Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-06-28 / 26. szám

jutnia, úgyszólván teljesen irány­talan. Mint ahogy sok más téren is, ugy itt is a legközelebb adottat a legnehezebb meglátni. Ez a legköze­lebb adott az, hogy a tanulmányait bevégzett ifjú olyan ipari, vagy ke­reskedelmi vállalatnál vállaljon alkal­mazást, ahol rokonai, barátai, vagy más összeköttetés révén lehetővé vá­lik, hogy a főnökkel közvetlen kap csolatot teremthessen és ahol ugyan­csak megvan az a lehetőség, éppen ezen kapcsolat révén hamarosan ön­álló dispoziciót kapnia. Minél kisebb a vállalat, annál könnyebb és vidé­ken könnyebb, mint a fővárosban. Ugyancsak ezen szempontból a további boldogulás szempontjából sok­kalta előnyösebb kisebb vidéki iro­dában kezdeni, mint nagyobb fővá rosiban. Ha igy adva van egy bizo nyos lehetőség, legfontosabb az, hogy az ifjú teljes erejével ennek az egy speciális szakmának szentelje magát, amelyet választott, legyen az bármi. A saját különös szakmáját általában kevésbbé alaposan ismeri a magyar üzletember, mint a nyugati szomszé­dainknál. Ebben a fiatal generáció nagy előnyt biztosithat magának, ha többet, alaposabban fog tudni, mint a jelenlegi főnökei. Minden üzletág ma oly széles alapokon nyugszik, hogy csak a leggondosabb tanulmány után mondhatja valaki, hogy igazán alaposan ismeri. Külföldi tanulmányútnak is rend­szerint csak akkor van gyakorlati haszna, ha már megelőzőleg itthon már akkor biztosan megszűnt dobogni, mert fájdalmasan felsóhajtott és a következő percben összeesett. Persze, tikkor már én is megijedtem, lekaptam magamról a lepedőt, odamentem hozzá és igy szóltam a halálraijedt fiukhoz : — Gyorsan szaladjatok gyerekek or­vosért, mert külömben azt hiszem, hogy ennek a játéknak nagyon rossz vége lesz. Persze, csak akkor tudtam meg, hogy aü a szegény fiu nem mozdul többé, ami­kor mellé térdepeltem, mellére tettem a fü­lemet és hallgattam, hogy a szive dobog-e még, de bizony az nem dobogott már. — Nem ver már a szive ! Meghalt! — szóltam a még mindig kővémeredten álló fiukhoz. — A hősiessége vitte a halálba. — mondta sajnálkozva Molnár, aki legelőször ócáudott fel a bámulatból. Igy mutatta meg tehát a bátorságát a kis mezőváros második hőse. Persze, a fogadást én nyertem meg, de bizony azt már nem igen volt kedvünk elfogyasztani, de nem is élt már az, akinek fizetnie kellett volna. ... és ekkor az ébresztőórám nagy csörömpölésére — fölébredtem. szerzett az illető egy kis praxist és meghatározott céllal, programmal útra megy, hogy még jobban felkészüljön pályájára. Aki itthon borkereskedő akar lenni, az ne menjen egy londoni ship-prokerhez, vagy egy párisi agent de clíangehoz tanulni azzal a hamis ürügygyel, hogy úgyis mindegy : csak a nyelvet akarja ott kinn megtanulni. Igen hosszú se legyen ez a kül­földi tanulmányut. Aki egyszer kint valahogy elhelyezkedett, az ritkán jön haza. Ha hosszabb külföldi tar­tózkodás után haza is kerül, igen nehéz más méretekhez, viszonyokhoz szokott szemét a mi kicsinyes körül­ményeinkre beállítani. Csak a legrit­kább esetekben sikerül a másutt szer­zett tapasztalatokat itthon igazán elő nyösen értékesíteni. Aki itthon helyeződik el mind­járt, annak legfontosabb gondja az legyen, hogy olyan üzletbe ne fog­jon, amelyet már egészen a nagy­tőke sajátított ki magának, * vagy olyanba, amelyet kihalásra itél az idők forgása, mert fölöslegessé válik. Van ilyen is egész szép számmal és vannak elegen, akik csak akkor ve­szik ezt észre, mikor már késő. Kü lönben az egyes üzleti ágak között az eltérések általánosságban nem na­gyok. Mindenütt az egyéni kereske­delmi invenció és iniciativa, a disz­ponálni és gyorsan elhatározni tudás, szóval minden, ami a karakterben fekszik, a siker fényes feltétele. Mi nél tovább hivatalnok valaki, minél későbben jut ahhoz, hogy az elen­gedhetetlen főnöki diszpozicioüális routin-et megkezdje, annál nehezeb­ben tanulja meg. Éppen ezért elő­nyösebb a kisebb üzem, ahol erre könnyebben és gyorsabban nyilik al­kalom. Egy dolgot, legyen