Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-12-31 / 53. szám

sok, a mezőgazdasági termények, az ipari cikkek magas ára a hadikölcsönök vitorláit duzzasztották. És ebben az országban, ahol a háború előtt a tekintélyes pénzügyi kapacitások is fázva emlegettek néhány százmilliós belföldi kölcsönt, milliárdokat tesz ki négy hadikölcsön diadalmas eredménye. A háború folyamán keletkezett vagyonok azonban nemcsak a hadikölcsönök árnyékában húzódtak meg, de elmennek az ingatlanokért, házakért, birtokért, nagy dominiumok cserélnek gazdát, hatalmas bérpaloták kerülnek más kézre. A tőzsdén az értékpapírok iránt a kereslet mindig nagyobb volt, mint a kínálat, az áru mindig kevés volt annak a mohó vásárlási vágynak, amely nem a pénzt nézte értéknek, hanem az árut. És talán ez is egyik oka a tömeges alaptőkeemeléseknek, mert ezáltal a nagybankok, iparvállalatok, takarékpénztárak részvényeiből majd több áru jut a piacra, mint amennyi eddig volt. Azok az intézetek, amelyek záloglevelek kibocsátásával foglalkoztak, jóformán minden árut eladtak, az a kereslet, amely nemcsak idehaza, hanem a külföldön is megnyilatkozott a magyar záloglevelek iránt, árfolyamukat 90 százalékra hajtotta föl. Az iparvállalatok a háborús esztendők nyereségeiből megtollasodtak, a nyereségek egy részét befektetésekre, beruházásokra használják el és ezek a beruházások teszik lehetővé a háború után, amikor a békeidők termelő munkája elkövetkezik, hogy tevékenységüket feljavítsák, versenyképességüket fokozzák. Igaz, hogy azok a nyereségek és nagyvagyonok, amelyek a háború alatt keletkeztek, drágítottak meg mindent, nemcsak az ipari termelés, hanem a közszükségleti cikkek árát is. És a kormánynak, ennek a már-már elviselhetetlen drágaságnak csökkentésére irányuló minden intézkedése csak tapagatódzás volt, mert nem tudta egyik sem megszüntetni az illegitim kereskedelemnek számtalan kinövéseit, „a lánckereskedelmet", azt, amelyik kézről-kézre adja az árut és így juttatja el a fogyasztóhoz. Természetesen az árunak ebben a vándorlásában mindenki leveszi a maga hasznát s ezzel emeli az árát. És a háború harmadik esztendejében még mindig csak kísérletezéseket látunk a drágaság leküzdésére, anélkül, hogy a fogyasztók eredményeket is látnának. A drágaság ellen csak a fogyasztók küzdenek és nem a hatóságok. Még most se késő, vegyék ki az illetéktelenek kezéből a kereskedelmet és ne tűrjék, hogy annyi kézen keresztül vándoroljon az áru, mig eljuthat ahhoz, aki elhasználja, vagy elfogyasztja. * Külföldre alig vihetünk ki valamit. Itthon fogyasztjuk el nyersterményeinket, ellenben sok iparcikket, sok gyári terméket, sok mezőgazdasági gépet, de élelmiszert is kell beszereznünk a neutrális külföldről és ezért passziv fizetési mérlegünk. A valuta javítását is megkísérelte a kormány. Megalakította a deviza-központot. Ámde ez sem vált be abban az alakjában, ahogy megvalósult. Most azután Németország példájára megreformálják. Eddig csak az az intézet, cég volt a deviza-központ tagja, amelyik oda belépett, és a deviza-központ mellett a szabad forgalomban virágzott a devizaüzlet. Most a kormány betiltja ezt a szabad forgalmat és az egész deviza-üzletet a központ oltalma alá helyezi, amely így hathatósabban tudja ellenőrizni a devizák forgalmát. A háború után pedig, amikor majd a gazdasági élet átformálódik a békés idők gazdasági életévé, ebben az átmenetben, és a normális időkben, amikor majd iparunk a külföldnek is dolgozik, az ipari tevékenység hozzáfog a normális szükségletek kiegészítéséhez idehaza meg túl az ország határain, és megjavul talán majd valutánk is. A normális idők szükségleteinek kielégítése lép majd a háborús termelés helyébe. A béke munkaprogrammja kész. Maga a háború dolgozta ki, amikor elpusztított javakat, földdel egyenlővé tett virágzó községeket, járhatatlanná az utakat és megrongálta a vasutakat. KARCOLAT a mult hétről. Lesz vag> nem lesz 1 Ez a jelszó dominálja jelenleg a helyzetet. Szükségtelen talán bővebb komentárral ellátni és magyarázni, hogy ez a jelszó a béke érdekében lett aktuálissá. A karácsonyi ünnepek alatt nem arról volt szó — mint anno dazumal — hogy mit hozott a krisztkindli, hanem uton-utfélen csak azt tárgyalták, hogy „lesz vagy nem lesz béke" a felajánlott békeajánlatokra. Ki törődött most, hogy mit hozott a krisztkindli, ma már mindenki a békéről álmodozik és bármennyire puskaporos még a levegő és szítják a béke ellenhangulatát, a