Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-03-08 / 10. szám

KARCZOLAT a, m "O-l fc Művészi hangversenyről szól a heti krónika, melyet a Perutzgyári alkalmazottak önképzőköre rendezett mult szombaton este a Griff-szálló nagytermében. Ennek az am­biciózus ós hivatásának minden tekintetben megfelelő társaskörnek lelke és mondhatni fentartója maga a szövőgyár igazgatója, ki utóbbi időben állandó tartózkodásra a fő­városba lett delegálva, de azért a kör gyep Iliit továbbra is ő dirigálja és az ő befo­lyásának köszönhetjük a mult szombati mű­vészhangverseny élvezetet nyújtó estélynek. Fővárosi ösmerettsége révén megragadta az alkalmat, jobban mondva a célszerűt a hasz­nossal kötötte össze ós egy oly művészgár­dát utaztatott le hozzánk, mely emlékezetes marad mindazoknak, kik ezen hangversenyen részt vettek. Városunkban évente sok hangverseny lesz rendezve, részint helyi, de nagyrészt fővárosi közreműködőkkel és ebben a „ré­szint" jelzésben dudorodik ki a hangverseny jelentősége. Ha helyi erők működnek közre, akkor a falragaszokon jelző plakátokon a „művészi" jelszó elmarad, de amint fővá­rosi, vagy vidéki szereplőről van szó, a műsor keretében, akkor öles plakátok adják tudtul, hogy szenzációs „művészi hangver­seny" van készülőben és ilyenkor a hely árak is a művészi nivóra emeltetnek, sőt egyes esetekben a művészi nivón felül is emelkednek. Nálunk a hangversenyeknek állandó publikuma, sőt nem mondok nagyot, ha azt találom konstatálni, hogy ennek a törzs­publikumnak nagyfokú művészi érzéke is van, akik kvalifikálni tudják az „ál" és „va­lódi" művészek közötti különbséget. Ennek a művészi érzéknek kell azt is betudnunk, hogy bármily magasra srófolják is fel az ilyen művészi hangversenyeket jelző hely­árak árait, a publikum hiányát sohasem le­hetett konstatálni, legfeljebb azt, hogy egy­két üres padsor illusztrálja a súlyos anyagi viszonyokat. Ezzel kapcsolatosan azt is fel kell említenem, hogy több izben „becsapó­dott" már közönségünk abból a szempont­ból, hogy a falsrófolt művészi árak nivója nem állt arányban a reklamirozott művészi erők képességével, de azért a mi törzs és művészi érzékkel bíró közönségünk ezt a becsapást csak akkor hangoztatja, ha ki vonul a teremből, a művészekkel szemben ezt korántsem mutatja, sőt mondhatni a be­csapást azzal torolja meg, hogy tüntetőleg „csapkodja" a tenyerét egymásba, ezzel il­lusztrálni akarja a művészeknek, hogy „van szivük". Ezeket előrebocsájtva, kijelentem, hogy mindezen allűrök nem vonatkoznak a mult szombati művészi hangversenyre. Nemcsak az árak állottak alantosabb nivón a művészi erők kvalitásaival szemben, de az elhangzott tapsok is. Mert ha a tapsok arányban let­tek volna, ugy közönségünknek minden egyes szám után órákig kellett volna tap­solni, de ezt talán azért nem reszkírozták meg, mert akkor nem élveztek volna any­nyit, mint amennyit tényleg élveztek. A hangversenyen a Vígszínház két tagja szerepelt. Egy bájos, enni való művésznő mutatkozott be, ki a Vígszínházban a naiv szerepkört tölti be, nálunk pedig egy oly estét töltött be, mely feledhetetlen lesz az ott megjelent publikumnak. A másik művész egy férfi volt, ki a Vígszínháznak közked­velt tagja, amit ez estén nálunk is kiérde­melt. Monologizált, konferált, kuplézott, ka­rikázott és Isten tudja még mit „zott". Vé­gül a bájos és enni való kis művésznővel egy a mostani kort lázba hozó „tangó" je­lenetet