Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-02-15 / 7. szám

hogy minden mulatsághoz más báli toilett kell, mert mit szólnának az irigy ismerősök, ha egymásután kér mulatságon ugyanabban az öltözékben látnák ti hölgyeket. Van egy másik, egy praktikusabb érv is a farsangi bálozás mellett. A bálterem, mint mondják, a modern leányvásár, itt ismerkedhetnek meg a fiatalok s a házasulandó férfiú szive a sima parketten, a cigány muzsikája mellett mámorosodik meg. Ez olyan érv, amely előtt meg kell hajolni a családapának, a kinek természetesen egyik leghőbb vágya, hogy eladó leányain minél hamarabb és minél előnyösebben esetleg csekélyebb vagy semmi hozománnyal tul adjon. Pedig ez hamis érvelés. Nem a csillogó bálterem, nem a cigánymuzsika hangja, a pezsgő s a tánctól kipirult üde arcok segitik elő a házasságot. A nőt, a kit élete párjául választ a férfi, csendes otthonában kell megismernie és tanulmányoznia s a ki nem Hübele Balázs módjára követi el életének legelha tározóbb lépését, az igy cselekszik. A komoly férfi nem is azért megy bálba, hogy ott keressen feleséget. A röpke, hirtelenébe jött ismeretség, melyet azután mihamar házasság kö vet, nem biztos bázisa a boldog családi életnek. Lehetséges, sőt gyakran meg is történik, hogy beüt az ilyen hirtelenében létre jött házasság, de ez lutri, a komoly emberek ilyen nagy dolgot nem oldanak meg a vakmerő kockázat alapján. A legtöbb válöpörnek csupa futólagos ismeretség, vagy közvetítés alapján létre jött házasság az előzménye. Sajnálatos, hogy a bálokat a házasság reménye és nem a mulatság szempontjából fogják fel általánosságban. Ez aztán alaposan rontja is a báli hangulatot s ma már hire — Mit parancsolnak az ifiurak ? —• kérdezte recsegő hangon Jónásné. —• Mondja csak, Jónás néni, nyitva van még a Friedmann boltja ? — kérdezte Horváth. — Talán még nyitva, — felelte nemtetsző hangon Jónásné a fiuknak. Holló odament Jónásnéhoz és mintha egy nagy titkot akart volna neki elárulni, ugy súgta a fülébe : — Jónás néni, kérem, — mondta leereszkedő hangon — legyen szives, hozzon nekünk teát, rumot és cukrot. Azért kellett ezt Hollónak kérnie, mert hiszen tudjuk, hogy ő volt az, aki indítványozta, hogy Jónásnétól kölcsön kérjenek pénzt. — Hozok én, — mondta kiabálva Jónásné — csak tessék pénzt adni. Holló elnevette magát: — Pénzt ? — mondta súgva, de azért nevetve. — Hiszen, ha nekünk pénzünk volna, akkor nem hivtuk volna magát. Tudja, hogy már huszadika van! Ezt ugy mondta, mintha ezzel mindent megmondott volna, de azért, hogy Jónásné biztosan megértse, hát még ezt is odasúgta neki : — Kölcsönözzön nekünk elsejéig anynyit . . . (Folyt, köv.) hamva sincsen a régi páratlan kedélyességü farsangi mulatságoknak, a melyekről azután ^hónapokig beszéltek. Nem a kedélyesség s a jól múlatás itt a fő, hanem az önző érdek, és az uj ruhák bemutatása, fitogtatása. Minél előkelőbb a bál, annál sivárabb és unalmasabb. Táncolni sem ugy táncolnak mint azelőtt. Az utánozhatatlan magyar táncokat s kedves keringőt kiszorítja helyéből az orfeumok táncosnőitől elsajátított lábemelés és ugrándozás. Az értelmetlen tangótól és más hasonló fajtájú ugró táncokat lejtik, | melyek nem gyönyörűségei a szép| ben gyönyörködő szemnek, de esetleg fokozott mértékben kielégítik az | érzékiséget. Ha igy megy tovább is a báltermekben az orfeumi táncok ! kultiválása, nemsokára hastáncot fog nak lejteni a szitytyák hazájában a farsangi mulatságokon. Önzés, unalom, érzékiesség és j kívánság jellemzi a divatos mulatsáI gokat, nem csoda, ha a komolyabb gondolkozású fiatal emberek nem szeretnek bálba járni s amely családapa csak teheti, családját a farsangi báloktól elvonja és inkább a szükkörü házimulatságokat kultiválja, amelyek vidámabbak, egyszerűbbek és sokkal olcsóbbak. A külföld legműveltebb államában a farsang megtartotta a maga kedélyes patriarkális jellegét. Német és Angolországban, melyek kultura , dolgában jóval előbbre vannak mint ! mi, híréből sem ismerik a vidéken a mi sivár, üres báli mulatságainkat, | hanem mulatnak ugy, a hogy az öregektől tanulták. A jókedv és kedves! ség dolgában jobb is az öregekkel | tartani, mert ők ezt jobban értették ; mint mi. Ne essék zokon ez, a böjti prédikáció a farsangban. Az igazság — amit mi itt ehnondhattuuk. Ha elmu lik a