Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-01-17 / 3. szám

ban, hogy a háború befejezte után az ajánlattal foglalkozni fog. 5. ^ápai Lajos v. állatorvos ingyenes villamosáramot és fűtőanyagot kér. A képviselőtestület — tekintettel, hogy a kérvényező kérvényét visszavonta —, az ügyet napirendről leveszi. 6. A róm. kath. hitközség kérelme a Kálvária mellett levő temelő kibővítése iránt. Dr. Teli Anasztáz hálás szavakban emlékezik meg Esterházy Pál grófról, ki díjmentesen adományozta ezen területet te mető céljaira. A képviselőtestület a kérelemnek helyt ad és a győri ut mellett, Esterházy Pal által a róm. kath. hitközségnek temető céljára átengedett területet temetőül kijelöli és a hitközség részére temetőberendezés céljaira a Kálvária temető-alapból a szükséges Összegeket kiutalja. 7. Városi tanács javaslatot terjeszt elő, hogy a győri útnak azon része, mely a 8-ik vasúti vágányhoz vezet, a vámköteles utak közé felvétessék. A képviselőtestület, tekintettel arra, hogy ezen ut fenntartása Pápa városát illeti és minthogy az Urdomb felől a vasútra a 8 ik vágányhoz a cukorrépa termés leg nagyobb része lesz szállítva és ezáltal ezen ut kivált őszi időben majdnem járhatatlanná lesz téve, a kövezetvámpénztár pedig, nem nyújt elég fedezetet ezen ut jókarban tartására, ezen utat a vasúti vámköteles utak közé veszi fel és felterjesztést intéz a ke reskedelmi miniszterhez, hogy a vámszedési engedélyt erre az útra kiterjeszteni kegyes kedjék. 8. Nyitra város javaslata a háborúban elesettek nevének lakóhelyükön leendő megörökitése tárgyában. A képviselőtestület elösmeri ezen hazafias célt, tekintettel azonban, hogy ez csak akkor lesz aktuális, ha a háború befejezést nyer, ennél fogva utasítja a városi tanácsot, hogy annak idején ezen ügyet terjessze a közgyűlés elé. 9. Városi tanács javaslata a folyó évben megtartandó tisztújítás érdemében. Az áll. választmány azon tisztviselők állásainak betöltését, kik hadbavonultak, visszatértükig elhalasztani javasolja. Dr. Hoffner Sándor nemcsak ezen állások betöltésének elhalasztását, hanem az egész tisztújítás elhalasztása mellett szólal fel, tekintettel arra, hogy számosan a harc téren vannak, kik ezáltal alkotmányos jo gaikkal nem élhetnek. Sőt indítványozza, hogy az alispánhoz kérvény intéztessék, hogy ezen felhozott okból a tisztújítást megelőző városi képviselőválasztások bizonytalan időre elhalasztassék.' Dr. Fehér Dezső nem* fogadja el dr. Hoffner indítványát, mint törvénybe ütköző dolgot. Dr. Scheiber Jenő az indítvány azon részét, hogy a tisztújítás elhalasztassék, igen, de a képviselőválasztások elhalasztása nem. Dr. Lövi László az indítvány mellett, Hajnóczky Béla ellene szólalt fel. Az indítvány szavazása előtt dr. Hoff ner Sándor visszavonva indítványát, mivel ez bonyodalmakra adott volna okot, a közgyűlés az áll. vál. következő javaslatát fogadta el: A képviselőtestület elhatározza, hogy a tisztújítást megtartja olyképen, hogy a polgármesteri, az árvaszéki tanácsos, közig, tanácsos, főszámvevői, számvevői, főügyészi, t. ügyészi, főmérnöki, pénztárosi, közgyámés állatorvosi állásokat betölti. Egyben kérelemmel fordul a vármegye alispánjához, hogy a három számtiszti és ellenőri állásra a tisztújítást akkorára felfüggeszteni szíveskedjék, amidőn nevezett tisztviselők a harctérről visszaérkeznek, amennyiben nincsenek abban a helyzetben, hogy újból állásaikra pályázhassanak. 