Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-01-31 / 5. szám

A vetőmag a jövö termésre éppen olyan fontos tehát, mint a föld megmunkálása, vagy a föld termöerejének megj a vitása. Pedig el vitáz hatatlan és a dolog természetéből önként következik, hogy az idén tavaszi vetőmagvakban nem fogunk bővelkedni, hiszen még az őszi vetések is sok helyütt javításra, pótlásra szorulnak. De nemcsak a gabonaféléknél vagyunk igy, hanem minden egyéb más terménynél. Tudjuk nagyon jól, hogy egyikmásik mezőgazdasági termék vetőmagját a kedvezőbb és jobb termés érdekében kénytelenek voltunk külföldről beszerezni, ez az idén aligha lehetséges, számolni kell tehát ezzel a körül ménnyel is és előrelátóan már most még a tavaszi idők beállta előtt alaposan meg kell gondolni azt, vájjon mivel és hogyan pótoljuk az esetleg hiányzó vetőmagvakat. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nagyon helyesen cselekedett, amikor háborús előadásainak sorozatába legelsőnek a vetőmagkérdésről szólót iktatta be. Helyesen cselekedett már csak azért is, mert a sok pesszimisztikus nyilatkozat mellett hallottunk az előadás alkalmával sok megnyugtatót is az arra legilletékesebb szakemberektől. A mai helyzet az, hogy a hiányzó vetőmagot lehet pótolni, lehet különösen a takarmányféléknél és a kereskedelmi növényeknél. Az idén talán nem fogunk kapni orosz lenmagot, pedig a lenre igen nagy szükségünk lesz. Ezt azonban pótolni fogja az akklimatizált magyar lenmag. A répaterméknél is bizonyos mértékű vetömagszükség fog beállni. Ámde nem hiába fejlesztettük idők hosszú során át a magyar vetömagtermelést és nemesítést, túlzott aggodalomra egyáltalán nincs ok. Ezt a dolgot is ki fogja heverni a mezőgazdaság és a termést érlelő nyári napsugár bizonyosan ismét dús kincsekkel biztató szántóföldekre fog rámosolyogni. Hogy azonban a magyar gazda a netáni veszedelmeket elkerülhesse, ah hoz a bizakodáson kivül egy kis előrelátás is kell, a megszokott magyar konzervativizmusnak teljes levetközése. Eddig a magyar gazda mindig az utolsó percben szerezte be vetőmagszükségletét. Ha az most igy lenne, ebből származnék a legnagyobb veszedelem. A vasúti szállítás meg van bénulva, a vetőmagkészletek rendszertelenül szét vannak szórva ugy, hogy azokról még a kereskedelem sem tud összefüggő képet alkotni. Ily körülmények között elkerülhetetlenül szükséges, hogy minden gazda már most, vagyis a vetési idény beállta előtt gondoskodjék a legnagyobb energiával a gazdasága részére szükséges vetőmagról. A mostani forgalmi zavarok mellett még az is megtörténhetik, hogy a nagyon korán megrendelt vetőmag is csak az utolsó pillanatban ér rendeltetési helyére. Az előrelátó gazda azonkívül minél előbb beszerzi a terménytisztító szerkezeteket és saját készletét iparkodik ugy feldolgozni, hogy azt vetőmagul felhasználhassa. Meg kell tehát mindent tenni, — amire különben a gazdatársadalmi szervezetek is figyelmeztetni fogják a gazdákat —, hogy a saját előrelátásunkkal, a saját erőnkből győzzük le a vetőmag esetleges hiányából származó veszedelmet. Az eredmény nem is fog elmaradni s aki igy cselekszik, hazafias dolgot végez. KARCZOLAT a mult Mikor lesz vége a háborúnak ? Utonutonfélen csak ez a kérdés foglalkoztatja most nemcsak városunk, hanem az egész ország lakosságát. H át bizony ez egy oly probléma, amelyet egyelőre még azok sem tudják megoldani, akik főzik és sütik a háború sorsát. Annyi tény és való, hogy erre a kérdésre jelenleg csak azt a választ lehet adni, hogy akkor lesz vége a háborúnak, „majd ha meg lesz kötve a béke." Sokan talán azt fogják erre a kijelentésre mondani, hogy „rossz vicc", no de hát erre csak az lehet a válasz, hogy erre a problémára mondjon hát jobb viccet. Ha mond is jobbat, az sem fogja eldönteni azt, hogy mikor lesz vége a háborúnak. A háború sorsáról különben nem ag gódunk. A mi katonáink állják a sarat, hi deget és fagyot. Bizonyítja ezt a következő levél, melyet a mi „öreg népfölkelőnk" újra hozzánk intézett és amelyet szokás szerint egész terjedelemben a következőkben hiven leadunk: Kelt „Hotel zum weissen Schnee" 1915. évi január hó 16-án. Kedves Szerkesztő Ur ! Amint jelen soraimból látja, időközben lakást vá'toztattam, mert Deckungfalváról a „Hotel zum weissen Schnee" szállóba költöztem. Ma nálunk nagyon aktuális az a nóta, hogy „Hóból a nyoszolyám, párnám sem külömb ám nékem". Itt olyan havazás és hó fúvás van, hogy a mi vidékünkbeli ember azt a legnagyobb fantáziával sem tudja elképzelni. Jelenleg egy 1000 méteren felüli hegyláncon teljesítünk elég erős szolgálatot s éjjelenként gyönyörűen látni a köröskörül égő lábori tüzeket, melyek mellett pihenő legénységünk melengeti dermedt tagjait. A muszka hasonlóképen cselekszik. Mi látjuk az ő tábori tüzeiket s viszont ők is mienket. Ebből következtetheti, hogy egymáshoz nagyon is közel vagyunk, sőt naponként kisebb csetepatéink is vannak, miután jelen viszonyok között komolyabb akció a mi terepünkön ki van zárva, mert a hó átlag 1 méter, de a szakadékokban 2—3 néter Ma éjjel abban a szerencsében részesültem, hogy ezredparancsnokommal és négy tiszttársammal együtt fedél alatt aludtam. Hogy pedig fo galma legyen ezen fedélről, csak annyit, hogy ehhez képest a Pordán legutolsó vis kója egy valóságos palota. A kályha egy nagy sárkemence, természetesen itt a kémény ismeretlen fogalom s igy a füst a ke menc9 száján a szobába ömlik ki. Hogy meg ne fulladjunk, az ajtót nyitva kell hagyni, mert máshol a füst ki nem mehet. Mellékesen megjegyzem, hogy velünk aludt egy tíz tagból álló család is, mert ez a faj nagyon szapora. Nem hiányzott társaságunkból a tücsök, (ezen állat itt kivétel nélkül minden szobában csiripei), poloska és az a bi zonyos „t" betűvel knzdődő állat sem. Ilyen egy nyugodt éjjel a Kárpátokban. Mi újság a nagy világban? Mi olykor látunk békegalambokat repülni, de mire rendeltetési helyükre érnének, egy láthatatlan kéz mindig lelövi azokat. Ma délben, — ha valami közben nem jön —, 24 órás pihenőt tartok s levonulok dr. Weltner bajtársamhoz egy kis ramslira, mert ez nálunk nagyon is divatos. Egyébként üres óráinkban, — bár nagyon kevés van —, szánkázunk, — mert itt kocsival közlekedni lehetetlen —, ródlizunk és tanulunk skielni. Szóval itt valóságos sportsmann lesz az ember. Soraimból láthatja, hogy az idő viszontagságai dacára, jól érzem magamat. Üdvözli: egy öreg nép fölkelő. Mint látható, „öreg népfölkelőnk

