Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-03-29 / 13. szám

Bódai István, Szabó István, Trauner Lipót, Stein Vilmos, Ádám János, Braun Miksa és Bőhm Samu urakat, hogy ünnepeltet a közgyűlésre elhivni szíveskedjenek." Rövid szünet után, mely alatt az iparosifjak dalárdája a Hymnuszt énekelte, megérkezett a terembe dr. Hirsch Vilmos ügyész, kit percekig tartó ovációval fogadtak. Legény Ferenc ipartestületi elnök fogadta az ünnepeltet és lendületes beszédben üdvözölte őt, kérve, hogy az Isten sokáig éltesse őt abból a szempontból is, hogy az Ipartestület érdekeit a jövőben is ép oly kitartással képviselhesse, amint ezt eddig tette. A lelkes éljenzéssel fogadott üdvözlő beszéd után Hajnóczky Béla testületi tag magas szárnyalatu beszédben méltatta a jubiláns ügyész ténykedéseit, nevezetesen két évtized munkásságának kimagasló érdemei késztették az Ipartestületnek minden egyes tagját arra, hogy a közmegbecsülésnek, közszeretetnek és általános tiszteletnek, mely az Ő egyéniségét állandóan körül veszik, arcképének megfestésével örökítse meg. (Ekkor lehullott a lepel és az ügyész élethű arcképe volt látható). Legyen ezen arckép példakép arra, hogy nemcsak munkássága érdemesítette, hogy emléke megörökíttessék, de emberbaráti szeretete, szivjósága, mellyel az iparososztály minden egyes tagjával szemben bebizonyított azáltal, hogy ügyes-bajos dolgokat a legmelegebb érdeklődéssel kisérte és igyekezett bajukon önzetlenül segíteni. Egyben kérte Fischer Elemért, a kormány kiküldöttjét, valamint dr. Antal Géza orsz. képviselőt, hogy tegyenek a kormánynál lépéseket aziránt, hogy az ipartörvényt vegye revízió alá olyképen, hogy a kisipar fellendülést nyerhetne. Azzal végezve beszédét, hogy az Isten még sokáig éltesse a jubilánst családjával együtt az emberi kor legvégső határáig. A beszédet zugó éljenzés és taps fogadta, melynek végeztével közének volt és ennek elhangzása után dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a tőle már megszokott szónoki vervvel üdvözölte a jubilánst, mint a munka emberét, kiemelve, hogy örömmel vesz részt ezen ünnepélyen, elhozván báró Harkányi János kereskedelmi miniszter levelét, mely szinte az ünnepelt érdemeinek elismerését tolmácsolja. A levél következőkép hangzik: Kereskedelmi m. kir. miniszter. Budapest, 1914. évi március hó 17-én. NAGYSÁGOS URAM! Abból az alkalomból, hogy a pápai Ipartestület ipartestületi működésének 20 éves jubileumát ünnepli, inditatva érzem magam, Nagyságodnak az Ipartestület érdekében kifejtett közhasznú és jelentékeny tevékenységéért elimerésemet kifejezni és a mai alkalomkor Nagyságodat melegen üdvözölni. Szives üdvözlettel: HARKÁNYI. Hegyeshalmi Fischer Elemér iparfelügyelő, mint a kereskedelmi miniszter képviselője üdvözölte a jubiláns ügyészt. Szendröi Mór kamarai titkár, a győri kereskedelmi és iparkamara üdvözletét hozta és azzal kívánta érdemeinek elismerését méltányolni, hogy őt a kamara rendes levelező tagjává választotta meg, megjegyezvén azt, hogy ez a legmagasabb kitüntetés, amelyet a kamara adhat. Dr. Dóczi Sámuel az Országos Ipartestület és az Ipartestületek Országos Szövetségének nevében szintén lendületes beszéd kíséretében méltatta az ünnepelt érdemeit és a jubilánsnak az iparügyek további vitelére uj erőt és kitartást kíván. Faragó János főgimnáziumi igazgató a pápai iparos-ifjuság nevében, Bőhm Samu az izr. iparosok gyámolító egylete nevében, Csoknyay Károly Pápa város közönsége üdvözletét adta át. Hátmos Zoltán a pápai Önsegélyző egylet és Közgazdasági Bank képviseletében, dr. Fehér Dezső az OMKE. pápai fiókja nevében, Sleinberger