10. Polgár József Zápoly-utcai telkére vonatkozó kisajátítási javaslat. A képviselőtestület, tekintettel arra,, hogy Polgár József ezen utca kiszélesítésé hez szükséges 54 négyszögöl területet a v. tanács által négyszögölenként felajánlott 20 koronáért nem hajlandó átengedni, hanem 30 koronát kér és azonkívül kerítésének és kukoricamagtárának a város költségén való áthelyezését kéri, a kisajátítási eljárást elrendeli és utasítja a váror.i tanácsot, hogy erre az engedélyt a keresk. minisztertől ki kérje. 11. Szemétkihordási szabályrendelet. A képviselőtestület, tekintettel arra, hogy ezen rendelet életbeléptetése nagy befektetéseket, követel, mely csak kölcsön utján volna fedezhető, erre pedig a jelenlegi háborús idő nem .nlk <lraas, az ügyet egyelőre napirendről leveszi. 12. Illetőségi üi?yek. Néhány illetőségi ügy a városi tanács alapján nyertek elintézést és ezzel a közgyűlés befejezést nyert. A „Pápai Hírlap* legutóbbi számában Gy. öy. aláírással „Sebesültjeink ellátása" cimen egy közlemény jelent meg, amelyre kötelességünknek tartjuk válaszolni, amenynyiben mi is foglalkoztunk sebesültjeink ellátásáról, arról lapunkban is említést tettünk és tapasztalataink ez érdemben homlokegyenest ellenkeznek az emiitett közleményben feltüntetett észrevételekkel. Cikkíró kijelenti mindenekelőtt, hogy őt ezen cikk megírására animozitás nem vezette, ezt nem is vonjuk kétségbe és nincs is okunk ebben a jóindulatában kétkedni, de elolvasva a közleményt, azt kell konstatálnunk, hogy a sebesültek mikénti ellátásáról nem volt kellőleg informálva és a felhozott adatok nem fedik az igazságot. Cikkíró bejárva néhány kórházat, beismeri, hogy a sebesültek és betegek határozottan kijelentették előtte, hogy ellátásukkal meg vannak elégedve, azonban felfogása szerint az ellátás, ha a szerződésnek megfelel is, még mindig gyönge, a jó gyomornak jó lehet, de a betegnek, ha, sebesült is, nehéz és nem tápláló, éltető. És ami fő, egyáltalán nem ér napi 2 K 16 fillért. Erre a megjegyzésre csak azt válaszolhatjuk, hogy a vállalkozónak elő van írva naponta az étlap ugy a könnyen sebesültek, mint a lábbadozó és nehéz betegek részére és ezen a vállalkozónak változtatni nem lehet, a fő, hogy ugy mennyiség, mint izletesség ellen szó ne férjen és hogy ez így van, azt cikkíró is koncedálja. Abban is rosszul van informálva cikkíró, hogy a vállalkozó ezen élelmezésért személyenkint 2 korona 16 fillért kap, mert tudtunkkal eddig csak 1 korona 90 fillért kapott és csak az utóbbi hetekben lett 2 korona 10 fillérre emelve, miután az uzsonna i kiszolgálása lett elrendelve. Cikkíró azt is említi, hogy az étel egyszerű és mondhatni „durva koszt". Nos erre csak az a megjegyzésünk, hogy ebben a tekintetben sem értünk egyet cikkíróval. Mi nem egyszer, de mondhatjuk hetenként többször voltunk és vagyunk jelen az ételek kiosztásánál és mondhatjuk, hogy számos polgári család örvendhetne, ha asztalára ily étkeket szolgálhatna fel. Cikkíró újév napjára hivatkozik agyenge menüre, melyet a bencés kórházban szolgáltattak ki a sebesülteknek. Ha ellátogatott volna más helyekre, ugy az étrendben disznó, esetleg marhasültet talált volna. Sőt egyes betegek orvosi előírásra pedig sült csirkét, borjúsültet körítve, sonkát, becsinált csirkét, bort, befőttet kapnak ugyancsak