Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-04-18 / 16. szám

megenni. Visszaélés ez? De a kevert lisztből való jó kenyeret meg tudom ermi. Visszaélés! Valaki lemond a fele kenyeréről mindennap és jót eszik, a nélkül, hogy mást megrövidítene. Visszaélés ez? Hisz akkor az is visszaélés, ha valaki semmi" kenyeret se eszik. Mert akkor elromlik a kukoricaliszt. .>• Közérdek csak az, hogy senki a más rovására magának előnyöket ne biztosítson. De az nem lehet közérdek, hogy mindenki rossz kenyeret egyék, holott jó is juthatna neki. A rendeleteken kell változtatni. A lisztkeverésen kell módosítani. Az asszonyokat kell meghallgatni, hogyan készüljön a jó kenyér. És harmadnapra jó kenyeret fogunk enni. Mezőgazdasági munka és a vasárnapi munkaszünet. A kereskedelemügyi miniszter tudvalevőleg már a háborús állapot kezdetén felfüggesztette az ipari munka vasárnapi munkaszünetről szóló törvény intézkedéseit s igy a háború tartamára az ipari munka és a kereskedelmi tevékenység vasárnaponként is meg van engedve. Nagyon természetes, hogy a felfüggesztést csak olyan ipari vállalatok veszik igénybe, a melyekre a háborús viszonyok különösen sürgős vagy tömeges munkát rónak. De persze ezek a vállalatok is kárpótolják. munkásaikat az elmaradt, illetőleg áthelyezett pihenőnapért. A munkaszünet felfüggesztése tehát — a mint a tapasztalás immár hónapokon keresztül megmutatta — ily rendkívüli viszonyok között a közérdeket szolgálja és semmiféle jogos magánérdeket nem sért, A felfüggesztő rendelet intézkedései a mezőgazdasági munkára nem terjednek ki, mert hiszen arra az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről szóló törvénycikk sem vonatkozik, — de a mai viszonyok között bizonyosan nem szorul magyarázatra és bizonyításra, hogy a tavaszi és nyári szorgos munkálatok idejére épen olyan megokolt volna jelenleg a mezőgazdasági munka vasárnapi kötelező szünetelésének felfüggesztése, mint a hogyan ez .az ipari és kereskedelmi tevékenység terén vált szükségessé. A mezőgazdasági munkát illetőleg általánosságban ma is az 1868. évi VIII. "t, c. 19. §-a szabályozza a vasárnapi munkaszünetet olyan értelemben, hogy „vasárnapokon minden nyilvános és nem elkerülhetetlenül szükséges munka felfüggesztendő." AZ 1879. évi XL. t.-c. intézkedése" értelmében e rendelkezések megszegése kihágás, a mely 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Különleges intézkedéseket a mezőgazdasági munka vasárnapi szünetelése tekintetében csakis az uj cselédtörvény tartalmaz, a mely a cselédek részére, — mint általában ismeretes — vasárnaponként és sátoros ünnepeiken munkaszünetet biztosit. Tudvalevő azonban, hogy egyes alkalmazási minőségeket már ez a törvény is kivesz a munkaszünet alól, másrészt pedig halaszthatatlan szükség és fenyegető kár esetén feljogosítja a gazdát, hogy külön napszám ellenében cselédjeit vasárnap is munkába szólíthassa. Ha valamikor, ugy most áll fenn az egész országra nézve a halaszthatatlan szükség és a fenyegető kár esete, mert hiszen az idei termésnek minél teljesebb erőfeszítéssel való biztosítsa a létünkért vívott nehéz küzdelem diadalmas befejezésének előfeltétele. Ezek a szempontok vezették az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet, mikor tanácsában fontolóra vette a vasárnapi munkaszünet kérdését és elhatározta, hogy felterjesztést intéz a kormányhoz, melyben azt kéri, hogy az érvényben levő törvényes intézkedések, a melyek a mezőgazdasági munkában a vasárnapi munkaszünetet biztosítják, a háború tartamára függesztessenek fel. Súlyt helyez az OMGE e kérelem mellett arra, hogy a nélkülözhetlen pihenő, amely az erőgyűjtésre szükséges biztosittassék a munkásoknak. E mellett az a kérés is ki van fejezve a felterjesztésben, hogy