Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-10-17 / 42. szám

ELÖFIZETESl ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Armitt könyv- és papirkereskedésében. Közérdekű független lietiiap, — Megjelenik minden vasárnap. Mit tegyünk? Bizonyos körökben és újságokban állandóan ujjal mutogatnak az élelmiszeruzsorásokra, kik állítólag kizárólagos okai a jelenlegi, még háborús időkben is szokatlan, abnormális drágaságnak. A nagy tömeg pedig, mely igen könnyelműen szokott általánosítani és minden meggondolás nélkül ajkára veszi a rövid, tetszetős jelszavakat, szintül elhiszi, hogy néhány tucat, vagy pár száz élelmiszeruzsorás csigázta fel ennyire a drágaságot. A fogyasztók közül senki sem rajong az uzsorásokért. Ám dugják őket börtönbe, vagy akasszák fel mindnyájukat. Egy könny sem íog értük hullani. De akkor zárják el és kössék fel mindazokat, akik tényleg hozzájárultak a drágaság jogosulatlan emeléséhez. Valóban a közvélemény által élelmiszeruzsorásoknak megbélyegzett kereskedők ós pénzintézetek okozták kizárólag a drágaságot? Vájjon az uzsorások vártak-e a gabona maximális árának megállapításával, mig annak ára 44 koronára felszökött? Az élelmiszeruzsorások adtak-e mindjárt a háború elején egy rossz gebéért 1080, egy csontos ökörért 1000—1200 koronát? Ki csigázta föl mindjárt eleve a termelők mohóságát? Az a sok száz és ezer parasztasszony, ki nem bizza saját termésű élelmicikkeit a közvetítő kereskedelemre, mert az egész hasznot maga akarja zsebre vágni, mivel ktilömb az akasztófára szánt élelmiszeruzsorásnál, midőn baromfijáért, tojásáért négy-ötszörös árt követel? Ha az orvos a betegséget megakarja szüntetni, először alaposan meg kell állapitani a diagnózist. Helyes diagnózis nélkül ki van zárva a sikeres gyógyítás lehetősége. A drágaság mérséklésénél is elfogulatlanul és bátran ki kell mondani, ki és mi ós a drágaság oka. Csak azután lehet a kellő rendszabályok megállapításához és végrehajtásához fogni. Különben minden rendszabály hiába való szélmalom elleni küzdelem. Hiába zárnánk be minden élelmiszeruzsorást, hiába csapnánk el minden városi és törvényhatósági végrehajtó közeget, azért a kenyér, hus, tojás ós zsir egy fillérrel sem lenne olcsóbb, mert nem a városi ós megyei hatóságok kizárólagos okai a drágaságnak. Bizonyos, hogy e közegeket is sok mulasztás terheli e tekintetben. E mulasztás indító oka nem a híres magyar kényelemszeretetben ós a Petőfi által olyan maró satirával kigunyolt nembánomságban, hanem a szenteensurától való félelemben. Mintha a censura azt kívánná tőlünk, hogy koplaljunk, engedjük magunkat teljesen kifosztani, anélkül hogy szánkat egy bátor szóra kinyitanók. Pedig a censura csak a honvédelem érdekében ka-tonai dolgokra vonatkozik és nem lehet hivatása, hogy az éielmiszeruzsorások és segitő társaik üzelmeit leplezzék. Az összes városoknak Vázsonyi bátor szókimondásának nemes példáját kell követni ós egymással karöltve bátran szemébe mondani a drágaság igazi okozóinak: „Ti hoztátok ránk ezt az elviselhetetlen drágaságot, nektek van hatalmatokban, az ár ellen gátat épiteni, éljetek hatalmatokkal az ország fogyasztóinak javára!" Gyűljenek városi, megyei és járási hatóságok képviselői Budapesten minél előbb egybe, eszközöljék ki az összes élelmi és főbb ruházkodási cikkeknek az eddiginél méltányosabb maximális és congresszusokon állapítsanak olyan rendszabályokat, melyek a kormány intézkedéseinek becsületes végrehajtását lehetővé teszik. Mondják ki határozottan, hogy élelmicikkek csak nyílt piacon és a városi hatóságok raktáraiban adhatók el. Állapítsanak szigorú büntetéseket mindazokra, kik e rendszabályt, vagy a maximális árakat átlépik. Sújtsák a renitenskedő termelőket oly módon, hogy a városi piac boykotálása esetében a járási hatóságoknak jogában álljon minden nemti élelmicikket a maximális áron alul requirálni. Disznót, tehenet, libát, tyúkot, kacsát nem lehet elásni, mint a gabonával ós kukoricával tették. Végül pedig gondoskodjanak megfelelő közegekről, melyek a hozandó rendszabályokat végrehajtsák ós végrehajtásukat ellenőrizzék. E célból talán fel lehetne éleszteni és célszerűbb módon ujjá szervezni a polgárőrséget. Az őrség tagjai valószínűleg buzgóbbak lesznek, ha megértik, hogy saját zsebüket és gyomrukat keli védelmezniük. Nem kívánja tőlük senki, hogy saját feleségüket rendszabály ózzák, mert ez igazán emberfölötti munka és ezt egy közönséges nyárspolgártól várni valóban lelketlenség volna, hanem rendszabályozzák meg azokat az asszonyokat, kik azért, mert férjeik a harctéren küzcleneJ<, oly módon keresnek vigasztalást és akarják magukat kártalanítani, hogy vevőik szorult helyzetét ós éltségéfc kihasználva, zsebükből az utolsó garast is kivarázsolják. A polgárőrség azonkívül ellenőrizhetné a tyukászokat, baromfiRm/AniilAl/ r/^c7Pro katonai takarók, meleg alsó ruhák és haskötők oeVOIlUlOK X tizeit: KRAUSZ és KORÉIN nagyáruházában. —