8 frontot változtatott és most „Hotel zum weissen Schnee" szállodában van bajtársaival elhelyezve. Ami a fődolog, jól érzik magukat és az egész levél tartalmából azt vehetjük ki, hogy „bizik az ősi erényben", ami a mostani helyzetben azt jelenti, hogy ,bízik a győzelemben". Adja Isten, hogy ugy legyen ! Frici. AZ HIRLIK... Az hírlik, hogy Pápa városa a harctér megsebezhetetlen területén fekszik. Az hírlik, hogy Pápa városa jól felfogott érdekeit a háború utánra halasztotta. Az hírlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a vöröskereszt-egyletnek vezérkari főnöke. Az hírlik, hogy a polgármesternek mos tanában nincs mit kidörzsölni. Az hiriik, hogy a rendőrök jelenleg a hótakaritás elméletét ellenőrzik. Az h::iiik, hogy a műkedvelői rendőrök már teljesen, abriktolva vannak. az hírlik, hogy a műkedvelői levélhordók szegények, de becsületesek. Az hiriik, hogy a műkedvelői tűzoltóknak egyelőre nincsen semmi bajuk. Az hiriik, hogy Pápán a sebesültek nagy részét már kiápolták. Az hiriik, hogy Pápáról a harctérre visszatért sebesültek sok bút és bánatot hagytak hátra. Az hiriik, hogy Pápán a karszalagos komitácsikat sokan hasonminőségileg irigylik a sorsukat. Az hiriik, hogy a darutollas legények a szentek klubjával nem egy húron pendülnek. Az hiriik, hogy a libatollas legények kóser hátzsákkal mentek kiképzésre. Az hiriik, hogy Pápán az összes hólyagok ott sírnak, ahol nem látja őket senki. Az hiriik, hogy a Jajnadrágom-egylet alsó — lövedéket kapott. Az hiriik, hogy a dohánygyári leányok közül sokan a lövészárkokat siratják. Az hiriik, hogy Pápán sokan a harctérre bajuszkötőt küldenek. Az hirlsk, hogy az Erzsébetligetben a kedvezőtlen időjárás folytán nehezen lehet operáim. Az liirlik, hogy az Erzsébetvárosban az előrenyomulás lassan megy, de biztosan. Az hiriik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a hősi halállal nehezen tud megbarátkozni. KIADÓ LflKfíS. n

F. évi május hó 1-től a Széchenyi-u. 21. sz. a. épült házban magános uri lakás, befásított udvarban, melyhez tartozik négy g I utcai szoba, előszoba, fürdő- és cselédszoba, minden szükséges mellékhelyiségekkel kiadó. :: Értekezni lehet Jókai-utca 96. sz. alatt.