Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-04-11 / 15. szám

felelő magassággal biró törzszsel, továbbá Ugyancsak már mutatós koronával birjon. Hogy ezen általános szabálynak az ültetendő fa megfelelhessen, feltétlenül szükséges, liogy az a faiskolában neveltessék. Kern tudjuk eléggé hibáztatni azt az eljárást, amit sok helyütt — talán takarékosságból • — még mindig követnek, hogy az erdőből szedett csemetéket, fákat ültetnek az utcára. Hiszen világos, kézzelfogható tény az, hogy az erdő sűrűjéből szedett csemetének vagy fának sem gyökere, sem törzse és koronája nincs ugy kifejlődve, mint a faiskolában neveltnek, tehát nem lehet életképes ott, ahol még a faiskolában nevelt fa is csak gondos ápolás mellett tud fejlődni. Az utcafásitásnál minden esetre számolni kell azzal a körülménnyel, hogy az litcán nem jobbak a talajviszonyok, mint a faiskolában, vagy az erdőben; továbbá a fa törzse ós koronája állandóan ki van téve sok olyan eshetőségeknek, amelyet a faiskolából kikerülő fa már a nevelőhelyén megszokott és igy ellentállóbb is, de amelyben az erdőből szedett fa belepusztul; és végül, mert az erdőből szedett facsemete minden átmenetnélküli helyváltozás következtében növekedésében mindenkor visszaesést mutat, mint az ilyen állandó, tartós fásításra nem alkalmas anyag. A tapasztalás még eg3^ebet is bizonyít, még pedig azt

r hogy még az az utcafásitás is sokszor sikertelen szokott lenni, melynek anyaga más vidékről szereztetett be. Az alföldön nevelt fa sohasem tud kellőképpen érvényesülni a felföldön és viszont; továbbá a homokos, iszápos talajban nevelt fa gyökerei nehezen tudnak megbarátkozni például az agyagtalajjal s egyáltalán nem tudnak kellőképpen [kifejlődni és hivatásuknak megfelelni még évek multával sem és viszont az agyagtalajban nevelt fa csak sínylődik a homokban. Ha azonban ugyanazon talajban és ugyanazon éghajlat, illetve vidéken nevelt fa kerül az utcára, bizonyos, hogy a fásítás sikeres, ós tökéletes lesz annál is inkább> mert a fák fejlődését, tartósságát sem talajbeli, sem pedig éghajlatbeli különbségek és eltérések nem zavarják. A gyakorlati tapasztalás megtanította a kertészeket arra is, hogy mindig jobb, lia a famagvakat olyan helyről szei'zik be, amely a talaj és vidék szempontjából egyezik a helyi viszonyokkal, mert bebizonyosodott tény az, hogy ugyanazon a vidéken vagy ahhoz hasonlón szedett magból mindig jobban, szebben ós tökéletesebben növekedő fa válik s legkevésbé van kitéve az elkorcsosodásnak. Nem érdektelen megjeg}

rezni végül azt, hogy a városok fásításánál ne az legj^en a fontos, hogy melyik faanyag az olcsóbb, hanem az, hogy melyik felel meg minőség tekiutetóben is a legjobban. Az a véleményem, hogy ha nagyobb és állandóbb városi fásításról van szó s nincs közelben más faiskola, mindig előnyösebb, ha a város tart fenn egy faiskolát, mert igy nemcsak jobb, de olcsóbb facsemetéhez is jut. Egy fökeriész. KARCZOLAT a mult hétről. Ünnepi hangulat uralkodott a mult héten. A húsvéti ünnepeket ünnepeltük. Nagyban emelte az ünneplő hangulatot azon körülmény, hogy az időjárás is ünnepi köntöst vett magára. Valóságos nyári idő volt a húsvét mindkét napjain és az utcákon olyan tolongás volt, hogy még a kitérés is bizonytalan volt. Főleg húsvét másnapján virágbokrótás legények járták az utcákat, különösen a Főtér környékét, mert még a háborúban sem felejtik el az emberek a régi szokásokat, a régi örömöket, a húsvéti öntözést, a piros tojás ajándékot. Talzottság nélkül mondhatjuk, hogy ilyen gyönyörű húsvét már régen mosolygott reánk, mint most ebben a puskaporfiisttöl felhős időben. Feltűnt azonban az öntözésnél, hogy ebben is megnyilvánult a drágaság. Nem mint máskor rózsavíz ós parfümös vízzel, hanem jelenleg tiszta vizzel történt a bizalom megnyilvánulása. Hja a drágaság az egesz vonalon felütötte a fejét. A régi közmondás azt véli, hogy „minden csoda liái rom napig tart" ami elég rövidre szabott terminus, de sajnos a mostani drágaságban az árak naponként már csodával határos merész emelkedésében még ezt a három napos csodát sem élvezhetjük, mert biztos ha ma még 3 korona egy kiló hus ára, 24 óra leforgása alatt már újból emelkedik. Szóval nehéz a megélhetés. Maholnap nemcsak a Miatyánkban fogják hangoztatni, liogy „add meg nekünk a mindennapi kenyerünket" hanem utcn-utfólen kórusban fogják ezt a nótát hangoztatni. A kenyérről jut eszembe, hogy ezen a téren is nagy elégedetlenség mutatkozik. Egyre járja a panasz, hogy ehhez vagy ahhoz a kenyérkeverékhez nem tud hozzászokni. Az egyik nem tudja megenni a kukorica keveréket, a másik a burgonyával sütöttet s igy tovább. No de majd csak lassanként hozzá szoknak a panaszkodók és örülni fognak, ha majd ilyen kenyeret is kaphatnak még pedig annyit, amennyit rendes körülmények között el tudtak fogyasztani. Ez a mostani drágaság a háztartásokban is nagyon érezhető. Most csakugyan minden háziasszonyi üg}

