Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.
1916-11-26 / 48. szám
ÖZLÖNY Közérdekű füg-g-etlen hetilap, s Megrjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIOYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- ós papirkereskedésében. Meghalt a király. 9 Meghalt a király! Meghalt a népek atyja! A nemzet, amely büszkén kifeszített kebellel állt egy egész világ gyilkolni akaró fegyvere elé, amely férfias büszkeséggel viselte százezrek elmúlásának fájdalmát, remegő aggódással leste a hireket egyetlen ember, a legelső magyar ember felől, s most megtörten görnyed a fájdalom alatt, mert az elkeriilhetlen, a gyász bekövetkezett. Teremtő és alkotó erejét, amellyel királyi trónusáról az utolsó órákig irányította népének sorsát, megőrölte az örök ellenség — az idő, amelytől nem óvhatta meg a nemzet, bár életet és vérét áldozná bárhányszor is. A kegyetlen sors, amely kíméletlen kézzel hányszor nyúlt az aggastyán életébe, kérlelhetlen irgalomnélküliséggel kényszerítette a béke királyát, hogy amikor egyszerű ember emberöltőn át végzett munkája után pihenőre térhet, ki kellett húznia hüvelyéből a kardot, hogy mutassa veszélyeztetett népeinek a győzelem útját. Népek, akik megilletődve és őszinte részvéttel álltok az apostoli király és császár halottas ágyánál, látjátok: hatvannyolc évi uralkodás után, a legnagyobb energia, a korlátlan hatalom, a hajthatatlan és törhetetlen kötelességtudás és kötelességteljesítés, a sorssal és az emberi élet törvényeivel dacoló szervezet sem védte meg jó király Urunkat a halál hideg lehelletétől. Most ugyanabban a szobában, amely szobában nyolcvanhat év előtt meglátta a napvilágot, egy egyszerű vaságyon fekszik. Valóban királyi élet, királyi halál. — A weimári költőkirály verse jut eszünkbe: „A véghetetlen istenek elárasztják kegyeltjeiket, mindennel, ami végtelen, minden örömmel, ami végtelen, minden kinnal, ami végtelen!" Szivét, amely megszűnt dobogni, ezüst serlegbe zárták. A földi enyészet úrrá lett romlandó testén, de egyénisége, kivételes szelleme, fejedelmi lénye visszajár és a történelem őrzi majd halhatatlanságát. Lehetetlennek tartjuk, hogy az ellenséges szuverének, akik az ő és birodalmának romlására törtek s aggságában akarták megalázni, ne gondoltak légyen elmúlása pillanatában hódolattal és megilletődött részvéttel fenkölt alakjára. Az európai uralkodók között I. Ferenc József volt a legkirályibb, e földkerekség első gavallérja. Uralkodásának példátlan időtartama, amelyet csak a francia „napkirály" két évvel hosszabb országlása mult felül, nemcsak nimbuszát és feltétlen tekintélyét emelték, hanem hozzájárultak ahoz, hogy túlélve időket, eszméket és embereket, legendás bölcscsé nemesüljön. Mindent túlélt, mindent megélt, túl nyolcvanadik életévét, világnézete, Ítélete, esze, emberismerete, csorbíthatatlanul fényes és tündöklő maradt. Egyéniségének legmarkánsabb vonásai: vas akarata, önfegyelmezettsége, önbizalma, türelmessége és katonavolta. Mégis: tudott felejteni és tudott megbocsátani. Ez utóbbi vonatkozásban elejtette úgy a habsburgi, mintáz osztrák hagyományokat, amiket pedig úgy a kül-, mint a belpolitika és a hadsereg dolgában hajlíthatatlan akarattal fenntartani igyekezett. A világháború, amelynek dicsőséges befejezését nem élte meg, talán több jelentős kérdésben enyhítette volna ércnél keményebb meggyőződéseit. Amit megboldogult patronánk, Erzsébet királyasszony a szivével érezett, most bizonyára ő is, aki magasságos helyzetében rendületlenül a hideg ész parancsait követte, igaznak* jónak, a birodalma gerincének, a hűség és önfeláldozás örök obeliszkjenek tanulta megismerni. Amikor a bizalmatlanságnak utolsó pókhálóját is elsöpörte a háborús fergeteg, behunyta tiszta és kék szemeit, azokat a szemeket, amikkel megigézte mindazokat, akik elébe járultak. A történelem egy korszaka záródott le. I. Ferenc József koporsójánál lehajtott fejjel, mélyen megindulva, de keményen, bátran és bizakodva nézünk a jövőbe.
