Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-01-03 / 1. szám

fog bizonyosodni, hogy mégsem lesz igaza annak a maliciózus polgártársunknak, aki arra a kérdésre, hogy : „Mit gondol, mikor lesz vége a háborúnak ?" habozás nélkül azzal a jóslattal válaszolt: „Amely napon a pápai polgárőrség megkezdi működését." De félretéve minden malíciát, a polgárőrség ügye körül tényleg nem észlelhető valami boszorkányos gyorsaság. A mozgősitás immár 5 hónapja zajlott le s azóta folyton érik a dolog és még mindig nem érett meg. Pedig azótaközbiztonságügyünk valóban olyan, hogy aki ismeri, annak volna oka kétségbeesni. Rendőrségünk teljes létszáma azóta 10—12 és ennek egyharmada állandóan egyéb munkát végez, mint ami a tulajdonképeni hivatása volna. Hogy pedig mit jelent az, ha egy akkora város közbiztonsága, mint Pápa, 6—8 emberre van bizva, kiknek egy jórésze teljesen kezdő, tapasztalatlan, fegyverhez alig értő fiatal ember, azt mindenki azonnal beláthatja. Itt tehát okvetlenül igen gyorsan tenni kell valamit. És kimondjuk őszintén és bátran, hogy mi nem várunk sokat a megalakulófélben levő polgárőrségtől, sőt alapos okaink vannak rá, hogy teljes kudarctól tartsunk. Tisztelet, becsület és hála azoknak a derék polgártársainknak, akik hazafias lelke sültségükben kötelezték magukat arra, hogy tisztes polgári munkájuk mellett v?gy után a város közbiztonságát is ellátják. Ám ehhez a lelkesültség nem elég. Más városok hasonló példája nagyszerűen illusztrálja ezt és tanulságul szolgálhat nekünk. Tudunk sokkal kisebb helyről, mint Pápa, ahol négyszerannyian jelentkeztek polgáröri szolgálatra, mint nálunk, ahol tehát 1—1 jelentkezőre aránytalanul kevesebb munka jutott, mint nálunk fog jutni és mégis már a második-harmadik héten alig volt valaki, aki a megfelelő buzgalommal végezte volna el dolgát, pedig akkor még nem a szigorú tél, hanem az enyhe őszi idők járták. Az eredmény persze teljes fiaskó volt. Sajnos, meg kell vallanunk, attól tartunk, hogy nálunk sem lesz máskép. Pápán a jelentkezők száma a másfél százat sem éri el és a jelentkezettek túlnyomó része a legutóbbi népfölkelöi szemlén fegyveres szolgálatra alkalmasnak találtatott s csak rövid idő kérdése, hogy mikor kell a városból eltájvozniok, amellett a bomlás csiráját jelenti az az állandó bizalmatlanság, amelyet már a megalakulás alkalmával többen kifejezésre juttattak és amelyet a polgárőrség tagjainak legnagyobb része táplál magában a rendőrkapitány személyével szemben, akinek pedig mégis csak az egész ügy irányitójának, vezetőjének kellett lennie. Épenséggel nem merítettük ki még ezzel mindazokat az okokat, amelyek miatt nem igen hiszünk polgárőrségünk ügyének sikerében. De ennyi is elég arra, hogy indokolttá tegye azt az in ditványunkat, hogy közbiztonságunk fenyegetett ügyét más uton módon igyekezzünk megszilárdítani. A mi javaslatunk az, hogy a polgárőri szolgálat mondassék ki kötelezőnek minden 24 éves adófizető s katonai szolgálatot nem teljesítő férfi lakosra, olyforrnán azonban, hogy aki polgáröri szolgálati kötelezettségének bármi okból nem kivan személyesen eleget tenni, bizonyos, a hatóság által megállapítandó s a fizetett adó nagysága szerint progresszív dij lefizetése ellenében a személyes j szolgálat alól mentessék fel s az ilyI formán begyült összegből a város alj kalmazzon megfelelő személyzetet.Hogy I ez az ujabb teher csak az adófizető i polgárokra nehezedjék és pedig progresszív mértékben, azt az teszi indokolttá, hogy elsősorban is azok szemé lyének és vagyonának védelméről van szó, akinek van, mi után adót fizetni s minél nagyobb valaki vagyona, annál többet áldozhat annak védelmére. A legalsóbb néposztályt, a teljesen vagyontalanokat úgyis aránytalanul jobban sújtja a háború, mint a tehetősebbeket. Egy polgárőr. KARCZOLAT a. TXX alt ha é bnröl. Szomoru karácsonyunk és újévünk volt az idén. Nincs az országban család, melynek nem volna egy-két hozzátartozója a harcté ren s igy hagyon is okadatolt, hogy ugy a ; karácsonyi ünnepeken, valamint Szilveszter éjjelén csakis a harctérre gondoltunk, ki-ki elgondolva, hogy mit csinálnak ilyenkor a hozzátartozóik. De emellett a szomorúságba belevegyült egy kis öröm is. Olvastuk a harctérről érkezett hivatalos hírekből, hogy vitéz katonáink örömmel és lelkesedéssel fogadták i a hozzájuk érkezett karácsonyi küldeménye| ket s ez némileg megnyugtatta mindazokat, ' kik a