Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-07-11 / 28. szám

szu selymes pofaszakálla is nőtt és egyébkor kedves, nem sokat mondó arcának most valami jelentősége támadt. Mintha régi családi arcképek szelleme ülte volna meg az alakját, valami nagy komolyság volt rajta, sok bizonytalan emlékek és sejtések, egy régi nagy család lelkének kisugárzása . . . Mikor lejöttem a lövészárokból, Sztropkón, a háború megviselte falu főutcáján a tábornok sétált estefelé kíséretével. Egy hölggyel beszélgetett és ez a hölgy Esterházy Pál felesége volt. Ugy mondták el nekem a dolgot, hogy amikor a grófné meghallotta, hogy férje mily halálra szántsággal vállalta a terhes és veszedelmes szolgálatot, amire nem volt kénytelen, egy szerető feleség aggodalmával sietett hozzá, hogy ő is lebeszélje a szándékáról. A gróf azonban a lövészárokból azt üzente le, hogy ő a kötelességét teljesiti, a félesége ne zavarja benne és utazzon haza az automobilján. Még látni sem akarta, nehogy megrendítsék elhatározásában. A grófné azonban nem hagyta a férjét. Ott maradt Sztropkón és kikönyörögte, hogy ott a sivár, puszta faluban a sebesülteket ápolhassa és legalább a férje közlében lehessen. . . . Néhány nap múlva aztán, a Sztropkó felé vivő országúton egy gépkocsiban Andrássy Gyula osz fejét láttam meg. Eljött a leányáért, meg a vejéért, a gyerekeiért. akikért szeretettel aggódott, beszélt a vejével, megnyugtatta a leányát és a grófnéval hazautazott Nemsokára hallottam, hogy gróf Esterházy Pált elvezényelték a lövészárokból és az ezred ama.különítményéhez helyezték, amelyre egy kis faluban a lovak voltak bízva. A feleség, a család, a szeretet boldogan győzött. De a gróf nem hagyta magát. Megint kivitte, hogy ezrede gyalogos-osztályához vezényeljék, ocla ahol a háború keserű, igazi nehéz munkáját végzik, ocla a többiek, a milliók kózé. Milyen erősnek kellett benne lenni a kötelességérzetnek, a becsületes elszántságnak, hogy társadalmi helyzetének, boldogságának, a nagy szeretet csábításainak ennyire ellen tudott állni. Igazán, többször volt hős, mert egy Esterházynak nehezebb hősnek lenni mint másnak. A húsfogyasztás korlátozása. A kormány rendeletet adott ki, amely junius 8-tól kezdve az ország minden városára és községére vonatkozó érvényességgel hetenként két napon (kedden és pénteken) megtiltja a marha-, borjú- és sertéshús árusítását, illetve forgalomba hozatalát. Az emiitett napokon tilos a fogadókban, vendéklőkben és más étkezőkben, (az egyesületi jellegüekben is), a húsételek kiszolgáltatása, sőt a husmérŐ és étkező helyeken az emiitett napokon a húsok átvételének és elfogyasztásának lehetővé tétele is meg van tiltva. Ki van véve a rendelkezés alól a katonai célú hus kiszolgáltatása, valamint a belügyminiszter kivételt tehet a kórházakra, a gyógyitó-intézetekre és a gyermeknevelő intézményekre nézve. Nem vonatkozik továbbá a rendelet az olyan állóképes húskészítményekre, amelyek előállítása lioszszabb időt igényel (sonka, szalámi és pácolt husnemii?) Végül kiszolgáltatható és fog3'asztható az említett állatok levágásából eredő melléktermék (zsiger) is. A baromfiak húsáról a rendeletben nincs említés téve, ez az élelmicikk tehát nem íog korlátozást szenvedni. Ez a rendelet tartalma, ami nyilván nyilván arra van szánva, hogy egyfelől a fogyasztás baját orvosolja és a hus árát mérsékelje, másfelől, hogy az úgynevezett depekorációt, az állatirtást csökkentse Ezúttal csupán annak az aggodalomnak adunk kifejezést, hogy a rendelet egyik pontja esetleg újból a legszegényebb osztály husélelmezésének megdrágulására fog vezetni. A kormáig rendelete egyébként igy szól: A magyar királyi minisztérium a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1912 : LXIII. törvénycikket és a hadiszolgáltatásról szóló 1912 : LXVIII. törvénycikket