higgadtabb gondolkozású emberek nagyban biznak, hogy a békeajánlatok végeredményében meghozzák a végleges békét. Hogy mikor? Az már mellékes, a fődolog, amint már jeleztem, hogy üljenek össze a zöld asztalhoz tanácskozásra, a többi azután majd csak elintéződik a diplomácia lovagias, vagy mondjuk furfangos szabályai szerint. Eleinte majd összevesznek, két-három napig haragosan tárgyalnak, újra békésebb hangulat következik, majd újból összekoccannak, újból kibékülnek, és ez addig megy jobbra és balra, míg végre az „okosabb" engedni fog és végeredménykép elhozza majd a mindnyájunk által annyira óhajtott „világbékét". Szóval, az új-évet bizalommal üdvözöljük és köszöntjük. Ha egyelőre mást nem érünk el azzal, hogy összeülnek a zöld asztalhoz és szemtől-szembe mondják el egymásnak a mondókájukat, már magában nagy eredményt látunk a béke létrejöttére, mert ezzel egyelőre fegyverszünet lesz kötve és nyugodt lelkiismerettel várhatjuk a fejleményeket abban a tudatban, hogy az öldöklés szünetet tart. Ha egyszer megáll az öldöklő gépezet, ez már magában véve fél-békét jelent mindazokra, kik a harctéren minden pillanatban élet és halál között lebegnek. Akár tetszik, akár nem tetszik a pesszimistáknak, mi ieszögezzük a helyzetet és kijelentjük, hogy az új-év meghozza rövid időn belül a végleges békét. Azt is koncedáljuk, hogy mig ez bekövetkezik, sok „kertelésre" lehetünk elkészülve, ez azonban csak hosszabblére eresztheti a tárgyalások menetét és ez előre is látható, mert olyan hamar egyik fél sem adja be a derekát, de ha a kertelők azt fogják látni, hogy nincs egyéb hátra, mint „fuss vagy fizess", akkor inkább fizet, mint fut, mert, hogy mit jelent a mostani a háborúban a futás, arról a hadviselő felek tisztában vannak egymás között. így látjuk jelenleg a helyzet szignaturáját. Ebben a reményben bucsuzunk el az ó-évtől, mely a békeajánlatokat hozta meg és üdvözöljük az új-évet, mely hivatva van a világbékét meghozni. Ebben a tudatban kívánunk lapunk olvasóközönségének és jóbarátainak, kik velünk éreztek és velünk együtt bizalommal néznek a legközelebbi békés eseményekre, a hagyományos szokáshoz hiven: — Boldog új-évet 1 Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a koronázási ünnepélyen birtokon kivül volt képviselve. Az hirlik, hogy Pápa városa a felajánlott békét egész terjedelmében vita nélkül elfogadta. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a koronázási ünnepély alkalmával a parlamenti kórusban vett részt. Az hirlik, hogy a polgármester a közélelmezés frontját csak nagy áldozatok árán képes fenntartani. Az hirlik, hogy a rendőröknek az új kávéházi záróra meghosszabbított éjjeli szolgálatot • jelent. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság utóbbi időben gyér látogatottságnak örvend. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában a szabadjegyek nem érvényesek. Az hirlik, hogy Pápán a karácsonyi ünnepek nagyrészt krisztkindli-hiányban szenvedtek. Az hirlik, hogy Pápán sok előkelő családnál a krisztkindli soványított kiadásban jelentkezett. Az hirlik, hogy Pápán sok családnál a krisztkindli a jövő évi költségvetésbe vétette fel magát. Az hirlik, hogy Pápán az új évi üdvözléseknek gyenge árfolyamuk lesz. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiacokat teljesen kimaximálták. Az hirlik, hogy Pápán a rekviráló bizottság sok helyen felesleges nyomorúságot állapított meg. Az hirlik, hogy Pápán a rekviráló bizottság sok helyen a libákat "megsoványította. Az hirlik, hogy Pápán a Kossuth Lajos utcai melegedő szobában az érkező vendégek hamar megbarátkoznak. Az hirlik, hogy Pápán az új kávéházi záróra rövid zárlatot jelent. Az hirlik, hogy Pápán a bor és sör drágulása óta az illetékes emberek túljózanságban szenvednek. Az hirlik, hogy a darutollas legények újév után is megtartják régi legénységüket. Az hirlik, hogy a libatollas legények a békeajánlatok kihirdetésekor rögtön megadták magukat. Az hirlik, hogy a Jajnadrágom egylet tagjai hasmenés ellen be vannak oltva. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a lőjegyeket utóbbi időben csak korlátolt számban állítják ki. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a sokféle járvány miatt a kapukat tehénfejés után lezárják. Az hirlik, hogy a csóthi fogolytábornak gavallér tartalékja van. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a koronázási ünnepélyen azért nem vett részt, mert sok koronájába került volna.