farsaug, amelynek folyamán nem a jókedvnek, hanem az önzésnek, hiu ' ságnak és pénzpocsékolásnak áldoztunk, íztelen hangulatból, szertefoszlott ábrándokból, kialudt álmokból támadt hamuval hamvazunk. A tanítóképző hangversenye. — 1914. február 7. — Nagy, diszes közönség gyűlt össze f. hó 7-én este a Griff szálló nagytermében az állami tanitóképző hangversenyére. Szebbnélszebb leányok és asszonyok siettek fel a „Griff" keskeny lépcsőjén, gyönyörűségére az ott várakozó, tekintélyes számú rendezőgárdának, melynek tagjai boldogan és busz kén karoltak be a hölgyekbe, némelyik talán kelleténél jobban odasimult bájos partnernőjéhez, hogy az illatos, forró női testnél a szibériai hidegtől didergő tagjai fölmelegedI jenek. A teremben pedig az előkelő, előkelőbb és legelőkelőbb közönségből összeverődött, nagy hullámzó, jókedvűen nevetgélő, élénken társalgó tömeg türelmesen várt a rája í várakozó művészi produkciókra, melyeknek i sorát kevéssel nyolc óra után Strausznak nagy egyvelege a „C/>igánybáró"-ból nyitotta meg. melyet az intézet 4G tagból álló j zenekara Lengyel Gyula zenetanár dirigálása mellett bámulatos precizitással és hatásosan ' adott elő. Hasonló tökéletességgel énekelte az ifiusági énekkar Zoltai M. „Dal az édes anyámról" c. műdalt. Ezután Szabó Ede tanítójelölt állt a pódiumra, ki Szász K. „Bánfi Dénes csókja" c. költeményét szavalta el a közönség tet* . szése mellett. E szavalatot az est fénypontja követte: Az ifjúsági vonós zenekar Michaelis „Kovács az erdőben" c. nehéz kompozitióját nagy virtouzitással adta elő. Lengyel zenetanár bámulatos művészi munkát végzett e zenemű ! betanításával és vezényletével. A közönség visszafojtott lélegzettel figyelte, mint siklik át könnyűséggel a vonós-zenekar e bonyolult cotnpositió nehézségein es szűnni nem akaró tapsaira a fiatal zenészek néhány rái adással kedveskedtek. A műsor többi száma: Hoppé Rezső : Daloljatok, énekelte az ifjúság énekkara, Szávay Gyula : Bucsu a szalmaözvegységtől, szavalta Loósz János, valamint fíulenberg Richárd: Pétervári szánkázás, előadta az ifjúság zenekara, szintén nagy tetszést arattak és zajos tapsviharokat váltottak ki a közönségből. Az est rendezése körül, tapintátával, mindenkinek egyaránt juttatott figyelmével és előzékenységével nagy érdemet szerzett a Kraft József, Lengyel Gyula, DurJcd Ferenc tanárokból és a tanítójelöltekből álló i rendezőség, mely mindent elkövetett, hogy a közönség jól érezze magát és jól mulasson, amely célját teljes mértékben el is érte. Az ifjúság pedig sikerült zeneszámaival azon meggyőződést keltette bennünk, hogy kikerülve az életbe, a társadalomban ! is meg fogja állni helyét, működési helyén alkalmas lesz népzenekarok, dalegyesületek szervezésére és vezetésére és mindenüvé elviszik magukkal a magyar zene, a magyar dal szeretetét. Rövid időköz után a székek kihordá: sával és a pódium lebontásával a termet táncképessé tették és rendkiviili vidám hangulat mellett kezdetét vette a tánc. Annyian voltak a táncospárok, hogy alig tudtak mozogni. Az első négyest 52 pár táncolta. Szünóra után fokozódott a jókedv és ebben a hangulatban hajnali 5 órakor a táncmulatság befejezést nyert, mely estére a tanitóképző intézet növendékei büszkék lehetnek. Ez alkalommal felülfizetni szívesek .voltak : dr. Antal Géza, Gyurátz Ferenc, özv. Hockhold Ferencné 10—10 K; Kodolányi Árpád 8 K; Billitz Ferenc, Nagy Gabriella, Ötvös Sándor, Tar Gyula 5—5 K ; Brunner János, Frauendienst Viktor, Kiss Vilma, Kötse István 4—4 K; Gyimóthy Lajos,' Illés Lajos, Kovács Lajos, Manheim Ármin, Pokker János, dr. Thury Etele, dr. Ujváry Endre, özv. Unger Jánosné, Varga György 3-3 K ; dr. Beke Jenő, Dienstmalm Tamás, Döbrössy Endre, Farkas Antal, Kiss István, özv. Ludvig L. né, Mesterházy László, Rácz Mihály, özv. Széky Aladárné, Szijj Elemérné, Vágó Dezső, N. N. 2—2 K; Kardos István, Kristyán Gyula, Lengyel Zénó 1—1 korona. Összesen 128 korona, melyért hálás köszönetét nyilvánítja a rendezőség. KARCZOLAT el m ait kLÓ br*őILIM ár mult alkalommal jeleztem, hogy nemsokára a farsang küszöbéhez érünk. Még végleg nem zárhatjuk le a farsang mérlegét, de már eddig is konstatálhatjuk a fényes eredményt, jóllehet ínég néhány kiadós mulatság fog lezajlani a rövid két hét alatl, melyek a tartalékalapot nagyban fogják emelni