Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-02-27 / 9. szám

A tavaszi mezei munkák biztosítása. — A legújabb kormányrendelet. — A magyar kormány nagyfontosságú rendeletet adott ki a tavaszi szántásivetési munkák biztosítása érdekében. A közóhaj sürgetésére a kormány ezzel a rendelettel biztosítani akarja, hogy minden felhasználható személyi és igaerő az elkövetkező fontos hetekben a mezőgazdasági munkák javára biztosíttassák és e végből felhatalmazást ad az összes közigazgatási hatóságoknak, hogy a közerőt kirendelhessék. El kell várni az ország gazdaközönségétől és földmives lakosságától, hogy ennek a fontos rendeletnek minden betűjét pontosan és becsületesen meg fogja tartani. Magyarázni is felesleges, mennyire fontos, hogy az ország a legszükségesebb élelmezési cikkekkel el legyen látva és hiába hősök a mi katonáink, ha idehaza a társadalom elveszti a belső háborút és nem tesz meg mindent a katonák és a polgárok élelmezésére szükséges anyagok előteremtése érdekében. A hatóságoknak könyörtelen szigorúsággal kell ezt a rendeletet végrehajtani, nem szabad különbséget tenni, nem szabad kiváltságokban részesíteni a nagyokat és hatalmasokat, hanem egyforma mértékkel mérve kell gondoskodni arról, hogy az ország életérdekét jelentő mezei munka sikerrel legyen befejezhető. A rendelet utasítja az összes elsőfokú hatóságokat (főszolgabírókat, polgármestereket), hogy minden községben és városban, illetve minden körjegyzőségben sürgősen alakítsanak mezőgazdasági intézőbizottságot. A bizottságnak három tagja legyen és pedig egy hatósági személy és két, a helyi viszonyokkal ismerős gyakorlati mezőgazda. A kinevezést mindenki köteles elfogadni és a megbízást teljesíteni. A kinevezés az elsőfokú hatóság joga. Ez a bizottság köteles gondoskodni arról, hogy az összes rendelkezésre álló kézi és fogatos-erő a szántás-vetési munkák teljesítésére fordíttassék. E végből a bizottság állandóan ellenőrzi a gazdasági munkaerők felhasználását és ha szükségesnek tartja, hatósági beavatkozást vesz igénybe. Működésében az elsőfokú hatóság irányítása szerint jár el. Eljárásának alapelvei a következők: Mindenki, akinek igaereje nem saját területének szántás-vetésével foglalkozik, vagy aki saját területének megművelését nem a kellő szorgalommal és erélylyel folytatja, köteles a halaszthatatlan takarmányozási és más gazdasági fuvarozási munkák teljesítésére nélkülözhetetlen igákon kivül többi igaerejét mások földjének szántás-vetésére rendelkezésre bocsátani. Ugyanezt köteles tenni az, akinek földje talaj- és időjárási viszonyok folytán egyelőre nem mívelhető. Sorrend szerint elsőbbségben részesítendők a hadrakelteknek kellő munkaerő nélkül visszamaradt gazdaságai. Azután sorrendben: a kiskoruaké, nőké, munkaképteleneké és a kisbirtokosoké, ha segítségre szorulnak. Az összes munkálatok biztosítása érdekében a kormány a kivételes törvények alapján az összes közigazgatási hatóságokat felhatalmazza, hogy a személyes és egyéb szolgálatok elrendelésére és a közerő igénybevételére vonatkozó jogokat gyakorolhassák. Ha két szomszédos község, vagy járás területén közösen kell intézkedni, az illető törvényhatóság első tisztviselője rendelkezik. Ha két törvényhatóság közös intézkedése szükséges, a földmivelésügyi miniszter határoz. Az idegen földön végzett munkáért térítés jár. Ha a mezőgazdasági intézőbizottság nem volna képes biztosítani azt, hogy a munka természetben való visszaszolgáltatásért végeztessék, térítésként a személyes szolgálat és egyéb szolgáltatás teljesítéséért napszám szerint, vagy szakmány szerint térítés cimén hatvan százalékkal több díj illeti meg a személyes szolgálatot, vagy egyéb szolgáltatásteljesítőt, mint amennyi abban a községben (városban) ugyanolyan munkának napszám szerint vagy szakmány szerint fizetett díjazása a háborút közvetlenül megelőző időben átlagban volt. A közigazgatási hatóság a térítést lehetőleg szakmány szerint állapítja meg és napszámot csak ott állapít meg, ahol az ilyen díjazás eddig is szokásban volt. Ha az ilyen arányú térítés a helyi viszonyoknak meg nem felel, a hatóság előterjesztésére a földmivelésügyi miniszter magasabb térítést is megállapíthat. Ha azok, akiknek javára a szolgáltatás elrendeltetett, készpénzzel nem rendelkeznek, a térítést a község előlegezi. Az előleg visszafizetése a kész termés betakarítása után történik, megfelelő biztosítékok mellett. Az intéző-bizottság intézkedése ellen az elsőfokú közigazgatási hatósághoz, onnan