rendelje el a kormány a korcsmák vasárnapi zárvatartását. mely kérelem mellett bizonyosan több és fontosabb okok szólnak, mint a lokális érdek, a mely ezt a többször és több oldalról elhangzott kérelmet teljesülni nem engedte. Végül pedig megkeresi az OMGE a bevett vallásfelekezetek főpapjait oly rendelkezés kiadásáért, a mely a vasárnapi és ünnepi istentiszteletek időpontját oly módon szabná meg, hogy a vallásos kötelességek gyakorlása minél kevesebb időt vonjon el a termelő munkára szükséges, az idén fokozott buzgalommal kihasználandó időből. KARCZOLAT a mult hétről. " 6lyőzni fogunk !' Mióta a liáboru kezdetét vette számtalanszor ezzel kezdtem és ezzel végeztem a heti krónikát, hogy „győzni fogunk." Nem optimizmusból tettem, de meggyőződésből Most büszke vagyok reá, hogy meggyőződésem egy oly ember véleményével találkozik, mint Hindenburg tábornok a muszka hadsereg réme. Eddigelé nagy ós kicsiny, boldog és boldogtalan kombinálta, hogy a tavaszi kocka háborút vagy békét, diadalt vagy vereséget fog-e hozni. Es most a kis hitűek, nagy hitűek, optimisták, pesszimisták," várakozók ós habozok közé belemennydörög a Hindenburg nem jóslása, hanem matematikai erős meggyöző

J dése, hogy „győzni fogunk." Hindenburg tábornok nem a kávéházi márványasztalon számította ki a liáboru esélyeit, mint a mi kávéházi Konrádjaink. Aki még most is mindenáron csomót keres a kákán, szavaiból csak ép a szükséges fennt tartást olvashatja ki „az előttem ismeretes adatok" azt jelenti, hogy csak ezekre támaszkodhatik. mindent nem ismer, mermindent csak Isten tud! De nyugodtak lehetünk afelől — és ez né hangozzék biaszfémiának — hogy Isten után erről a háborúról Hindenburg tud a legtöbbet. De hogyan is szól a mázuri oroszlán ! „Az a nagy bizonyság, amivel állítom, hogy a végső győzelem a miénk lesz, korántsem jóslás. A háború sorsát bizonyos együttható tényezők döntik el, amelyeket ismerünk ós amelyekkel mi rendelkezünk. Én megvizsgáltam mindazokat a tényezőket, amelyektől a győzelem vagy vereség sorsa függ ós tökéletes pontossággal megállapítottam. Az előttem ismeretei, adatokból való természetes és matematikai következtetés az én erős meggyőződésem, hogy „győzni fogunk." Ha soha sem lett volna erős a hitünk, megdönthetetlen bizodalmunk a végleges győzelemben, most eltekintve mindentől a mazuri hős szavára appellálunk és ezzel most már megszűnt minden, ellentmondás, találgatás, eshetőség és sok minden olyan, amit még erre vonatkozólag a pesszimisztikus kávéházi Konrádok tippelhetnének. Most már igazán mondjuk, hogy „kibic halts Maul." Itt már nincs csűrés sem csavarás, kombinálás, a muszkaverő tábornok ezzel a kijelentésével ugy bánt el ezekkel a sunyi kávéházi hadvezérekkel „mint Hanzi a meggyel." Most már ezután' nem marad más hátra, mint „a türelem." Türelemmel kell bevárni a háború további fejlődéséi és annak végleges befejezését, melynek eredményében nem kételkedhetünk. Erre a kijelentésre meg vagyok róla győződve, hogy még a megboldogult „Bock papa" az Isten nyugasztalja meg, még ö is egy nagyobb hitelt ós kölcsönösszeget szavazott volna meg. Hogy mikor lesz vége a háborúnak, arról határozottan nem nyilatkozott a muszkaverő tábornok, de a sorokból kivehető, hogy sokáig nem huzódhatik a döntés. Ez körülbelül annyit akart jelenteni, hogy nem akarja elárulni az ellenségnek, hegy valami különös meglepetéssel akar véget vetni a háborúnak. Egy oly stikli, melyet csak tőle várhatunk. Hogy pedig készül valami az több mint bizonyos. Tehát csak várjunk türelemmel, mert türelem rózsát terem. Ha pedig rózsát terem akkor nem kell sokáig várakozni, mert egyes helyeken már bimbózik. Azzal kezdtem most is ós azzal végzem most is a heti krónikát, hogy mostan már Biztosan győzni fogunk! Frici.