Lipót a pápai Lloyd-társulat képviseletében és végül Kende Ádám dr. ugy a székesfehérvári ügyvédi kamara, mint a maga nevében hangulatos beszédben üdvözölte a jubiláns ügyészt. Minden egyes üdvözlő beszéd lelkes éljenzést provokált. Ezután dr. Hirsch Vilmos válaszolt az üdvözlésekre a következő beszédet mondva: „Tekintetes Elnök ur! Igen tisztelt Diszgyülés! Nagyrabecsült Vendégeink! Kedves iparos Barátaim,! Örömmel telt szívvel és benső meghatottsággal köszönöm a most elhangzott, engem nagyon megtisztelő szives szavakat, a melyekkel a pápai Ipartestületnek irányomban táplált érzelmeit és jó kívánságait méltóztattak tolmácsolni és amelyekkel az én 20 évi ügyészi jelentéktelen működésemet kegyeskedtek olyan sok — mondhatom pazar — jóindulattal méltatni. Az engem ért megtisztelés annál jobban esik nekem, mert igazán távol állott tőlem a szándék, hogy e mai, reám örökké emlékezetes nap eseménnyé avattassék, hogy e napból ünnepet, jubileumot provokáljak. Távol állott tőlem még ennek a gondolata is, mert nem szeretem a külső fényt, a zajt, elvi ellensége vagyok minden nagyzásnak, fontoskodásnak és feltűnési vágynak, szóval mindannak, ami a hiúságnak, ennek az emberi gyarlóságnak tömjénez. A férfi részéről csak egy hiúságot tartok jogosultnak, de ezt aztán kívánatosnak is; azt a hiúságot, amely a közjóért való önzetlen küzdelemre serkent és amely a munkában, a kötelességteljesitésben merül ki! Az ilyen hiúság azonban nem a nyilvános ünneplésben, hanem a hívságos, zaj nélkül vaió csendes öntudatban keresi és ta- ( lálja meg jutalmazását. Én ugy fogom fel a dolgot, hogy em- j beri kötelességünk, az egész emberiség iránti feladatunk, miszerint ennek eszményi törekvéseit támogassuk, eszményi . törekvéseinek érvényesülését tőlünk telhetőleg előmozditsuk. Ezen felfogás vezette ezelőtt 20 évvel az én szivemet, az én rokonszenvemet a pápai Ipartestület felé, ezen felfogás tette az én esz^ ményi gondolkodásommá, az én ideálommá, hogy gyenge erőmet és szerény tehetségemet e testületnek szenteljem, nem kérve és nem j várva ezért semmiféle elismerést; mert habár az ideális fogalmak szerinti kötelesség iránti indolencia lehet erkölcsi mérlegelés szerint megrovandó, de a közélet és a közhivataloskodás terén vállalt kötelességek hü teljesítése se számítson különös köszönetre, mégkevésbbé ünneplésre. Igaz, hogy 20 esztendőt töltöttem el önöknél, — rosszul fejeztem ki magam — nem önöknél, hanem önökkel. Igenis önökkel és velük. Velük két évtized minden bánatában és reményébert, békében és harcban, irányban és célban. Ez a 20 esztendő azonban csak időben nagy, érdemeimben azonban olyan jelentéktelen kis állomás, amelyen alig volt érdemes megállani és mert én ezt igy érzem, engedjék meg, hogy ezen első ünnepi állomás után sietve roboghassak tovább az érdemekben nagy állomás felé, hogy elismerésük kedves adóját még csak ezután érdemelhessem ki igazán; engedjék meg, j hogy Isten kegyelmes Kedvezésével a jövőben is hasznos tanácsadójuk és hűséges munkatársuk lehessek, habár tempi passati, 20 év eltelte után már aligha többé az ifjúság eszményi lelkesedésével, — aligha többé a férfi teremtő tetterejével, hanem csak az aggkor bölcs tapasztalataival. Midőn mégegyszer megköszönöm hálás szívvel a meg nem érdemelt kitüntetést, a melyet én passiva resistenciával vagyok kénytelen eltűrni, ezennel ünnepélyes hitvallást teszek arra, hogy valamint a múltban a tiszteletnek, a ragaszkodásnak, a szeretetnek, az I együttérzésnek és soha el nem muló hálám- i nak eltörhetetlen kapcsai kötöttek engem e testülethez és ennek minden egyes tagjához, ugy