pedig csak birtokon kivül lehet további fellebbezéssel élni. Aki a rendelkezést megszegi, két hónapi elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbirsággal büntethető. KARCOLAT a mult hétről. Ha te tudnád, amit én! Soha aktuálisabb formát és jelleget nem öltött magára ezen régi magyar dalnak elsősoros szövege, mint most ebben a háborús világban. Mindenki tud vagy legalább is tudni vél valami újabb meglepetést és szenzációt a bekövetkezendő eseményekről, de ezt oly alakban tünteti fel, mintha erre esetleg szabadalmat óhajtana nyerni és ha véletlenül elszólja magát erről az új háborús találmányáról, rögtön szűkszavúvá lesz, nem azért, mintha a saját szabadalmazott titkát akarná elárulni, hanem azért, hogy érdekessé tegye magát. És az ilyen emberek — mert vannak elegen — nem tévesztik el a hatást, elérik rendesen a céljukat. Rendesen a bevezetést az ilyen érdeklődésre azzal kezdik az illetők, hogy „ha te tudnád, amit én!" És ezzel azután be van adva az úgynevezett maszlag. Pedig hát annyit tud, mint az, aki füt-fát igér neki, hogy mondja el már a legújabb szenzációt, mely — köztünk legyen mondva — saját merész fantáziájának szüleménye. A laikusok — mert hát ilyenek is vannak nálunk sokan — kik vakon biznak és hisznek az ilyen előre nem látott, de esetleg bekövetkezhető események terjesztőiben, a valóságos balekjai az ilyen talmi jövendölőknek, felhasználják a kínálkozó alkalmat és adják a jól informált körökből eredő jelentéseket, melyeket egyelőre titokban kell tartani. Sokszor sikerül az ilyen stikli, ha pedig nem vág össze a helyzet az információval, akkor sincs valami nagy baj, mert hát nagyobb baj, mint a mostani háború, nem adhatja magát elő. Ezeknek a „ha te tudnád, amit én" jelzett jól értesült uraknak most az a kiadott jelszavuk, hogy „valami készül". Meg kell jegyeznünk, hogy ezek a matadorok sürün járnak a fővárosba üzleti ügyekben és onnan visszatérve hozzák meg ezeket a saját fantáziájukból merített legújabb és titkos háborús előkészületeket. Mert hát a fővárosban többet tudnak, mint itt nálunk a vidéken. Azaz pardon, nem jól fejeztem ki magamat. A fővárosban többen vannak olyan egyének, kik az ilyen előlegezett híreket a megfelelő pasasoknak beadnak, mint nálunk. Ott lehet — sőt bizonyos — jobban lesznek dotálva, mint nálunk. Ott a fővárosban az olcsó húsnak már nem hig a leve, itt nálunk ha nem is hig, de nem oly sürü, mint a fővárosban. Szóval ezeknek a fővárosi kolportőröknek nálunk is akadnak ügynökei, de jelzem, hogy ezek nem veszélyesek, csak nagyképűsködnek. Most jut eszembe, hogy még mindig farsang van. Lehet, hogy ezek az urak, akikről megemlékeztem, azon esetben, ha majd egykoron kérdőre fogják vonni őket, hogy miért vezették félre a közvéleményt merész fantáziájukból merített legújabb harctéri hirek kolportázsával, azt fogják mentségül felhozni, hogy: Farsangi tréfa volt! Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a háború sötét hátterében van elhelyezve. Az hirlik, hogy Pápa városa az utóbbi években sok leckepénzt fizetett. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk úgy intézi el a reája bizott ügyeket, hogy a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Az hirlik, hogy a polgármester a háború alatt sok mesterséget megtanult. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a dákai krumplit elzárásra Ítélte. Az hirlik, hogy a rendőrök ritkított számban vannak képviselve. Az hirlik, hogy az élelmezési bizottság szokszor kénytelen a fél szemét méltányossági szempontból behunyni. Az hirlik, hogy Pápán sok öreg népfölkelő a hősi halálra alkalmasnak találtatott. Az hirlik, hogy Pápán a tyuk-szemek is megdrágultak. Az hirlik, hogy Pápán sokan vannak, kik a tisztesség fogalmával nincsenek tisztában. Az hirlik, hogy Pápán a baromfipiacon csak vevőket és rendőröket lehet látni. Az hirlik, hogy Pápán mindenféle árut csak felszállított áron lehet vásárolni. Az hirlik, hogy Pápán liszt- és gabona besúgók vannak. Az hirlik, hogy Pápán szerelem dolgában a lókórház erősen vezet. Az hirlik, hogy Pápán minden katonaköteles ember meg van fellebbezve. Az hirlik, hogy a darutollas legények a szent klub tagjait lassanként kiböjtölik. Az hirlik, hogy a libatollas legényeknek csak az aprólékja maradt itthon. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai parafadugóval tesznek mostanában kísérleteket. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a tartalékcsapatok minden félórában fel lesznek váltva.