Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-08-06 / 32. szám

A képviselőtestület a legtöbb állami adót fizető városi képviselők 1917. évi névjegyzéké­nek kiigazítására dr. Kluge Endre, Saáry Lajos, Steinberger Lipót, Hajnóczky Béla városi kép­viselőket és Csokayay KároJy városi főjegyzőt bizza meg, illetve küldi ki. II. Kirchmayer Győző pápai lakos, lakbér­leti szerződését az eddigi feltételek mellett 1916. évi nov. hó 1-től újabbi három évre meghosz­szabhítani kéri. Névszerinti szavazás után a képviselőtes­tület Kirchmayer Győző lakbérleti szerződését az eddigi évi 716 korona lakbérfizetés mellett 1916. évi november 1-tő.l további 3 évre meg­hosszabbítja. III. A tűzoltó-egylet beterjeszti javaslatát a tűzoltó-torony jókarba helyezése érdemében. A képviselőtestület a pénzügyi bizottság javaslata alapján elhatározza, hogy a tüzoltó­torony a Czifra József helybeli építőmester ál­tal tett ajánlat szerint 1436 kor. 43 fill. költ­séggel megjavíttassék. Ezen összeg a tűzoltó­testület által a részére költségvetésileg megsza­vazott összegből fedezendő és a testület által számadásába beállított pénzmaradvány ily mó­don csökkenvén, a jövő évi költségvetés készí­tésénél a kért összegen túl ezen 1436 kor. 43 fill. is megszavazandó. IV. Kemberg Mária óvónő drágasági pót­lékot kér. A képviselőtestület, tekintettel a jelenlegi háborús drágaságra, a kérelemnek helyt ad és a háború tartamára évi 100 korona segélyt részére megszavaz, és így most már évi 700 korona segély lesz a jövő költségvetésben elő­irányozva. V. Állami és törvényhatósági altisztek és szolgák kérik, hogy a város szolgálatában álló napidíjasok és szolgai alkalmazottaknak a város háborús segélyt engedélyezzen. A képviselőtestület a pénzügyi bizottság javaslatára Preiner Pál, Bartalos János és Ábrahám Ferenc kocsisok, Szabó István kövező és Németh József aszfaltozó részére 200—200 korona évi rendkívüli segélyt megszavaz visz­szamenőleg 1916 január 1-től kezdve a háború tartamára, ugyancsak Koch Istvánné ovodai takarítónő és Pilsl Mátyásné ovodai dajka ré­szére pedig 100—100 koronát. Pauer István becsüs napidíját 2 korona 50 fillérről 3 kor. 28 fillérre felemeli. A kövező és aszfaltozó ré­szére a már folyósított 120 K évi segély a visszamenőleg folyósított segélybe beszámíttatik. VI. A városi szabályrendelet értelmében rendszeresített napidíjasok és rendőrlegénység kéri, hogy a városi tiszti-, segéd- és kezelőtisztek­nek új nyugdíjszabályrendelete reájuk is ki­terjesztessék. A képviselőtestület dr. Hoffner Sándor ügyész alapos referádája után a bemutatott módosított nyugdíjszabályrendeletet elfogadja és ennek értelmében a kérelem teljesíttetett. VII. Városi tanács jelenti, hogy a folyó évi költségvetésben megállapított katonatiszti átvonulási szállásdíjak a kiadásokat nem fedezik, javasolja tehát, hogy e célból húszezer korona összeg pótlólag a takarékpénztárból folyó szám­lára kölcsön felvétessék. A képviselőtestület a pénzügyi bizottság javaslata alapján az átvonuló katonaság elszál­lásolási költségeire az 1916. évre előirányzott és elégtelennek bizonyult 4200 korona pótlásául további 20000 koronát szavaz meg, mely ösz­szeg a Pápai Takarékpénztár, Pápa városi és vidéki Takarékpénztár és a Közgazdasági Banknál 5V 2°/o kamatra felveendő folyószámlái kölcsönnel lesz fedezendő. VIII. Városi tanács javasolja, hogy Lutor József tapolczafői lakosnak a tapolczafői határ­ban fekvő 5 kat. hold 422 •-öl nagyságú in­gatlanát kavicsaknázási célra D-ölét 1 koronáért a város örök árban vásárolja meg. A képviselőtestület arra való tekintettel, hogy alkalmas kavicsbánya, amelyből olcsób­ban volna kavics beszerezhető, rendelkezésre nem áll, és minthogy a városnak kavicsra múl­hatatlanul szüksége van, a Lutor-féle kavics­bánya megvételét elhatározza. A kavics-szállítást azonban a háború tartama alatt mellőzi, ameny­nyiben jelenleg a fuvarozás nagyon megdrágí­taná a kavics árát. A háború befejeztével azon­ban az aknázás azonnali megkezdésére a városi tanácsot utasítja. (A város ugyanis a háború után ezen fuvarozásra egy teherautó beszerzését határozta el.) IX. Városi díjnokok háborús segélye tár­gyában érkezett 84922/1916. III. sz. B. M. leirata. A képviselőtestület a városi díjnokok hábo­rús segélye tárgyában érkezett belügyminiszteri leiratot tudomásul veszi. Ezen leirat szerint a város által már hozott határozat érvényben ma­rad, akkép, hogy a városi díjnokok ez évben 300—300 korona háborús segélyt kapnak. X. Illetőségi ügyek. A képviselőtestület az illetőségi ügyekben a városi tanács javaslatait fogadta el és ezzel a közgyűlés befejezést nyert. KARCOLAT a mult hétről. Meglepetésekre lehetünk elkészülve! Ami­óta a legendaszerü hős