Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-10-24 / 43. szám

Közérdekű lisgpflen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEH FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. jegyezzünk az uj hadikölcsönre! A háború a legtelhetetlenebb Moloch. Folyton ujabb áldozatokat követel. Állandóan pénzzel kell tömni és vérrel itatni. Vérünket, nem tagadhatjuk meg tőle, miért ne adjuk neki pénzünket? Ha nem etetjük a szörnyű Motochot pénzzel, könnyen megbosszulhatja rajtunk: még több vérünket fogja meginni. Ha a hadseregnek nem áll rendelkezésére elég pénz, nem tud kellő mennyiségű hadissert szerezni. Ha nincs nagy készlete golyókból, srapnellekből, gránátokból, nem tudjuk az ellenséget kellő mértékben pusztítani, ha pedig mi nem pusztítjuk az ellenséget, ő pusztít minket. Nekik van elég pénzük, hisz a világ két leggazdagabb nemzete áll hátuk mögött és közöttük, mely folyton tölti a Moloch óriási gyomrába a megszámlálhatatlan milliókat. A versenyben nekünk sem szabad alul maradnunk, mert különben vétenénk saját érdekeink ellen és hálátlanok lennénk értünk küzdő véreink iránt. Nincs annyi kincs a világon, amelylyel fáradalmaikat, szenvedéseiket, nélkülözéseiket, kiontott vérüket, hősiességüket meg lehetne fizetni; őket szükkeblüségből, zsugoriságból még nagyobb szenvedéseknek, nélkülözéseknek kitenni, a hathatós védelem és támadás fegyvereivel csak szűken ellátni — a legrutabb hálátlanság, a legkorlátoltabban felfogott önzés lenne. Nincs senki nálunk, aki nagyobb hálával gondolhat a hazára és a kormányra, mint az őstermelők. Számukra nyilik minden virág. Béke időben sem igen lehet okuk a panaszra. A vám szerződések, az adótör'vények az ő érdekeiket védik leghathatósabban. Egy kereskedő, kinek 50 négyzetméter nagyságú boltja van, több adót fizet, mint egy 50 holdas gazda. 2 milliárdos budgetenkből az egyenes földadó 80 millió korona. A háború pedig soha nem sejtett mértékben szaporította jövedelmeiket. A maximális árak megállapításánál jó hosszú ideig vártak, mig az eladók merész fantáziával, jó nagyra kibővített zsebekkel magasra ugrottak az árak létráján, tehát alapjában véve olyan árakat szabtak, mint amilyent a termelők kívántak. Akkor aztán megbánták, hogy miért nem kívántak még többet az életért (az alföldi magyar a gabonát életnek nevezi) a maximális árnál is többet követeltek. Ezt is elnézték és elnézik nekik. Illő tehát, hogy ennyi kedvezményért és kedvezésért most ők is kifejezzék hálájukat. Az ország el; várhatná tőlük, hogy ők maguk milliárdokat jegyezzenek a hadikölcsönre. Azt mondják, hogy nincs készpénzük, nem jegyezhetnek sokat. Ez lehetetlen, hisz mindenért négy-ötszörös árt kapnak. De különben ha nem volna, nyissák meg vermeiket, gabonaraktáraikat, bocsássák készleteik egy részét, melyekkel az eddigi igen magas áraknál még magasabb árakra spekulálnak, a fogyasztóközönség rendelkezésére, mindjárt lesz pénz bőven. Nem kell kamatos pénzhez fordulniuk, mint sok szegény koplaló tisztviselőnek, ki magas percentre vesz föl pénzt a takarékpénztárban, hogy hadikölcsönt jegyezhessen. A kereskedők nagy részének szintén nem lehet panaszra okuk. A háború az ő jövedelmeiket sem csökkentette. Sőt! Sok kereskedőnek a háború elején nagy raktára volt,"melynek cikkeit a békében szokásos alacsony árakon szerezte be. A háború elején a kiskereskedők és a vásárló közönség tertózkodtak a bevásárlástól, később aztán mikor e tartózkodás megszűnt, a vevők mindent két-háromszoros áron voltak kénytelenek megfizetni. E mellett a háború a puccot, a luxust sem kevesbítette. Éppen ellenkezőleg! Mig bőven volt szövet, addig a nők szük szoknyákat viseltek, most, hogy szűken van szövet, a bő szoknyák divatosak és elegánsak. Az élelmicikkek árulói pedig sohasem úsztak ugy a jólétben, mint most, a háborús időben. Méltányos tehát, hogy a háború szellemének ők is méltó áldozatot hozzanak és a hadikölcsön jegyzésében versenyezzenek az őstermelőkkel és társadalmunk minden osztályával. Az államtól senki sem vonhatja meg mostan a hitelt, akármilyen önző is különben, ha tárgyilagosan tudja megítélni a jelenlegi helyzetet. Ha egy kereskedőnek — lipótvárosiasan mondva — jól megy, akkor mindenki szívesen nyújt neki hitelt. Már pedig nekünk, t. i. a központi hatalmak mostanában — hála Istennek! — igen jól megy; tehát bizalomra és a bizalmon nyugvó hitelre méltók vagyunk. A magyar államnak nyújtott hitel gyümölcsöző befektetést, magas kamattal fizető üzletet igér és biztosit. Mig a pénzintézetek 100 korona betét után csak 4 és fél koronát adnak, addig az állam 97 korona 10 fillér kölcsönért 6 koronát fizet és annak idején 100 koronát fog visszafizetni. E mellett, ha időközRmr^nnUlr róc^óm katona

i takarók, meleg alsó ruhák és haskötők JDeVOIlUlOK lebzeie KRAUSZ és KORÉIN nagyáruházában.