Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-02-06 / 6. szám

PAPAI HOZLOM / Közérdekű független hetilap, ei Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések ós Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. A városok a háború után, Még tart a világháború égése, még dörögnek az ágyuk, a milliók által várva várt béke beköszöntésének időpontját még senki sem tudhatja biztosan, mégis a központi hatalmak nagyszerű győzelmei, a harctéri helyzet megengedhetővé teszi számunkra azt, hogy a jövőbe tekintsünk és az állami élet minden terén mérlegeljük, hogy mi lesz a háború után. Németországban nagyszerű irodalom támadt, százakra menő könyv jelent meg, melyek a kül- és belpolitika, közgazdaság, telepítés, közoktatás háború utáni kérdéseit tárgyalják. A hatalmas német szervező erő, mely harctéri sikereinknek egyik legfőbb tényezője, amikor még egyik kezében a fegyvert tartja, már a másik kezével a békés munka útjait készíti elő, nehogy elkéssen, nehogy felkészületlenül maradjon. Nálunk Magyarországon még meglehetős csend uralkodik. Nemcsak a múzsák hallgatnak, hanem a tudományos irodalom is, nemcsak a teoretikusok, hanem az érdekelt faktorok is. Pedig nagyon helytelen, hogy ez így van. Mi az oka, nem tudom. Lehet, hogy a cenzúra, de ez nem valószínű. Inkább a mi nemzeti sajátságaink. Mi vagy egymással veszekszünk, vagy együtt lelkesedüak. Szervező erő, szívós, kitartó munka nem tartoznak erős oldalaink közé. így maradunk azután felkészületlenül ott, ahol felvértezetten kellene megjelennük, akkor, amikor mások erősen felkészülnek. Kétszeresen áll ez a városokra vonatkozólag. A városokat a háború teljesen felkészületlenül találta. Ezért elvégre szemrehányást tenni nem lehet, mert hiszen a háborút — egy-két beavatott embert leszámítva — nálunk nem látta előre senki! Ugy jött az, mint a zivatar. Igaz, hogy a németek ebben is túltettek rajtunk. Náluk a közvélemény elő volt készítve, nálunk nem. A külpolitikai feszültség, a rossz közgazdasági és hitelviszonyok legsúlyosabban a városokra nehezedtek a háború előtti 4—5 éven keresztül. Szüneteltek a városi beruházások, szünetelt a városfejlesztés. A törvényhozás is mostoha volt a városok iránt. A várva várt városi törvényt nem alkotta meg, nem rendezte a városok jogállását, nem függetlenítette őket a vármegyéktől, megoldatlanul hagyta a városi pénzügyek kérdését. Ilyen nehéz viszonyok között találta a városokat a világháború. Mindjárt új terheket rakott a vállaikra. Uj jogokat azonban nem. A közélelmezés nagy problémájáról a városoknak gondoskodni kellett jogkör és hatalom nélkül. A városi polgárok kenyérért kiáltottak, mint valamikor régen Róma polgárai. Az elkésett s egymásnak ellentmondó kormányrendeletek ódiumát a városok viselték. Mégis erős hazafisággal kiállják a városok a háború összes megpróbáltatásait. Teljesítik nemes nagy feladatukat, vezetői az országnak. Csak most igazolták be igazán, hogy mily fontos tényezői a nemzeti életnek, a magyarságnak. Szeretetünkre és hálánkra érdemesek. Épp ezért már most kell megerősítésükről gondoskodni. A háború után sok lesz a teendő. Romokat kell eltakarítani. Építeni és szervezkedni kell az államélet minden terén. Előre gondoskodni kell arról, hogy a városok ebből a nagy munkából ki ne maradjanak. Nehogy törvényhozásnak és kormánynak fontosabb, sürgősebb feladataik legyenek, mint a városok ügyeinek rendezése! A békekötés után nemsokára kiújulnak a politikai küzdelmek. Egy általános képviselőválasztás fog elkövetkezni Magyarországon. Tudjuk, ez mit jelent. Ujabb háborút. A hozzánk csatolandó területek közigazgatásának berendezése is nagy időt fog igénybevenni. Nagy feladatok várnak reánk a telepítés kérdésében, az ellenség által elpusztított országrészek reorganizálása ügyében. Számolni |kell hiteléletünk bizonyos megrázkódtatására a fellépő nagy hiteligények miatt, az állami kiadások jelentékeny emelkedésére, a közterhek megnövekedésére, pénzintézeteinknek állami hitelügyletek céljaira való igénybevételére. Nehogy a városok megint kimaradjanak és mellőztessenek! Most, már most kell a városoknak szavukat erélyesen felemelni és szervezkedni. Tegyék meg úgy a városok kongresszusa, mint a polgármesterek már most a szükséges lépéseket. Követeljék meg ettől az országgyűléstől a városi törvény megalkotását. Gondoskodjanak már most a városi beruházások céljaira szükséges hitelek biztosításáról. A pénzintézetek már szervezkednek. Már készülnek a háború utánra. Gondoskodjanak róla a városok is, hogy a beruházásaikra szükséges hitelek rendelkezésükre álljanak. Amikor a béke napja felvirrad, amikor véres áldozatainknak s győzelmeinknek gyümölcsét fogjuk leszakítani, amikor nagy lendülettel megindul a békés munka, a rombolás után az építkezés az állami élet minden terén: álljanak ott a magyar városok teljes vértezetben, a nagy munkára felkészülten kellő jogokkal, kellő anyagi támogatással, hogy semmi és senki ne akadályozhassa fejlődésüket, mert a magyar városok fejlődni akarnak, széppé, naggyá, virágzóvá akarnak lenni. És velük és általuk országunk erősbödik s a magyarság gyarapszik. A Leányegyesület művészestélye. A „Pápai Leányegyesület" f. hó 1-én este a „Griff"-szálló nagytermében fényesen sikerült művészestélyt rendezett. Fővárosi hivatásos művészek és helybeli kiváló műkedvelők zongoráztak, hegedültek, gordonkáztak, szavaltak és énekeltek a Pápán alapítandó rokkant-menház javára, a közönség pedig a maga javára gyönyörködött a megjelent sok szép hölgyben, toálettjeikben és a művészek által nyújtott műélvezetben. Háborús, rossz hangulatnak, a drágaság okozta kedvetlenségnek nyoma sem látszott a termet majdnem zsúfolásig megtöltő diszes közönségen, mely már 8 óra előtt nagyszámban özönlött a hangversenyterembe. A hölgyek elegánsabban jelentek meg, mint bármikor, a boldogabb békés időkben. Nők, urak arca ragyogott a közeli béke reményétől, mely talán majd a tavaszi szellővel együtt bevonul a világégés pusztította földünkre. Azoknál is, akik abszorbálták magukat a közönségtől és a nagy tömeg között is magukba zárkóztak s felcsigázott képzeletükkel hallották a távoli csatamezőkön a puskák ropogását, gépfegyverek kattogását, az ágyuknak mennydörgést túlharsogó böm-