adták elő nem táncban és prózában és ezzel befejeződött is a hangverseny. Azaz pardon, ezzel csak befejeződött, de a műsor közepette egy hegedűművész játékában is gyönyörködött a közönség, sőt mondhatni, bámulatba ejtette azzal a tech­nikával, mellyel, ez a fiatal fővárosi hegedű­művész rendelkezik. Hubay nehéz „Csárda­jelenetét" oly művészi stylusban játszta, hogy a szomszédszobában várakozó cigá­nyok, kik várták a teremnek táncképessó tételét, nyitva felejtették a szájukat és ugy betanulták a keze friss járását. Végül gra­tuláltak neki mint kollégának. Mint előbb említettem, a prózás tangó jelenet után véget ért a hangverseny és ezzel már az is jelezve van, hogy kezdetét vette a tánc. A remek hangversenyi hangu­lat átplántálódott a táncra is, ami azt je­lenti, hogy oly hangulat uralkodott a tán­cospárok között, amelyre csak az „anno da zummal" volt praecedens eset. Mit irjak még erről a fényes hangverseny és táncmulat­ságról ? (Ne irjon többet, mert akkor nem hi­szik el I Szedőj. Frici. AZ HÍRLIK... Az hirlik, hogy Pápa városa adóssá­gait még a jövő nemzedék sem fogja ki­heverni. Az hirlik, hogy Pápa városa a mul­tak csalódásain nem akar okulni. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk utja a jövő évi választásra már egyengetve van. Az hirlik, hogy a polgármester a csa­tornázás kérdésére az előmunkálati enge délyt egy évre meghosszabbította. Az hirlik, hogy a rendőrbiztosi állást egy alkapitánnyal fogják betölteni. Az hirlik, hogy a rendőrök a mézes madzagot az államtól már megkapták. Az hirlik, hogy a Perutzgyári alkal­mazottak hangversenyére a kör vezetősége felülfizetett. Az hirlik, hogy a Perutzgyári alkal­mazottak hangversenyén a fenomenális si­ker a helyárak nívóját nagyban felülmulta. Az hirlik, hogy a kereskedelmi ifjúság táncmulatságára sok meghívó nem találta meg a cimet. Az hirlik, hogy a keresk. ifjúság tánc mulatságára részjegyek lettek kibocsájtva. Az hirlik, hogy a darutollas legények nagyrésze március idusára le van szögezve. Az hirlik, hogy a libatollas legények a téli kóstolóra maceszt esznek. Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hó­lyagok a böjtben nagyobb kötelezettségekre nem vállalkoznak. Az hirlik, hogy Pápán a dupla hólya­gok mindenbe belemennek, de felelősséget nem vállalnak. Az hirlik, hogy Pápán a szimpla- és potya hólyagok egy uj kávémérésben gyü­lekeznek. Az hirlik, hogy a Jajnadrágom-egylet Kéttornyulakra lyukad ki. Az hirlik, hogy Pápán a sógorok nem zöld-, hanem tót-ágra vergődnek. Az hirlik, hogy az Erzsébetligetben már faragják a padokat. Az hirlik, hogy Pápán a Főtéren az olcsó hússal is tangót járatnak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője tejjel vegyítve issza az alkoholt. HÍREK. — Személyi hir. Jákói Géza, az ugodi kerület népszerű orsz. képviselője a mult hét folyamán néhány napot városunk­ban töltött. Jákói Géza, ki mint a dunán­tuli ref. egyházkerület pénztárvizsgáló bi­zottság tagja, hivatalos funkciót végzett, tegnap szókhelyére Budapestre visszautazott. — A központi választmány folyó hó 4-ón délután 4 órakor ülést tartott, a melyen megválasztották a jövő évi orszgy. képviselőválasztók névjegyzékének összeál­lítására kiküldendő összeíró küldöttség tag­jait dr. Hirsch Vilmos és dr. Kapossy Lucián személyében, a küldöttség elnöke pedig dr. Kluge Endre lett. Az összeíró küldöttség f. évi április hó 14., 15., 16. és 17-én mindig délután 