neve, a „Hindenburg" név újra aktuális lett, még pedig abban a minőségben, melybe most jutott és mellyel az egész világ a háború sorsáról más vélményt kezd alkotni magának, főleg pedig elsősorban mi, kik most már Hindenburgot teljesen annek­táltuk magunknak azzal, hogy az ő nótájára fog­juk most táncoltatni a vérszemet kapott muszka hordát, teljesen bizalommal nézünk a fejlemé­nyek elé és ha eddig nem is lettünk volna optimisták, teljes frontot változtatnánk, amint, hogy nincs okunk kétkedni, hogy megrögzött optimistáink gondolkozásában néhány rugó és kerék más fordulatot fog venni. Hol van Hindenburg? Eddig csak onnan a Riga frontról vártunk valami szerelmi átka­rolást, most azonban elmondhatjuk, hogy „Hin­denburg itt, Hindenburg ott" vagy talán még helyesebben mondhatom, „Hindenburg minde­nütt". Hindenburg eddig is réme volt a musz­kának, és amelyik muszka a Hindenburg front­jával szembe került, az folyton „bozse mojt" hangoztatott és „fel a kéz" kommandót igyeke­zett minél hamarabban és gyorsabban elsajátí­tani, most ezentúl az egész orosz frontnak alkalma lesz ebben a tornagyakorlatban élve­zetet találni. Szívesen eltűröm, hogy ezeket a kijelen­téseket egy kissé túlzottnak és túlvérmeseknek konstatálják, de nekem ez meggyőződésem és erről engem senki el nem tántoríthat. Nekem most már nemcsak meggyőződésem, de tánto­ríthatatlanul állom azt, hogy most már Hinden­burg a háború nótájára rövid időn a „finálét" fogja fúvatni, még pedig „da capo al de fine" meló­dia kiséretében. Arról is meg vagyunk győződve, hogy nemcsak az egész országban, de specia­liter itt Pápán is sokan vannak, kik ebben a hitben és meggyőződésben vannak, de ily ér­telemben nem akarnak még nyilatkozni, hanem még mindig kertelnek, mint ama bizonyos va­dat hajtó közeg. Meglepetésekre lehetünk elkészülve! Ez a meggyőződésem és amint már jeleztem, ettől nem tágítok. Mint krónikás, nem állok cenzúra alatt és így nyíltan kimondhatom, hogy miért hangoztatom azt, hogy „meglepetésekre lehetünk elkészülve". Lássuk csak a helyzetet. Hinden­burg az egész orosz frontot dirigálja. A muszka­irtó generális a jelenlegi háború alatt fényes bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy a világ legügyesebb „átkaroló és bekerítő művésze". Ezt még a muszkák sem tagadják le. Ha most még azt vesszük figyelembe, hogy egyik legkedvesebb kollégája, Mackensen gene­rális pedig, ki itt a Kárpátok alján vigyáz Magyarországra, a háborúban „az áttörés és betörés" művészének lett elismerve, ezen tények alapján egyész nyugodt lelkiismerettel fenntar­tom azon állításomat, hogy már legközelebb: Meglepetésekre lehetünk elkészülve ! 1 Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa kénytelen úgy táncolni, ahogy a vármegye fütyöl. Az hirlik, hogy Pápa városa a sok elő­legezett bizalomnak a koldusa. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. kép­viselőnk a parlamentben az adójavaslatokat jól kicsépelte. Az hirlik, hogy a polgármester az összes közélelmezési cikkek tudorává lett. Az hirlik, hogy a legutóbbi városi köz­gyűlésen a képviselők ritka szép számban jelen­tek meg. Az hirlik, hogy a legutóbbi városi köz­gyűlésen a felszólalások hangtalanul zajlottak le. Az hirlik, hogy a rendőrök az éjjeli szol­gálattal, a kávéházi záróra óta, nincsenek ki­békülve. Az hirlik, hogy a Griffben rendezett gyer­mekhangverseny családias jelleggel volt fel­ruházva. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság a lisztirodát új formába fogja önteni. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság az érkező lisztmennyiségek átvételére kukac­mentes szakértőket fog alkalmazni. Az hirlik, hogy Pápán azért drága a tojás, mert sokan esznek rántottát. Az hirlik, hogy Pápán a sertések meg vannak sértve, mert olcsón maximálták őket. Az hirlik, hogy Pápán a marhák büszkén lépkednek, mert még nem maximálták őket. Az hirlik, hogy Pápán a lisztkereskedők­nek újra megjött az elárusítási kedvük. Az hirlik, hogy Pápán egy rongyszedő bizottság alakult. Az hirlik, hogy Pápán nemsokára rongy­kiállítást fognak rendezni. Az hírlik, hogy Pápán a lókórház már teljesen versenyképes és minden órában fu­tamra kész. Az hirlik, hogy Pápán a malomsógorok között csak egy kis őrlési differencia van. Az hirlik, hogy Pápán a szappangyárnak telepengedélye lóg. Az hirlik, hogy a darutollas legények a vakáció alatt a szerelmet futószáron kezelik. Az hirlik, hogy a libatollas legények más hiányában rongyot is közvetítenek. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiban számozott fekvőhelyeket lehet kibérelni. Az hirlik, hogy az Erzsébetváros számos házablakában titkos jelekkel jelzik a támadást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom