Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-02-28 / 9. szám

ONY Közérdekű I iigf$getfe«i hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAU: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: rOLLATSlíli FRIG¥E§. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvételnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. javara! —- A drágaság ellen. — Ahogy a nagy világháború terjedelemre soha el nem képzelt arányai egyre nagyobbodnak, ugy tapasztalja nap-nap után a társadalom is, hogy egyre olyan helyzetek és viszonyok teremtödnek, amelyek szokatlanok, s igy az érzés, amely nyomán kel, majdnem megmagyarázhatatlan, de sohase kellemes. A középosztály, különösen annak az a része, amelyet lateiner gyűjtőnéven ismerünk, érzi kétségkívül leginkább a háború okozta megélhetési viszonyokat, nehézségeket. A nép közé — a szántó-vetö népet érijük — a hadiköltségekböl annyi pénz tódul, bátran állithatjuk, amennyi még sohasem volt. Ennek az a követ kezménye, hogy a kereskedő csak áruhiányán panaszkodhatik, de az üzletmenet és az elért nyereség soha el nem gondolt határok között mozog. Hogy ezek nem hangzatos szavak, bizonyítja az a tény, hogy nálunk a megyében (bizonyosan másutt is) az a takarékpénztáraktól elvont és milliókra rugó összeg, amelyet a hadikölcsönre fordítottak és amelytől rettegve féltettük a vidéki intézeteket, már teljes egészében visszakerült, süt a betétek túlhaladják az elvont összegeket. S ez igy rendjén is van. Ez mindenesetre olyan motívum - e történelmi időkben, amely a kishitűség" szürtésé nek és a jövöbe vetett hitnek egy fényes megnyilvánulása. Nemzetgazdaságilag pedig olyan jelenség,'amelynek a kihatása, messze az ország határain tul is kell hogy érvényesüljön. Ez a jóleső gazdaság azonban csak egyoldalú. A termelő és közvetítő élvezi, a fogyasztó — a középosztály, a lateiner és kiváltképen a városi közönség szenvedi. Gyötrő, álmatlan éjszakákon és a jövöbe való rémlátás minden kínjain át. A közismert legöregebb emberek, a fantáziának legszélső határain messze tul vaunak a még végtelenségig emelkedő árak. Hatósági intézkedések ? Papiron! Maximális árak? Papíron! Őrületes bajsza van mindenféle élelmicikk iránt és á megijedt gyomor .rohanva rohan kielégítésért és az árucikktulajdonosok jobb ügyre méltó igyekezettel elhallgattatják a sziv, a lélek jobb érzését, a zsebre spekulálnak és teljes gőzerővel kihasználják a konjunktúrát. És a közönség, az áldozat ? Jajgat, kétségbeesik, de hiven és pontosan fizet képtelennél képtelenebb árakat. Csak egy pár szálat a diszcsokorból: 30 fii lért egy kiló mosószódáért (azelőtt 8 f) és B'60 K egy kiló sertéshúsért és 120 egy kiló 0-ás lisztért. Minden maximális ár és rekvirálás dacára és ellenére. És nincs ezen segítség ? Van és ezerszer is van ; mert még nincsen in ség, csak mesterségesen előkészítik", hogy legyen. És jaj lesz, ha lesz. Hogy mit lehetne ellene tenni ? Szervezkedni. Közhely, de örök igazság, hogy szervezkedésben rejlik az erö. Hát szervezkedjék a társadalom. Egy eredményes esetet említünk fel. Bécsben 'is felhajtották a sertéshús árát. Pyramidáiis magasságra. A bécsi háziasszonyok feljajdultak és cselekedtek. Ritka egyértelműséggel kiadták a jelszót: két hétig nem eszünk sertéshúst, nem használunk sertészsírt és hájat. Mikor a lett mezejére léptek a bécsi hentesek is csatlakoztak hozzájuk. A bojkottmozgalom harmadik napján megvolt az eredmény : a hus ára 36 fillérrel alább szállt és 9 waggon hust visszaszállítottak —- szégyeljük be I vallani — Budapestre. Ugy e nincs in ség? Négy koronáért van hus, de kettőért nincsen. ínség nincs, de uzsora van. Hatóságilag elnézett uzsora. Mód tehát van reá: a szervezkedés. És talán, mert a férfiak java hadban áll, vagy tán más okból: a drágaság ellen való védekezés fegyvere adva van. Az asszonyok kezébe. Rajta tehát, ez is hadviselés, méltó amahhoz, csak vérnélküli. Méltó az asszonyhoz. Asszonyok, szervezkedjetek! lünk a I! — „Add meg Uram a mindennapi kenyerünket". És az Ur megadta azt. Mostanáig — mindennapra. Nem panaszkodhatunk. Ha a mindennapi betevő falatunk most drága is, barna is, ám azért éhínségben nem halt meg senki eddig a magyar Kanaánban. A kormány is gondoskodott, hogy meg legyen a mindennapi imádságban kért kenyér. Megállapította a maximális árakat. Attól ugyan nem lelt nagyobb, olcsóbb és jobb a kenyerünk, de mindenkinek jutott egy-egy darab. A megkésve érkezett eme szociális intézkedés után, a tizenkettedik órában, végre ra; dikálisabb intézkedésre is rászánta magát a kormány. Elrendelte a gabonatermények rekvirálását, mely már városunkban is nagyjában megtörtént, ám az összeírás eredményét még nem tudjuk. Azt azonban tudjuk, hogy a foj gyasztó közönség részéről a maximális árak megállapításához fűzött várakozások és remények nem váltak be. Ez a megállapítás a fogyasztó közönség érdekeit tekintve, messze mögötte maradt a németországi hatósági ármegállapításnak, mégis bizonyos megnyugvással fogadtuk, . mert azt gondoltuk, hogy ez a legilletékesebb helyről jött intézkedés egyszersmindenkorra gátat állit a nyomasztó helyzetben levő közönség kiuzsorázása elé s a fogyasztók — az uzsora szerencsétlen áldozatai — nem lesznek továbbra kitéve a bizonytalanságnak, hogy mindennapi kenye rüket egyáltalán beszerezhetik e ? Azonban nem igy történt. Amint, hogy nálunk eddig is sok mindent ki. I Tavaszi női kabát újdonságaink! V & lEriegféxlseztels:10 . S KEAUSZ ÉS naf/áruliá^a.