karácsonyi ünnepekre elküldték min; denüket, amit csak küldhettek. De nemcsak ebben leltük örömünket, hanem minden egyes városban, ahol sebe; sültek vannak elhelyezve, élvezetet találhat! tak azon örömteljes arcokban, melyet előidéztek azzal, hogy a sebesültek részére a karácsonyfát ünneppé varázsolták. És ebben az élvezetben városunk lakosságának is bőven kijutott. Hadikórházunk minden egyes tartalékhelyiségében karácsonyfa volt felál| litva és annyi ajándék lett kiosztva, hogy ; magunk sem hittük, hogy városunk lakosságában annyi áldozatkészség van. Ez volt az egyedüli örömünk az idei karácsonyi ünnepekben. Ami a Szilveszter éjjelét illeti, ebben is csak annyi örömünk volt, hogy elbucsuztunk az ó-évtől és egy boldogabb békét hozó évre kocinlottuk össze poharainkat. A hiva•talos Szilveszter esték teljesen elmaradtak és csupán egyes társaskörök összejöveteléről volt szó, kik csak a hagyományos szokásnak hódoltak, de nem vigadtak, sőt mondhatnám keserű tapasztalatokkal és kevés reménnyel a jövőre nézve. Voltak optimisták is, kik sok reménnyel üdvözölték az uj-évet — mint magam is —, de ebben az optimizmusban nagyon is érezhető volt a lövészárkok puffogása és a hozzátartozók nélkülözése. Egy ilyen lársasösszejövetell rendezett a helybeli Polgári kör is. Hogy még a hivatalos jelleg látszatját is kikerüljék, a vezetőség a szokásos bankett elnevezését is mel lőzte és amint mondani szokás, „étlap szerint

0 gyűltek egybe és ugy várták az éjfélt társalogva. Szükségtelen talán felemlítenem, hogy a társalgás tenorja a harctéri eseményekről szólt és a társaság minden egyes tagjának volt egy harctéri epizódja, melyet hivatalos és cenzúrázott levelezőlapok vagy levelek adatai alapján referáltak le. Ebben a milliőben érkezett meg az éjfél. Sötétség — boldog újévet —, világosság — általános szerencsekivánatok —• és ezután folyt tovább a társalgás. Az újévi köszöntések után már egy kissé hangulatosabb lett a helyzet és pedig az újév békés reményében. Á társaság néhány tagja nótázott is, de csak a katonáink által szerzett lelkesítő nótákat — cigány nélkül. Ezzel is dokumentálni akarták, hogy nem vigságról, hanem hagyományos szokásról van szó. Pedig hátha az ügyet szigorúan veszszük, ugy a magyar szokás szerint cigány nélkül nem ér az egész üzlet semmit, amenynyiben a közmondás is azt tartja, hogy „sirva vigad a magyar", már pedig vigadni magyar ember csak cigánykisérettel tud. A kávéházakban is tapasztalható volt a nyomott hangulat. Nemcsak látogatottság, de kedélyhangulat tekintetben is gyenge volt az üzlet és amint mondani szokás, csak ugy „példának okáért" ünnepelték a Szilveszterestét, vagy jobban mondva, hogy ^a parádé nagyobb Jegyen. Sokan reggelig is üdvözölték az újévet, de ezt sokan azért tették, hogy a kimaradás alkalmát kihasználhassák. No de hát ez nem fog a háború sorsára befolyással lenni, hanem az újév küszöbén mi sem mondhatunk ez alkalommal mást, minthogy : Reméljük a legjobbat! Frici. AZ HÍRLIK... Az hírlik, hogy Pápa városa az újévi üdvözletek megváltásáról lemondott. Az hírlik, hogy Pápa városa a városi tisztviselőket tudja nélkülözni. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza országgyűlési képviselőnk jóindulata hosszú lére van eresztve. Az hitlik, hogy a polgármester a körülményekhez képest elég jól vezet. Az hirlik, hogy a rendőrök közül többen a harctérről lemaradtak. Az hirlik, hogy a polgárőrség között többen az éjjeli szolgálatot kimaradási engedélynek használják ki. Az hirlik, hogy a műkedvelői rendőrök rászolgáltak a fizetési pótlékra. Az hirlik, hogy a műkedvelői levélhordók szerények voltak a „boldog ujóv" kivánatoknál. Az hirlik, hogy a műkedvelői tűzoltók jó mászóknak bizonyulnak. Az hirlik, hogy Szilveszter estén a kávéházakban a szokásos „potya csaja" elmaradt. Az hirlik, hogy karácsony előestéjén sokan a sebesülteknek dióztak. Az hirlik, hogy a hadikórházakban a krisztkindli felsőbb elismerésben részesült. az hirlik, hogy a Pápán a sebesültek egy része már korzózik. Az hirlik, hogy Pápán az egyik hadikórházban néhány sebesült rúgást, érzett. Az hirlik, hogy Pápán az újévi üdvözletek keveset hoztak a konyhára. Az hirlik, hogy Pápán a hólyagok nagyrésze komitácsi szolgálatra szeretnék magukat kiképeztetni. Az hirlik, hogy a Jujnadrágom-egylet az arany ér(em)el lett kitüntetve. Az hirlik, hogy az Erzsébetüget öszszes lövészárkai be lettek tömve.