a megjelölt árért. Azt hisszük, hogy ezért az árért ezt „durva kosztnak" nem lehet jelezni. Cikkíró azt hallotta, hogy a katonák reggelire hetenként többször rántott levest (ezt a löttyöt) kapják. Nos hát ez sem felel meg a valóságnak, mert rántott levest a katonák nem kaptak, csupán az ápolók és pedig előírás szerint. Meg kell még jegyeznünk, hogy az ápolók élelmezési dija naponta 1 korona 27 fillér, tehát nincs oly hazárdul megfizetve, mint azt cikkíró jelzi. De különben is itt nem az ár megszabásáról lehet szó, hanem arról, hogy az élelmezés kifogástalan legyen. És hogy kifogástalan, arról fényes bizonyságul szolgál azon kiváló elismerés, amelyben a vállal kozók részesültek a legutóbb, amidőn egy altábornagy és egy főtörzsorvos Pozsonyból meglátogatta a kórházakat és személyesen meggyőződtek az élelmezés kifogástalanságáról, sőt a raktárakban felhalmozódott ételekhez szükséges anyagok elsőrendű minőségéről. Énnek a vizsgálatnak is az volt az eredménye, hogy az élelmezés egy nagyrészével továbbra is a vállalkozók lettek megbízva, jóllehet a rossz nyelvek azt híresztelték, hogy a teljes élelmezést más vállalkozó kapta meg. Ez a tény. KARCZOLAT a, malb bx-őX. Hogy mostanában helyi eseményekről nem számolhatunk be, az magától értetődik, hisz annyira -vágyódunk a háborús események mibenlétére, hogy más egyébb ügyek egyáltalában érdeklődést nem keltenek, de nem is kelthetnek. Még azt sem tartjuk eseménynek, hogy a legutóbb besorozottak egyrésze már berukkolt és néhány nap múlva berukkolnak az A. népfölkelők nagyrésze. | Ritkulnak lassacskán és most már alig marad itthon valaki. Nagyon is észrevehető ez most az utcákon, kávéházakban és vendéglőkben. No de ez így van és nincs máskép. Nemcsak civileink, de huszárezredünk : újoncai is elmentek a héten a harctérre. Most nem mint „vörös ördögök", hanem „szürke ördögök" jelképében. Teljes csukaszürke mundérban, gyalogsági felszereléssel, lő nélkül. Nem fognak lóháton vágtatni, hanem a lövészárkokból fognak a muszkákra vágtatni és meg fogják mutatni, hogy nemcsak lóháton, hanem gyalogszerrel is „ördögök" lesznek. Hosszú szünet után újra kaptunk „öreg népfölkelőnk" tői híradást a harctérről, inei lyet szokás szerint leadunk : Kedves Szerkesztő Ur! Nagyon helyesen jegyezte meg mult év december 25-én megjelent „Karcolat" rovatában, midőn azt irta, hogy azért nem küldtem értesítést, mert nagyon el voltam foglalva a muszkával. Időközben otthagytam Muszkaországot s szép magyar hazámon keresztül száguldva megérkeztem a galíciai Kárpátok hóboritott magas bérceire, hol jelenleg is vitéz százazadommal künn a fedezékben teljesítek elég erős szolgálatot. Eddigi ütközetekből ép bőrrel menekültem, csak egyik ütközetben ért az a malőr, hogy karomon vitt esőköppenyem nyakát egy srapnel szilánk teljesen szétrongyolta s most jó szellős. No de ilyesmi majdnem mindenkivel megesik. Mult év december 28 án volt egy kis ütközetünk, melyben sajnos a legénységből néhány pápai ismerősömet elfogtak. (Névszerint: Tóth Károly szakaszvezető, Nóvák Béla, Mórocz felsővárosi). Sebesülésünk nem történt. Ugyanekkor néhány muszkát sajátkezüleg küldtem a másvilágra. Rólam ennyit. Hanem mi újság otthon? Hogy mi „hírlik", azt tudom, mert pontosan megkapom becses lapját. De nemcsak azt szeretném tudni, hanem egy kis otthoni pletykára is kiváncsi volnék. Eresszen meg