ezután, bármiként megváltozandó viszonyok közt is, még sokkal fokozatosabb mértékben lelkes támogatója akarok maradni az önök boldogulásra célzó törekvésének; de nemcsak lelkes támogatója, hanem versenytársa és küzdőtársa, ama nagy, erős és megfeszített küzdelemben, amelyben a kisiparosok, ez a dolgozó és robotoló társadalom, a munka és a létért való küzdelem ezen hősei és mártírjai, jogos érdekeik érvényesüléséért már évtizedek óta életharcot vívnak. Fogadalmat teszek arra, hogy ennek a szegény és gyenge kisiparosságnak, ennek a teherviseléssel, felelősséggel, betegsegélyezési, balesetbiztosítási és még számtalan egyéb mizériával elkeserített és agyonzaklatott társadalmi osztálynak, ennek a sors és az állam keze által kitaszított mostoha gyermeknek szerény hatáskörömben védője és oltalmazója maradok és ha a jövőben is azzal a barátsággal és bizalommal fognak kitüntetni, mint amelylyel a múltban kegyeskedtek irányomban viseltetni, ugy készséggel, hűséggel, kitartással és teljes odaadással állok további rendelkezésükre. A pápai Ipartestületnek mai jubiláris ünnepén megjelent kereskedelemügyi magas kormány, városunk illusztris országos képviselője, a hatóságok, társulatok, egyesületek és a sajtó, utóbbiak igen tisztelt küldötteik személyében fogadják szives megjelenésükért és érdeklődésükért hálás köszönetemet, fogadják hódoló tiszteletem őszinte kifejezését és amidőn őket szivem és lelkem teljes melegével és lelkesedésével a magam részéről is üdvözlöm, egyben kérve kérem, hogy a mai napon kifejezésre jutott érdeklődésük folyományaként, a pápai Ipartestület nemes, értékes és hazafias törekvéseit, kiváló erejükkel és erkölcsi tekintélyükkel a jövőben is hathatósan támogatni méltóztassanak. Magamat további jóindulatukba, bizalmukba és szeretetükbe ajánlva, szivvel és lélekkel kívánom, hogy nagyrabecsült vendégeink, — a lelkemmel összeforrott pápai Ipartestület s ennek testvéreimként szeretett összes tagjai legyenek boldogok, — éljenek boldogul!" Hosszantartó lelkes éljenzés és taps követte a beszédet és a jubilánst a jelenvoltak mindegyike gratulációkkal halmozta el. Miután még Csoknyay Károly iparhatósági biztos Zechmeister Károly győri ipartestületi elnök táviratát olvasta fel, ki az ünnepélyről magát kimentette, ugyszinte a miniszter levelét felolvasta szép beszéd kíséretében, az ünnepélyt berekesztette és ezzel a harmónikus és lélekemelő ünnepély a jubiláns lelkes éljenzésével befejezést nyert. Az ünnepi bankett. A jubiláns tiszteletére az ipartestület este 8 órakor a Polgári Kör helyiségében ünnepi bankettet rendezett. Ugyancsak déli 1 órakor társasebéd volt a Polgári Körben az illusztris fővárosi ós győri vendégek tiszteletére, kik még a délután folyamán székhelyeikre visszautaztak. Az esti ünnepi banketten mintegy 80-an vetlek részt Az asztalfőn, a jubilánstól balra Mészáros Károly polgármester, Sült József kir. tanácsos, közjegyző és dr. Csoknyay János városi ügyész, jobbról Legény Ferencz ipartestületi elnök és dr. Fürst Sándor kii', jbirö. A katona sorba rakott asztal körül Pápa város polgársága rang, rend és felekezetkülöubség nélkül ült. k.

rA első pohárköszöntőt Legény Feronc ip. elnök mondotta a jubilánsra, hálatelt szívvel emlékezve meg érdemeiről és Isten áldását kéri további munkálkodására. Lítánna dr. Hirsch Vilmos jubiláns emelkedett szólásra és egy remek pohárköszöntőben éltette Mészáros Károlyt, mint volt iparhatósági biztost és az elöljáróságot. Pohárköszöntőt mondottak még a jubilánsra : Mészáros Károly, Bőhm Samu, Hajnóczky Béla, Wittmann Ignác, dr. Kende Ádám, Herz Béla, dr. Fehér