Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-05-23 / 21. szám

-szonyokat azzal dudorodik a végszó, hogy : „hja, nagy dolog a háború!" Mostanában mindenkinek van panasza, drágaságról, ehe­tetlen kenyérről, üzleti pangásról, hozzá­tartozóik megsebesüléséről szóval elkesere­dett a hangulat és mindezen panaszokra -csak az hat bizonyos tekintetben vigaszként a helyzetre, hogy a végszó mindezekre az, hogy „Hja! Nagy dolog a háború!" Nekünk heti krónikásoknak sem marad egyébb hátra, mint ebbe a végszóba bele­nyugodni ós várni a további fejleményeket, jóllehet szegény vigasz reánk nézve, mert ha még sokáig elhúzódik ez a háborús ál­lapot, akkor amint mondani szokás „becsuk­hatjuk a boltot." Ezt nem a szó szoros ér­telemben értjük, mert bolt és heti krónika olyan messze van egymástól mint Makó — Jeruzsálemtől, de azért a helyzetet mégis ily szempontból lehet illusztrálni. A boltos, lia elfogy a portékája vagy olyan rosszul megy az üzlete, hogy megélhetése nincs biztositva, akkor kény teleu a boltját bezárni, vagy a hatáskörébe tartozó trükkhöz folya­modni. Nekünk heti krónikásoknak, ha nincs miről irni, nincs anyag, sőt ha volna is anyag, akkor korlátozni kónyszeritík a me­rész fantáziát, akkor nekünk sem marad más hátra, mint valami trükkről gondos­kodni, mellyel a hefi krónika csődjót meg­akadályozni, mindaddig mig ez a háborús helyzet tart. Egy ilyen trükköt alkalmaztam a mult heti krónikámban remek slágerrel fejeztem be merész fantáziámat ós mi történt? Egy asztaltársaság, melyhez a legbarátságosabb kötelékek fűznek merész fantáziám egyik képzelt és talán nem is létező személyre ráoktroált párbeszédben megnyilvánult ki­jelentését ós az erre slágerostul használt trükk kifejezésemet saját személyére vonat­koztatta és komoly kérdőrevonásoknak vol­tam kitéve. Én teljes tudatában annak, hogy ezen képzelt képmásomnak „trükk" volt a garcon személj^esitője, tiltakoztam ama bi­zonyos „sajat fészkembe való ronditástól" és erre a kijelentésemre azután újra a régi szövetség sürü kocintások közben barátsá­gos jelleggel továbbra is meg lett erősitve. Hát nincs igaza azoknak akik azt han­goztatják, hogy „hja ! nagy dolog a háború!" Ha nem volna háború, akkor nem kellene háborús trükkökről fantáziálni, hogy a heti krónika részére anyagot szolgáltassunk ki a „vevő" közönség részére. Ha nem volna háború, akkor nem jutott volna eszembe, hogy képzeletben eg} 7 vagyonos garcon em­ber rossz kenyér panaszára azt a trükköt ajánlottam neki, hogy „menjen a lövész­árokba." Ha nem volna háború, akkor nem volna kitéve az ember annak, hogy egy rossz viccért, mely ösztönszerűleg kerül nyomtatás alá egyházi átokkal való sujtás eshetőségét helyezik kilátásba. Ez az ügy valahogy el van intézve, de mi következik ezután. Erre igazán el lehet mondani, hogy „was jetzt kommt ist traurig" magyarán mondva, ami most kö­vetkezik a szomorú. Iíáboru ide, háború oda, ebbe már beleszoktunk, abba is bele­nyugodtunk már, hogy cenzúráznak bennün­ket, még azt is eltűrjük, hogy a rossz nyel­vek azt hangoztatják, miszerint nem a sa­ját lábunkon járunk, de az ellen igazán til­takoznunk kell, hogy jóhiszemű mestersé­günket, mely minden politikával, intrikával és efajta kinövésekkel nem foglalkozik — terrorizálni akarják. Én kijelentem, hogy ha más valami nem akadna horogra, akkor a háború befejeztéig „trükkel" fogom ma­gamnak a heti krónika anyagát biztosítani, jelzem jó előre, hogy a „trükk" egy ügyes fogás ós akinek: Nem inge, ne vegye magára! Frici. AZ HIRLIK... Az hirlik, hogy Pápa városa a máso­dik hadikölcsönt a tőle elvárható szerény keretben jegyezte. Az hirlik, hogy Pápa városa a közéiel­mezós dolgában sokat tesz, de nincs látszatja. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnknek a helybeli jótékony nőegy­let a szegények segélyezése körül kifejtett tevékenysógeórt, az egylet bájos mosolyát adományozta. Az hirlik, hogy a polgármester a leg­utóbbi közgyűlésen mindent megigórt — de csak a háború után. Az hirlik, hogy a rendőrség szolgálat tekintetében jól érzi magát, de máskülönben unatkozik. Az hirlik, hogy a polgárőrök között vannak többen, kiket a feleségeik ellenőrizik. Az hirlik, hogy Pápán a legutóbbi városi közgyülésen a tikászok bekapták a legyet. Az hirlik, hogy a legutóbbi városi közgyűlésen a gümőkórról tartottak szak­előadást. Az hirlik, hogy Pápán a kenyérrel nem tudnak kukoricázni. Az hirlik, hogy Pápán a marhakeres­kedők egymást túllicitálják. Az hirlik, hogy Pápán a sertéseket bekötött szemmel is megveszik. Az hirlik, hogy Pápán a névtelen le­vélírók már nyilván vannak tartva. Az hirlik, liogy Pápán a sebesültek sétagyakorlatokra vannak kivezényelve. Az hírlik, hogy a darutollas legények a pünkösdi ünnepeket vidéki fedezékekben fogják tölteni. Az hirlik, hogy a libatollas legények kamásliban várják a berukkolás napját. Az hirlik, hogy az itthon maradt hólya­gok nagyrésze vissz-eresek. Az hírlik, hogy a Jaj nadrágom egy­let tagjai a háború után a lövészárkokat fogják parcellázni. