Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-02-21 / 8. szám

\ IXIISCV". évfolyam. PAP JPé.jDSb, 1915.. ±e"to3T-ixá

J3? 21. 8- szám ZLONY Közérdekű iüguetlen hetilap. — ^egjeienék iteínden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdoncs és kiadó: P OI, L ATSE It F KI ii V E S. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedósében. Nap-nap után ujabb vádak emelkednek, ujabb szakértők jelentkeznek és lisztuzsorát kiabálnak. Kormányhatóságilag megállapított maximális árak dacára. Kétségkívül a helyzet szomorú. Nincsen liszt! Ez tény. Ezzel szemben nem áll, hogy buza és rozs se volna. Vagy legalább is bizonyítva nincs. A maximális árak megállapítása annyiban nagy csalódást okozott, hogy a nagyközönség ezt akként képzelte — logikusan —, hogy a maximális áron a kenyérmagtulajdonos köteles azt odaadni, ennek folytán azt remélte, hogy a megállapított áron kap lisztet. Ehelyett mi történt ? Az a kevés kenyérmag, ami piacra került, árverés alá jutott. Ettől gazdauram vérszemet kapott s feljebb emelte az igényeit. Sikerrel. Fai un 45 korona és azon felül az ára a búzának. Házról-házra járva szedik össze . . . A malmok uzsorázzák ki a közönséget, a kereskedők, a nagyok és kicsinyek, sőt még az ügynökök is. Más nem. Hát lássuk hogyan is áll ez az uzsora. A malom, ugyebár, csak hatóságilag megállapított áron vehet gabonát (ha kap) és ugyancsak ilyen árban adhat is el. Ha van. A kereskedőnek, kicsinek-nagynak egyaránt, szintén a hatósági korlátok között szabad mozogniok. Ám, hogyha szórványosan is, de mégis történnek visszaélések. Lehet. De hogy ezt a közönség okozza, arról van szó. Rávilágítunk rögtön e sötétnek látszó állításra. Mindenki hatósági felügyelet és korlátok között mozog, aki e történelmi időkben a kenyérrel összefüggésben van. Csupán a fogyasztó közönség nem. Ez pedig nem akar, nem bir a helyzet megértéséhez emelkedni és neki nullás liszt kell. Kell ! Tetszik érteni ezt a kemény szót? Kell! És ha kell, akkor kell minden áron. Már dereng! Ez a minden áron az, ami napról-napra hajtja a fehér liszt árát. Mert őnagysága végigjárja az üzleteket nullás lisztért és ha nem kap és csak azért is kell. Kell, kell és kell. Azután megindul a lavina. Őnagysága a kiskereskedőnek mondja: nekem szerezzen lisztet: kost, was kost! Megértette. No most, a kiskereskedő megy a nagyhoz, ez az ügynökhöz, az ügynök a malomhoz: lisztet, lisztet minden áron! Az ár mellékes, megadja a vevő. Mert a szegényebb rész valahogyan gondoskodott előrelátással és most, tetszik tudni, a vagyonosabb résznek keli a liszt. Minden áron. No már most, mikor a t. c. közönségnek nagy része semmi áldozattól sem riad vissza, hogy neki fehér lisztje legyen, kér, könyörög, fenyeget, akkor ne tessék azon csudálkozni, hogy kerülnek emberek, akik élni és keresni akarnak és módot ke| resnek arra, hogy valami uton-módon liszthez juttassák azt, aki ugyanilyen módon spanyol szőlőt, orosz kaviárt és miegymást is megkívánhat. Kóst, was kost! De akkor nem kell mindjárt azokat uzsorával vádolni, akik egy lépést sem tesznek a drágítás érdekében. Ö Nagyságáék lássák be, hogy akkor, amikor véreink, fiaink a szó szoros érteimében vérüket, drága életüket áldozzák a hazáért, mérhetetlen küzdések, nélkülözések és szenvedések között, akkor le lehet arról mondani, hogy épen nullás liszt legyen. Jó a főzőliszt is és milyen csekélyke lemondás ez ahhoz képest, amiről hadbanálló testvéreinknek szükségképpen le kell mondaniok. Tessék az igényeket mérsékelni, tessék belátni a helyzetet, amely még súlyosabb is lehet és ne tessék belehajszolni ártatlan embereket a hitványságba. Meggyújtják a kazlat és tüzet ordítanak. A kormány pedig elejét vehetné mindennek azzal, ha a rekvirálást elrendelné és a maximális áron tényleg liszthez juttatná a közönséget. De egyoldalú és pláne igazságtalan — jogtalanul általánosított — vádakkal csak elmérgesedik a hangulat. Pedig erre nincs szükség. Segítség kell, de rögtön ! A ílái — Egy talpalatnyi se maradjon parlagon. — A földmivelésügyi kormány hazafias szellemtől áthatott, de amellett gyakorlati rendelkezéseket és útmutatásokat tartalmazó, nagyfontosságú rendeletet küldött a vármegyék és városok törvényhatóságához a földek megmunkálása, a tavaszi vetések és a kenyér biztosítása érdekében. Azt mondja ez a rendelet, hogy a mostani időkben, dacára, hogy a hadbavonultak nagyszáma a munkaerőt megcsap^antotta, még sem szabad egy talpalatnyi termőföldnek sem megmunkálás nélkül maradni. Ezt a hadviselés szempontjából is elsőrangú fontosságú feladatot a közigazgatási hatóságok s az értelmiség vezetésével s támogatásával a gazdálkodó közönségnek a maga erejéből kell megoldania. Senkinek sem szabad elcsüggedni, tétovázni, félreállni, mert ha a balkán népek, a legutóbbi években, még nehezebb viszonyok között, összetartással, okos beosztással és fokozott munkával el tudták végezni a ! Tavaszi ——« ni in megérkeztek I • jdonságainkj - r m • KB AITSZ ÉS K O E I 2nT nag-T-áriiliágia. *