Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-01-23 / 4. szám

M PAPAI kOZLOVV Közérdekű független hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. A városok háborús tanulságai. A magyar közigazgatás nemcsak nagyban és egészben, hanem részleteiben is teljesen bevált a háborúban. Ez a gyakorlati nagy vizsga, amelyen keresztül ment, fényes bizonyítványt állít ki számára képességeiről, jóindulatáról, lelkiismeretes tudásáról és kötelességteljesítéséről. Elkezdve a mozgósítástól, amelynek sikere mindenkinek reménységét és számítását messzemenőleg túlhaladta, amig egyrészt életrevaló iparkodással alkalmazkodott a háborús élet minden egyes fázisához, addig másrészt megfelelően oldotta meg szerepét és hivatását a polgárok érdekében is. Igen nagy és eléggé meg nem szívlelhető tanúsága a háborúnak, különösen a városok, mint fogyasztó gócpontok szempontjából az a körülmény, hogy a termelés és fogyasztás és ennek az illető város erőforrásaival való összhangba hozatala nem magánérdek, hanem elsőrendű közéleti funkció, s így a városok vezetőségének a békés idők nyugalmas napjaiban egy olyan élelmezési rendszert és adminisztrációt kell beállítani, amely a legsúlyosabb idők erőfeszítését is képes kiállani. A városok vezetőségének messze előrelátott bölcsességgel kell beszerezni a saját városaiknak élelmezési körzetét, oda irányítani az ut, vasút, szóval a közlekedési politikát, hogy az a városnak mint gócpontnak az érdekeit szolgálja, nem ellentétben a vidék és környék érdekével, hanem kiegészítve és megoldva azt, mert a nemzetgazdaságtan törvényei szerint a termelő és fogyasztó tényezők egymásra vannak utalva, egymással nem ellentétben, hanem szoros összefüggésben vannak, segítik, támogatják és kiegyenlítik egymást. Erre a válasz szemmelláthatólag az, hogy ezen feladat megoldása a városok vezetőségének erejét és még inkább a hatalmát túlhaladja. Viszont ezzel szemben áll az, hogy a közgazdasági folyamat saját magának, önerejéből vág medret s a hatóságoknak feladatát a meder tisztítása és szabályozása képezi, másrészt pedig el sem képzelhető, hogy a háború tanulságai fejünk felett nyomtalanul suhanjanak el, hogy a törvényhozás, kormány, törvényhatósági, városi és egyéb hatósági tényezők ereje ne oda irányíttassék, hogy a különböző szervezetek egymással harmóniában ne egy olyan rendszer kiépítésére törekedjenek, amely még a legkivételesebb és legrendkivülibb helyzeteknek legfokozottabb igényei kielégítésére is alkalmasak. Az erőknek minden téren való egyesítése adja meg az egészséges funkcionálás lehetőségét. Ma még igen sok az ellentét, amelyeknek a nagy közszempontok érvényesítése érdekében el kell tünniök. Igen sok az ellentét és súrlódás a különböző hatóságok között. Egymás hatáskörére féltékeny és kicsinyeskedő hatalmaskodásokm látunk, amelyek a nagy közérdeket hátrányosan érintik. Igen fontos tényezőt jelent az eredményes munkálkodás szempontjából a hatósági, közgazdasági erők egymásrautaltságának, egymást segítésének, a köztudatba és a tisztviselők (elfogásába való belevitele. Különösen a városok azok, ahol a vezetőségnek igen értékes szellemi, erkölcsi és anyagi erők állanak rendelkezésére. Egy városi vezetőség, amely ismeri a saját társadalmát, polgárainak gondolkodását, vagyoni helyzetét, családi és egyéb viszonyait, intelligenciáját és kultúráját, ezen ismeretek birtokában, azokat felhasználva a béke nyugalmas napjaiban végtelenül sokat, úgyszólván mindent megtehet a kivételes idők nehéz terheinek könnyű viselése érdekében. Az autonóm testületekben rejlő konzultatív képesség, a sok tanácskozás és összejövetel, a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és tisztviselői érdekek kiegyenlítését leginkább képes megoldani. Csak nagy vonásokban és nem konkrét alakban foglalkozunk a kérdések tömegével. A konkrét szempontokat mindenütt az adott helyzet adja meg s a vezetőségnek első kötelessége a hiányok és hibák feljegyzése, komoly megszivlelése és az orvosság megkeresése. Annyit azonban általánosságban megállapíthatunk, hogy nem egy város volt az országban, ahol a város vezetősége, a lakosság termelésének és fogyasztásának megbízható adataival sem rendelkezett, ahol a munkás és gazdasági erők megbízható alapon nyilvántartva nem voltak, ahol a város kereset és munkaképtelen vagyonnélküli egyéneiről gondoskodás nem történt. Nagy feladat lesz a háború után a termelő munka, — egyáltalán a gazdasági erőkben történt fogyatkozásokon való segítés kérdése. Ma még minden munkát, minden erőt és értéket a háborús érdekek foglalnak le és csak a külveszedelmek legyőzése után következik a tapasztalatok értékesítése. De azért kell e kérdésekkel már most foglalkoznunk, mert az élet gyakorlati tapasztalata azon emberi tulajdonság érvényesülése, hogy a mult hibáit, bajait és szenvedéseit a jó viszonyok könnyen feledtetik. Már pedig ennek bekövetkeznie nem szabad. Első feladat a hiba felismerése, megjegyzése s a jövő hivatása az orvoslás teljesítése. Figyelő, látó és biráló szemmel kell kisérnünk a háborús élet minden mozzanatát, hogy tanulságait leszürjük és megoldjuk a mindnyájunk által indokoltan remélt boldogabb jövő szebb napjaiban. A magyar vitézség óriási értéket jelentő tényezőnek bizonyult a világháború erőfeszítései között, harcoló katonáink erejét, kitartását acélozza meg a már megkezdett új esztendő s alapozza meg szebb jövőnek induló édes magyar hazánk boldogulását s benne városainknak fejlődését, hogy mindegyik olyan arányban és mértékben legyen a civilizációnak, kultúrának, polgári anyagi, erkölcsi és szellemi előrehaladásának fenntartója és oszlopa, amilyen mértékben és arányban polgárai a haza védelmének mindvégig kitartó, hű, becsületes és vitéz harcosai voltak. Vászonáru és tiszta gyapjúból készült kosztüm=kelme újdonságainkat, mert korábbi vételeinkből erednek, előnyös áron ajánlhatjuk.