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lö­vészárkaiban sok lövedék nehezen sül el. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban kritikus helyzetekben fényszórókat is alkal­maznak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője csak éjjeli támadásokról tud be­számolni. HÍREK. — Boldog pünkösdi ünnepeket kí­vánunk lapunk tisztelt olvasóközönsé­gének és munkatársainak! — Pünkösdi istentiszteletek. Ma, pünkösdvasárnapján 9 órakor ünnepélyes nagymise, melyet nagy asszisztenciával Kriszt Jenő esperes celebrál, utána a szent­beszédet Németh Imre káplán mondja. Délután 3 órakor ünnepélyes vecsernye. Holnap, pünkösdhétfőjén a rend ugyanaz, csak a szentbeszédet Kreutzer Ferenc káp­lán tartja. — Az ev. . templomban mindkét napon Gyurátz Ferenc püspök, a ref. temp­lomban pedig Kis József esperes-lelkész végzi az istentiszteletet. — Személyi hir. Dr. Hegedűs Lóránt volt orsz. képviselőnk csütörtökön reggel városunkba érkezett. Volt orsz. képviselőnk özv. Petinó temetésére jött, kiben ő nagy­nénjét gyászolja. — Katonai kitüntetések. A király elrendelte, hogy Weöres Sándor honvéd­huszár ezredünk derék századosának ugy­szinte Papp Mihály főhadnagy gazdászati tisztnek az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elismeréseül nekik a legfelsőbb dicsérő elismerés tudtul adassék. — Rendjel viselési engedély. A király megengedte, hogy Barcza Zoltán honvédhuszárezredünk századosa és Széli Emil honvódhuszárezredünk főhadnagya a német császár által nekik adományozott II. osztályú vaskeresztet elfogadhassák ós vi­selhessék. — Uj egyházkerületi tanácsbirák. A dunántuli református egyházkerületben lelkészi tanácsbirául dr. Horváth József theológiai tanárt, világi tanácsbü'ául Kiss Albertet választották meg. — Engedély csatornázás épitésre. Koréin Vilmos ós a Pápa-ugodi hitbizományi uradalom csatornaépítésre kértek engedélyt a városi tanácstól, ós pedig a Koréin Vil­mos által a fő-utcán épült uj háztól csatla­kozna az uradalom által már létesített csa­tornához. A városi tanács a közegészség­ügyi bizottság javaslata alapján a csator­názásra a bemutatott terv szerint az enge­1 délyt megadta azon kikötéssel, hogy a 300 m/m főcső közvetlen az aszfaltkocsiut szó­lón elvonuló folyóka mellé építtessék továbbá minden 50 méterre egy iszapzsákos tisztító akua 50-50 cm. iktattassék be 50 cm. iszap­zsákkal. Ezen aknák szagelzáró vasrostóly­lyokkal látandók el. Tartoznak a csatorna építtetők a csatornát az általános csatorna építése alkalmával saját költségükön eltá­volítani, kötelesek továbbá a csatornát ugy építeni, hogy annak a Tapolcában ömlő nyílása az Erzsébet-város bejáróhidtól le­felé 10 méter távolságra essék. A csatorna épités ellenőrzésével a városi tanács a vá­rosi főmérnököt bizta meg. — Üdvös intézkedés a baromfi­piacon. A városi tanács igen üdvös intéz­kedést tett a baromfípiacon, mely hivatva van a baromfi drágaságot ellensúlyozni a a baromfikeresliedőkkel szemben illetve ez­zel a közönség érdekeit védeni. A városi tanács ugyanis felhívta a rendőrkapitányt, hogy a baromfikereskedőket arra az időre amig a vevőközönség jogosult vásárolni a baromfipiacról teljesen zárja ki, nehogy esetleg jelekkel vagy bármilyen jelzéssel az eladókat az árak felemelesére s igy a vé­tel meghiúsítására figyelmeztessék. — Halálozás. Özv. Peti Józsefné szül. Váli Mária életének 75-ik, özvegysé­gének 54-ik óvóben Lőrinte pusztán f. hó 17-én hosszas szenvedés után meghalt. A nemes szívóról elismert matróna holttestét Pápára hozták, itt a ref. templomban he­lyezték ravatalra. A gyászszertartás csütör­tökön délelőtt 11 órakor volt nagyszámú gyászoló közönség jelenlétében. A gyász­szertartást Németh István ref. püspök vé­gezte. A megboldogult matronát az itteni alsóvárosi sírkertben helyezték örök nyu­galomra. Ma „Füsttelen Nap !"

Next

/
Oldalképek
Tartalom