Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-01-24 / 4. szám

ICözérf3©kü fűtetlen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : PÖLIATSEK FRIGYE S. HIRDETÉSEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. A középosztály. A háborít és a — közönség? A mai kiválóan nagy és nehéz idők teljesen elnyomnak minden egyéni érvényesülést és mégis ma mérhetjük legkönnyebben az egyén értékét. Ez az aforízmaszerü mondás mintha ellent mondást rejtene magában, de be kell látnunk az igazságát. Közösen, vállvetve dolgozik ma mindenki, mint valami nagy egység, a harctereken és itthon. Nem válnak ki nevek, alakok, ha csak a csatatér egy nagy bravúrjá ban nem; itthon az egyénekből álló nagy társadalom dolgozik fáradhatatlanul. És e névtelen, általában társadalomnak, vagy közönségnek nevezett nagy embertömeg az egyének értékétől függ és örök időkre szégyenteljes bélyeget visel az a tagja, ki ma nem teljesíti kötelességét. A magyar közönség tevékenységé vei a legteljesebben meg lehetünk elé gedve. Ma nincs párt és különbség ebben a máskor mindig széthúzó országban ; ma az összetartásnak, a szeretetteljes együttdolgozásnak köszönhetjük számtalan jótékony háborús akcióink sikerét. A magyar ember leiemé nyessége, éleseszüsége nyilvánul meg abban a temérdek különböző módban, melyben a jótékonyság filléreit szedi az itthonmaradottaktól, katonáinknak hazánknak javára. És a közönség nem merül ki a folytonos kéregetéstől, minden kopogtatást szive ajtaján barátság gal hallgat meg és azután megindul a neines verseny, hogy ki gyakorol több jót, ki ad többet a haza oltárára ! A háború kitörésekor olvastunk egy cikket. Annak írója kifejtette, hogy ezek a jótékonysági akciók szépek és meghatóak ugyan, de mégsem ajánlatosak és célszerűek, mert a szegény koldusasszony el fogja ugyan hozni utolsó vánkosait a sebesültek részére, de — ezt megjósolta — a tökepénzesek távol fogják tartani magukat minden nemestől. Ilyen nagy időkben jótékonysági adót kellene kivetni minden egyes polgárra, a vagyon arányában. A jóslat részben csakugyan bevált. A tulajdonképeni tökepénzesek hűvös tartózkodással fogadták a hadikölcsönt, mint más akciókat is, de annál többet tett és tesz polgári középosztályunk. A középosztály adja oda sokszor egyetlen ékszerét: a jegygyűrűt a hazának, ugyanez az osztály küldi el fehérneműjének bármily kis fölöslegét a hadikórházak céljaira, ez állította össze szeretettel a katonák karácsonyi ajándékát, ez szedte elő az éveken át megtakarított filléreket a hadikölcsön céljára. És ez a körülmény nagyon örvendetes. Mert bármennyit is tesz közönségünk, minden kevés a harctéren küzdő katonáink óriási áldozataihoz képest. Tudatában vannak azonban az itthonmaradottak a katonaság nagy áldozatainak és olyan szeretettel becézik katonáinkat, mintha minden egyes ka tona testvérünk, vérrokonunk lenne. A kis iskolás gyermekek ozsonna-pénzü ket összerakva, kedves karácsonyi emléket küldöttek távol csataterekre. A magyar nők munkájáról pedig elsősorban kellett volna megemlékeznünk. Sok szenvedéssel sújtja ez a rettenetes duló háború a nőket is, kiket azoktól S2 akit el sokszor örökre, kiket legjobban szeretnek : fiaiktól, férjüktől, vőlegényüktől. De a magyar nő hamar felszárítja könnyeit, átérzi azt, hogy most mindenkinek helyén kell állni; felveszi a vöröskereszt jelvényét és a finom női léleknek legjobban megfelelő szolgálatot teljesíti: sebesült katonáink ápolását. Ezt a nemes és nehéz hivatást azután olyan csodálatraméltó rátermettséggel a fiatal asszonyok és fiatal leányok, akik talán még sohasem voltak férfi közelében, olyan magától érthetően, olyan szívesen teljesítik a legnehezebb, minden nöi erőt kipróbáló szolgálatokat, hogy épugy meg kell hajolnunk ezen önkéntes női hőseink előtt, mint azok előtt, akik az ágyuk zajában küzdenek . . . Jó volt ez a háború arra is, hogy megismerjük a magyar nemzetnek nagy Összetartó erejét és ezen erőben rejlő hatalmát. Ellenségeink széthúznak, civakodnak egymásra fogat vicsorítva, vádolják egymást, hazug diadalok mámorával kábítják el közönségüket; mi józanon látjuk az eseményeket, összetartunk, mint egy ember és közös erővel, beesületesen dolgozunk. Erre az összetartásra, erre az önzetlen, áldozatkész munkára nagyobb szükségünk van, mint valaha, mert ebben az itthoni, vértelen küzdelemben épugy benn áll a siker egy része, mint a csataterek ütközeteiben. a Elbucsuztattuk az ó-évet és sok reménnyel köszöntjük az újévet. Éz alkalommal — mint a közérdek képviselői — bizonyos akfcuálitást vélünk látni abban, ha a sajtó a városi közélet fórumán szereplő férfiaknak a városi ügyek iránt tanúsított érdeklődéséről megemlékezik. Illusztrálva ezzel, hogy mikép gyakorolják a városatyák alkotmányos jogukat, amely nekik szót ad a városi ügyek intézésében és ez legjobban abból a kimutatásból tűnik ki, amely arról számol be, hogy ki hányszor vett részt a város közgyűlésein. Bevonuló katonáknak finom, fehér gyapjú és drap teveszőr takaró! • • Gyapjú pokrócokban ig-en nagy választók • • JEZ ^ T? £2 Z, ÉS ZIOKEIIT na-g-y áx-uJ^ásotoan.,