7ességre és beosztásra szükség van, hogy a hurok, a drágaság meg ne fojtson bennünket. Alig van városunkban család, akár uri, akar középosztály, ahol ugy az ebéd valamint a vacsora nem lettek volna egyszerűsítve. Nem említem azt, hogy az uzsona egyáltalában mint fehér holló jelentkezik. Ma már nem szégyen bevallani, hogy hetenkint háromszor eszünk hust. Azelőtt ilyesmit nem tettek volna, sokszor főleg a cseléd miatt, hogy majd kibeszéli. Ma — Istenem sokat tanulunk ezekben a szomorú napokban, sok fölösleges előítélet ós liiuság lekopik rólunk. Hiába, most akarva nem akarva a spórolás korszakára vagyunk kényszerítve, Majd csak ebben is történik változás. Még sohasem volt ugy, hogy valahogy ne lett volna. A szokás hatalmát majd csak valahogy kibírjuk. Mindenki reménykedik, hogy nemsokára vége lesz csak a háborúnak ós akkor minden megváltozik és újra a régi kerékvágásba fogunk jönni, Ha ez a reményünk nem volna, ugy talán a drágaságot sem tudnánk o^an türelemmel viselni, mint ahogy viseljük. Kórusban összpontosul a sóhajtásunk : Bár vége lenne már a háborúnak! Ugy vagyunk már ezzel a háborúval, mint az egyszeri zsidó az egyszeri koncerttel: Várjuk a végit! Frici. AZ HÍRLIK... Az liirlik, hogy Pápa városa a közólelmezés biztosítására jó fedezékeket talált. Az hírlik, hogy Pápa városa a háború tartamára a körülményekhez képest jól elhelyezkedett. Az hírlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a hetyzetet jó színben látja. Az hírlik, hogy a polgármester újbóli megválasztását szükségtelen megjósolni. Az hírlik, hogy a rendőrök a mult héten tüzet fojtottak. Az hírlik, hogy Pápán a lisztkereskedőket egyelőre letétbe helyezték. Az hirlik, hogy Pápán sok uri családnál az ebédek és vacsorák egyszerűsítve vannak. Az hírlik, hog3

T Pápán a húsvéti ünnepekben igen gyenge piros tojás forgalom volt. Az hirlik, hogy Pápán a liusvóti ünnepekre kevés sonkát szenteltek. Az hirlik, hogy a hadikórházakban a sebesültek kimenője záros határidőhöz van kötve. Az hirlik, liogy Pápán sok gyomor kétségbe van esve. Az hirlik, hogy Pápán a kávéházakból és vendéglőkből sokan stratégiai okokból visszavonultak. Az hirlik, hogy Pápán „az üzlet érdekében" megszűnt minden fuvalom ós mosolyog a fájdalom. Az hirlik, hogy a darutollas legények nagypénteken a szent klub tagjaira böjtöltek. Az hirlik, hogy a libatollas legények a húsvéti ünnepek alatt rágtak. Az hirlik, hogy a Jaj-nadrágom egylet tagjai molyvédőkkel vannak felszerelve. Az hirlik, hogy Pápán az összes liólyagok rekvirálva lesznek. Az hirlilí, hogy az Erzsébetliget lövószárkaiban a húsvéti [ünnepekben erősen öntöztek. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosb-an egy megfigyelő állomást kipiszkáltak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny a háborúval ugy van, naint az egyszeri izraelita az egj'szeri koncerttel — várja a végét. HÍREK. — Személyi hir. Dr. Antal Géza városunk orsz. képviselője a képviselőházi ülésszak megnyitására szerdán Budapestre utazik. — Hivatal-átadás. Dr. Véghely Kálmán vármegyénk alispánja mult hó 30-án Enyingre utazott, ahol az enyingi főszolgabírói hivatalt dr. Kenessey Pongrác főszolgabírói helyettestől átvette ós Körmendy Béla megválasztott uj főszolgabírónak átadta.