az akármi, kell megfogni, de ezt aztán alaposan. Itt az egész pályaválasztás súlypontja, mert az iskola polvihistorikus alap járói áttérni az élet differenciált kö­vetelményeire nagyobb feladat, mint­sem hogy ez, ifjú fejjel, könnyen megtehető átmenet lehetne. Díjlovagló mérkőzések juu. 19, 20 és 21-én. A pápai 7 ik honvédhuszárezred tiszti ­| kara három napra terjedő díjlovagló mérkő­zéseket rendezett városunkban. A mérkőzé­sek gróf Esterházy Pál engedélye folytán a ; várkertben lettek megtartva. Az első napon, mult pénteken a „Mi­litary idomitottsági verseny", a második na­pon szombaton a „Military tereplovaglás" és a harmadik napon vasárnap a „Military ido­1 mitó és ugrató-verseny 0 lett megtartva. A mérkőzések legérdekesebb napján, a díjugratáskor a közönség részére is nyitva volt a várkert, még pedig 2 korona lett sze­mélyenként a helybeli gyermekvédő liga ré­szére szedve. A vasárnapi mérkőzéskor gyönyörű idő volt és nagyszámú közönség nézte végig a díjugratást, amelyen a közöshadsereg és hon­védség elösmert számos bravúros lovastiszt­jei vettek részt. A közönség részére kényelmes és a pályát könnyen áttekinthető tér volt rendel­kezésre bocsájtva, ugyszinte a rendezőség gondoskodott hideg ételek, italok és hűsítők­ről, melyeket Muck Anna cukrász és Ötvös Sándor a Griff vendéglőse szolgált fel. Esterházy Pál gróf vendégei részére kü­lön tribünt emeltetett, ahol többek között ott láttuk: Esterházy Pálné grófnőt, SzéchenyPé­ter grófot és nejét, Esterházy Sándor grófot és három fiát, Gziráky Józse/ grófot, Baich Péter bárót, Fekete Béla bárót és még szá­mos főurat. A versenybíróság tagjai voltak: Bissin­yen Nándor gróf, tábornok, Lubienszky János gróf, ezredes, Esterházy Pál gróf és Szécheny Péter gróf. A mérkőzések eredménye. I. nap. Military díjlovaglás. Öt tisztelet­es pénzdíj: 1. Lenek Béla 1 h. h. e. Csitri. 2. gróf Lubienszky János ezredes 7 h. h. e. Index (lov. Polinsky fhgy 11 h. e.), 8. Pet­rini Gusztáv szds 12 ágyusezred Midinitte, 4. Biró László fhgy 1 h. h. e. Ó-Baján, 5. Pethes Miklós fhgy 8 h. h. e. Macedón. II. nap. Military tereplovaglás. 40 kiló­méter és 18 akadály. Négy tisztelet- és pénz­díj : 1. Scholcz Dezső fhgy 12 h. e. Leányka, 2. Jovanovic Tódor hdgy 6 h. e. Isteni, 3. Rónai Horváth Jenő fhgy 7 h. h. e. Fides, 4. Makay István hdgy 9 h. h. e. Mucus Beatrix. III. nap. Military idomító- ős ugrató­verseny. ldomitó-verseny. 7 tiszteletdíj: 1. Ja­kobovits Jenő fhgy 12 h. e. Mókus (lov. Lühe hdgy 12 h. e.), 2. Jakobovits Jenő fhgy Re­mény (lov. Lühe hdgy). 3. Moys Elemér szds 6 h. h. e. Magnézia, 4. Zareba Szaniszló hdgy u. e. Görz, 5. Bottka József hdgy 7 h. h. e. Érchegyi, 6. Gsenkey Géza hdgy 7 h. h. e. Darabont, 7. Honthy Béla fhgy 7 h. h. e. Dálya. Díjugratás. Tíz tiszteletdíj: 18 akadály. Részt vett 27 lovas. 1. Szunyogh Béla szds 1 h. h. e. Metál, 2. báró Baich Péter fhgy 7 h. e. Amanda, 3. Takács Gyula hdgy 7 h. h. e. Ferkó, 4. Jansekovich Rudolf fhgy Ha­lina, 5. Jovanovic Tódor hdgy 4 h. e. Isteni, 6. Éder Elemér hdgy 2 h. e. Mavureen, 7. Knapp Róbert Aeronaut, 8. Jászay Gábor Titania, 9. báró Baich Péter Junping. 10. Macky fhgy Biri-Buri (lov. Makay hdgy.) A díjugratás végeztével a tiszteletdijak lettek kiosztva, melyeket Lubienszky Jánosnó grófnő személyesen adott át a győzteseknek. Általános feltűnést keltett a közönség körében, hogy számos tiszt, kik bravúros lo­vaglást produkáltak és a közönség éljenzése és tapsai kíséretében vonultak el a bírói pá­holy előtt, nem voltak a díjazottak között, jóllehet a közönség véleménye szerint az első díjazottak közé sorolhatók lettek volna. A dijak kiosztása után még Lubienszky János gróf ezredes, ezredparancsnok, ki a mérkőzéseket rendezte és annak sikere érde­kében heteken át fáradhatatlan buzgóságot fejtelt ki, köszönetet mondott a közönségnek szíves megjelenéséért és ezzel a mérkőzések az ezredes tüntető éljenzésével befejezést nyertek. SCHWACH MÓR cipészműhelye Pápa, Rákóczi-utca 34. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom