja naponként háromszor félig-meddig jóllakjék. A mozi mégis mindig zsúfolásig megtelik, bármily silány, az öregségtől reszkető filmet vetít a fehér vászonlepedőre a gép. Minden kávéház, minden korcsma, minden lebuj éjjelenkint hangos a dorbézoló mulatók kurjongatásától. Ha olyan tűrhetetlenül nagy a drágaság, honnan kerül pénz a sok feleslegesen elpocsékolt italnak? Talán az ordítozók csak úgy szárazon mulatnak? Vagy a korcsmáros és kávés csupa hazafiságból és emberszeretetből hallgatja virágos kedvű vendégei dalolását ? Vagy a dáridóban asszisztáló némberek csupa ideális hajlandóságból részesítik őket kegyeikben ? Vagy megelégesznek azzal a tudattal, hogy a pásztoróra méltó emlékeképen sokáig tartó emléket hagytak partnereiknek a venerás betegségben ? Honvédelmi szempontból is fontos, hogy e dorbézolások és az illető némberek garázdálkodása korlátoztassanak. Ha nincs olyan fejezet a városi statútumokban, pótolni kell a hiányt. * * * E tekintetben a viszonyok az angoloknál sem különbek. A napilapok írják, hogy karácsonykor és új-évkor különösen a nők nagyokat ittak bújukban. Pedig az angolok eddig csak páholyból nézték a háborút. Maguk helyett ázsiai, amerikai, afrikai és ausztráliai gyarmatainak lakosait továbbá saját csirkefogóit, mágnásait, és azokat küldték háborúba, kiket az „önkéntes" jelentkezésre presszionálni tudtak. Számítottak szövetségeseikre: az oroszokra, franciákra, olaszokra, szerbekre stb. Mint kalmárnép számításukat az egyszeregyre alapították. Nem gondoltak arra, hogy a háború olyan bonyolult mathematikai probléma, melynek megoldása nemcsak tőle egyedül, hanem az ellenféltől is függ. E számtani feladat megoldásához az egyszeregy nem elegendő, szükséges még hozzá a több ismeretlennel biró egyenletekben való jártasság is. Ezek az ismeretlenek voltak a Zeppelinek, a 30 és feles és negyvenkettes ágyúink, továbbá a legnagyobb ágyuk: Hindenburg, Mackensen, Falkenheyn és Conrád és ami mindezeket fölülmúlja: a német lángelme, a német tudomány és német szervező tehetség. Ezeket az ismeretleneket az angol mind figyelmen kivül hagyta a számításnál, de tévedését nem akarja beismerni, azért nem jöhet létre a béke. Majd ha számításbeli hibájukat kénytelenek lesznek bevallani, akkor kérni fogják a békét és ismét béke lesz a világon. * * * Egyelőre a számításba új tényezőt vontak be: a most megszavazott általános védkötelezettséget. El kell ismerni' ez az általános védkötelezettségi törvény igen humánus, mert a védkötelezettség csak a nőtlenekre terjed ki és mentesíti a katonai szolgálat alól a családfenntartó legényembereket. De ez a humanizmus nem önkéntes, hanem csak presszió hatása alatt nyilvánult meg. A vezető angol államférfiak, akik hatalmi őrjöngésükben akár az angol nemzet felét is elküldenék a vágóhidra, hogy az ok nélkül, de annál féktelenebbül gyűlölt németeket megsemmisítsék, nem mertek szembeszállani a több millió tagot számláló munkáspárttal, melynek tagjai közül többen bent ültek a kabinetben, nem mertek a gyárosok és nagyiparosok érdekei ellen cselekedni, mert ezek nem hajlandók magukat megfosztani munkásaik javai részétől, bármenyire gyűlöljék is a németeket, minthogy a profit szeretete még nagyobb bennük a németek iránti gyűlöletnél is. * * * Sok angol nagykereskedő, bankár, vállalkozó siet elhagyni Londont és sietnek Newyorkba, ahová üzleteiket áthelyezték, Londonban csak fiókirodát hagynak hátra. Azok, akik az általuk megvásárolt újságok segítségével évtizedek óta mesterségesen szították a németek iránti gyűlöletet, akik pénzükkel, befolyásukkal rányomták bélyegüket a sorsdöntő angol parlament arculatjára, szóval: akik segítették lángra lobbantani a nagy világégést, saját házukat biztosítván, elhagyták á tűzvész színhelyét, oltsa el más és égjen bele más oltás közben. v. i. ADJUNK LÁTCSÖVET KATONÁINK NAlí! Jó távcső egész csapatokat megmenthet a meglepetés veszedelmétől és az ellenség kikémlelésére is a legbiztosabb segítő eszköz ! Küldjük el távcsöveinket hős katonáink számára a Hadsedélyző Hivatal eimére (Buda pest, IV., Yáci-utca 38. szám )