kiegészítő 1914 : L. törvénycikk 4. szakasza alapján a következőket rendeli: 1. Marhahúst, borjúhúst és sertéshúst a hét két napján és pedig kedden és pénteken — akár nagyban, akár kicsinyben (adagokban) árusítani, vagy egyébként forgalomba hozni tilos Ugyanezeken a napokon tilos fogadókban, vendéglökben, egyesületi jellegű és más étkező helyeken az emiitett husnemüekből előállított ételeket kiszolgáltatni. Ez a tilalom nem vonatkozik a húsiparban előforduló olyan állóképes húskészítményekre, amelyeknek előállítása hosszabb időt igényel és fogyasztása hosszabb időn át történik ; nem vonatkozik továbbá a szarvasmarha, borjú és sertés levágásából nyert ós emberi táplálkozásra alkalmas melléktermékekre. 2. Húsnak, vagy húsételeknek elárusitására szolgáló üzletekben tilos az 1. szakaszban meghatározott napokon az idézett szakasz tilalma alá eső hust vagy ételt az elárusító-helyiségben a közönség részére az átvételt, vagy elfogyasztást lehetővé tevő módon készen tartani. Az 1. szakasz rendelkezései alól kórházak ós egyébb gyógyintézetek, valamint gyermeknevelő-intézetek javára, közegószségügyi szükségesség alapján, a belügyminiszter kivételeket engedelmezhet. 4. A katonai igazgatás részére szállított hus kiszolgáltatása nem esik a-a 1. szakasz tilalma alá. 5. Aki a jelen rendelet 1. és 2. szakaszában foglalt tiltó rendelkezéseket megszegj az, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el ós az 1914: L. törvénycikk 9. szakasza értelmében két hónapig terjedhető elzárárással ós hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. E kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak, a fővárosi államrendőrség működési területén pedig a magyar királyi államrendőrség hatáskörébe tartozik. 6. A jelen rendeletet minden községben (városban) a helybeli szokásos módon haladéktalanul közhírré kell tenni, 7. Ez a rendelet 1915. julius hónap 8. napján lép életbe. Hatálya Horvát-Szlavonországokra nem terjed ki. KARCZOLAT . a mult hétről. Eltemettük Pali grófot ós már ott alussza örök álmát a nagy-gannai sírboltban ősei körében, de azért még folyton róla szól a heti krónika, mert ha nincs is köztünk, az ő jókedvű mosolygó arca előttünk van és nemesen érző meleg szivét senkisem tudja felejteni, aki őt ismerte ós vele érintkezett. Mi pápaiak maguuknak vallottuk őtet ós büszkék is voltunk reá, de konkurenciánk is volt ebben a tekintetben Debrecen városa, ahol ő mint a Vilmos huszárok hadnagya éveken keresztül szolgált. Halála liirének megérkezése óta debreceni tartózkodásának sok kedves emlékét elevenítik föl, melyek szinte legendás alakká teszik Esterházy Pál grófot. A Péterfiautcában lakott igen elegáns lakásban, melynek fogadójában nap-nap után egész sereg megszorult ember fordult meg. A vidám és bohémlelkü Jüsterházy gróf a legegyszerűbb ember panaszát is meghallgatta, szívesen vigasztalta és csak ennyit mondott: — Hát csak az a baja, hogy nincs pénze? Lelkem azt kívánom magának, hogy az életben soha se érje nagyobb baj. Fogja! És átnyújtotta a kölcsön kért összeget. Eltávozóban még hozzá tette : — Sohase köszönje. Majd megadja, ha sok pénze lesz. Egy alkalommal beállított hozzá egy kereskedő a ki elpanaszolta, hogy be akarják zárni az üzletét, mert nem tud fizetni. — Mennyivel segíthetnék ? — Kétezer koronával gróf ur. Az illető megkapta a kért összeget ós megígérte, hogy bizonyos idő múlva visszafizeti. A kereskedő megtartotta szavát s pontosan megvitte a pénzt. Esterházy Pál gróf már régen elfelejtette, hogy a kölcsönt adta ós nem akarta átvenni a 2000 koronát. Az adós ekkor bizonyítgatni kezdte, hogy tartozik s valósággal erőszakolnia kellett, hogy a kölcsön visszafizetését a gróf elfogadja. — Hát kérem, — mondotta — ha ön. azt állítja, hogy tartozik, ón elfogadom, de nagyon kérem, nézzen utána, hogy