Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-11-28 / 48. szám

szívesen haza jön ós itthon is maTad. Ha azonban Magyarországban 2 koronái, vagy még többet kell egy kiló húsért fizetni, mig Chikágóban 35.centért megkaphatja, akkor a munkás nem ül íel semmiféle hazafias szónoklatnak, hanem szépen ott marad, ahol naponkint kétszer jóllakliatik hússal és süteménynyel ós azt 2-3 pohár jó sörrel leöbblitheti, e mellett havonkint" 10-20 dollárt félre is tehet. Aki pedig naivságában felül az üres Ígéreteknek és haza jön, csakhamar vissza vitorlázik oda> hol nem frázisokkal akarják őt jóllakatni. Kívánatos tehát, hogy kivándorolt testvéreink szívesen jöjjenek vissza ós ha visszajöttek, örömmel itthon maradjanak, mert különben a magyarság és nemzetiségek közt eddig fennállott egyensúly a mi rovásunkra föl fog billenni. Ettől eltekintvén az ő munkájukban megacélozott karjuk, az ő gyakorlatiasabb, magasabb kulturaju világban szerzett tapasztalataik a magyar gazdasági életben megbecsülhetetlen értéket képeznének. Képzeljük, mennyire fölfrissítené az ország vérkeringését pár év alatt fokozatosan visszatelepítendő 1-2 millió erős karu, tapasztalatokban gazdag visszahódított magyar! V. I. Váltópénzek felhalmozása és elrejtése. A belügyminiszter már egyizben körrendelettel intézkedett az iránt, hogy a váltópénznek felhalmozása és elrejtése ellen a köznép tájékoztatása és felvilágosítása céljából minő intézkedések fogan atositandók. A vallás- és közoktatásügyiminiszter a lelkészek és tanítók, kereskedelmügyiminiszter pedig a kereskedelmi- és iparkamarák utján, hasonló irányú tevékenység kifejtése iránt intézkedett. Sajnálatos jelenség, hogy ezek a széleskörben foganatosított intézkedések nem vezettek a kívánt eredményre, mert a lakosság nagy része még mindig felhalmozza és elrejtve tartja az arany és ezüst érmeket, sőt a nikkel- és bronz-váltópónzórmeket is, dacára annak, hogy csapataink ragyogó teljesítménye folytán ellenségeink az országból teljesen kiűzettek, sőt messze az ország határain tul visszaszorittattak, ugy hogy országunk ellenséges betörések ellen ma már teljesen biztosítva van és az ország belsejében a kereskedelmi forgalom békésen és nyugodtan bonyolódik le. Habár a háború következményeitől való túlzott félelem és az ellenséges betörések miatti aggodalom, valamint egyes vidékeken a röktöni menekülésre való kényszer, amelyek a félénk és kishitű embereket a pénzérmek felhalmozására és elrejtésére indíthatták ma már okul még az ilyen kishitűek előtt' sem szolgálhatnak, ugy látszik; hogy a pénzérmek felhalmozása és elrejtése meg mindig nem szűnik, aminek oka a felemiitett félelem okozta megszokás hatalmában, a rossz példa követésében és abban a körülményben keresendő, amely a jelenlegi rendkívüli viszonyok közt aránylag tetemes pénzösszegek fölött rendelkezik, nem bir a célszerű pénzkezelés ismeretével. Ismeretes, hogy különösen a mezőgazdasággal foglalkozó néposztálynak a mezőgazdasági termékek szokatlanul magas ára, nemkülönben a hadsereg részére igénybevett eszközök és jószágok értékének készpénzzel történő kifizetése következtében szokatlanul nagy pénzösszegek jutottak birtokába és az a körülmény, hogy ezek a körök nincsenek hozzászokva a bankszerű kezeléshez, most sokkal nagyobb mértékben válik érezhetővé, mint b rendes békés viszonyok között, mert most sokkal több pénz lévén kezeik között, a pénzforgalmi eszközök nagyobb mennyisége válik áldozatává a pénzfelhalmozás szokásának. Ehhez járul még az is, hogy a férfiak nagyrésze, akik békés állapotok között a pénzt kezelni szokták, ma katonai szolgálatot teljesítenek és a gazdaság vezetése sok esetben nagyobbrészt az asszonyokra háramlik, akik azután részben aggodalomból, részben tapintatlanságból a kezük közé került pénzt gondosan elrejtik. Ezek a körülmények, melyek pedig főokai a mai váltópénzhiánynak, még kellemetlenebb következményekkel járhatnak akkor, ha a földmiveléssel foglalkozó lakosság az iclei termés értékesítéséből befolyó tekintélyes mennyiségű pénzt ismét felhalmozza és elrejti. Ennélfogva idejében gondoskodni kell a lakosság legszélesebb rétegeinek kellő felvilágosításáról abban az irányban, hogy a pénz felhalmozása és elrejtése különösen a mai háborús viszonyok között ugy az egyeseknek, mint összességnek érzékeny károkat okoz és emmellett még: hazafiatlan cselekedet is. A felhalmozott pénz ugyanis nemcsak nem kamatozik, hanem ki van téve a megsemmisülés veszélyének is. A korábbi idők tapasztalatai is igazolják, hogy a felhalmozva otthon tartott pénz nagyrésze lopás, rablás,.tűzkár következtében megsemmisül, a félretett papírpénzt s bankjegyeket egerek rágták el, avagy a pénz rejtekhelye örökfeledésbe ment. Ezzel ellentétben, ha a pénz adósság törlesztésre fordittatik, megkönnyebbülnek a tulajdonos terhei, ha pedig bizalomraméltó hitelintézetnél elhelyeztetik, vagy -hadik ölcsönkötvények vásárlására .fordittatik, a tulajdonos örökre biztositva van a megsemmisülés veszélye ellen, sőt a magas kamatok révén tetemes jövedelemre tesz szert. Utasítja ennélfogva a belügyminiszter újból a vármegye alispánját és a rendezett tanácsú városok polgármestereit, hogy a nép kellő felvilágosítására kellő gondot fordítson és összes befolyásának felhasználása mellett igyekezzék a bankjegyek és pénzérmek felhalmozását megszüntetni, vagy legalább a lehetőséghez képest meggátolni és odahatni, hogy az elrejtve tartott pénz — ha adósságok fizetésére fel nem használtatik, — forgalomba hozassék illetve gyümölcsözően elhelyeztessék. Alihoz azonban, hogy e téren a kellő eredmény eléressék, szükséges, hogy a megindított akció céltudatosan, állandóan eréllyel folytattassék. Nem elég ennélfogva a köznép figyelmét ezekre egyizben felhívni, hanem folytonos és állandó propaganda szervezendő és hivatalos eljárások alkalmával, tárgyalásoknál, összejöveteleknél, egyszóval minden kínálkozó alkalommal a hivatásuk, műveltségük, vagy befolyásuk révén alkalmas egyének az akció hatékony támogatására és lelkes pártolására felhivandók. KARCZOLAT a mult hétről. Várakozási állományban vagyunk! Hiábavaló minden lamentálás, panaszkodás, a tapasztalatok után, melyek a háború tartama alatt, be kell látnunk, hogy a legjobb orvosság a mostani viszonyokra „a türelem és várakozás." Minden egyes ember,