4—6-ig tartja üléseit a városháza nagytermében és bár a választók névjegy­zéke hivatalból állíttatik össze, a küldöttség előtt bárki megjeleuhetik ós ha arra jogo­sült, kérheti a névjegyzékbe való fölvételét. — A pápa—de vecser—sümegi vasút ügyében pénteken délelőtt a megyebizott­sági tagok a városháza tanácstermében ér­tekezletet tartottak ós elhatározták, hogy a holnapi vármegyei közgyűlésen, amelynek napirendjére a pápa—devecser—sümegi vasút segélyezése van kitűzve, tömegesen fognak részt venni, hogy ezzel tüntetőleg doku­mentálják ezen vasútvonal segélyezésének városunk és vidéken való különös fontos­ságát. — A Jókai kör minden pontjában kiválóan sikerült estélyt rendezett folyó hó 1 én. Az estélyt Lenkei Lajos felolvasása nyitotta meg, aki érdekesen rajzolta meg a XVI. századbeli epithalamiumokból (lako­dalmi énekek) ennek a századnak női ideál­ját. Weisz Renée tüzes szavalatával ismét bebizonyította, hogy, női szavalóink között ő tartja a pálmát. Évek óta nem hallottunk már Pápán olyan tökéletes víg szavalatot, mint amilyennel Nagy Lajos derítette mo­solyra a szép számú, intelligens közönséget. Reméljük, hogy a fiatal szavaló még sok­szor fog derűs pillanatokat szerezni a pápai | publikumnak. Szelestey Margit briliáns zon­| gorajátéka teljes mértékben megérdemelte azokat a zugó tapsokat, amelyekkel a hálás közönség a művésznő iránt köszönetét nyil­vánította. Az estélyt a főiskolai kántus pom­pás énekszámai zárták be. Molnár—Révfy országszerte közkedveltségnek örvendő dalai közül énekelt el kettőt, egy szomorút ós egy vígat, óriási hatás mellett. Igazán saj­náljuk, hogy a közönség egy-két siető tagja megfosztott bennünket néhány ráadás élve­zetétől. — A Vöröskereszt egylet köz­gyűlése. A Vöröskereszt egylet Pápa vá­rosi választmánya folyó hó 9-én délután 5 órakor tartja a Pápai Takarékpénztár dísz­termében évi rendes közgyűlését, melyre az egylet tagjait és jóakaróit ez uton is tisz­telettel meghívja az elnökség. . — A rendőrbiztosi ós alkapitányi állás. A mult évben a közgyűlés tudva­levőleg ugy határozott, hogy a rendőrbiz­tosi állást fentartja. Ezt a határozatot a rendőrkapitány megfelebbezte, majd mikor a megye a felebbezést elutasította, ezt az elutasító határozatot is megfelebbezte, úgy­hogy az ügy a belügyminiszter döntése alá került, aki a rendőrkapitányt felebbezésével szintén elutasította ós a város szervezeti szabályzatát jóváhagyta. A városi tanács a belügyminiszter leiratát másolatban a rendőr­kapitánnyal közölte, egyben a város polgár­mesterét felhívta, hogy a szervezeti szabály­rendelet jóváhagyását, valamint az ellene beadott felebbezés elutasítását a képviselő­testületnek jelentse be. Minthogy azonban a városi tanács a rendőrbiztosi állás fen­tartását szükségesnek nem látja, ellenben a rendőralkapitányi állást elengedhetetlennek tartja, azon javaslattal fog járulni a képvi­selőtestület elé, hogy a szervezeti szabály­rendeletből a rendőrbiztosi állást törölje, az alkapitányi állás betöltésére pedig a városi tanácsot utasítsa. E célból a szervezeti szabályrendeletet kiadta a rendőrkapitány­nak azzal, hogy a rendőrbiztosi állás ügy­körét a többi tisztviselők ügykörébe ossza be s az eként módosított szabályrendelet­tervezetet 15 nap alatt terjessze be. — Jubiláris ünnepély. A pápai ipar­testület f. hó 22-én egy díszközgyűlés ke­retében jubileumi ünnepélyt tart. A jubile-

Next

/
Oldalképek
Tartalom