Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-12-20 / 51. szám

ó-vfoly-am. lE'árpa,, 1914=. dece-m "benr 20. 51. szátri HOZLONY Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdoncft és kiadó: l'OLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. a vasul A mai háborús világban minden ember igyekszik töle telhetőleg jótékonyságával is részt venni a haza védelmében, de alig van testület az országban, amely hazafiságát és emberszeretetét oly fényesen dokumentálná ezen a téren, mint a magyar vasutasok, akik anyagi erejükhöz viszonyítva, igen nagy mértékben veszik ki részüket a háború által okozott nyomor enyhítéséből. Minden egyesületük, még a legkisebb is bőkezűen gondoskodik a sebesültek ápolásáról, erején felül áldoz a hadbavonultak itthonmaradt családjainak istápolására, gyűjtenek egymás közt minden alkalommal, valahányszor fizetést kapnak, ugy a saját hadikórházaik, mint a különféle jótékonyalapok javára s ezeken a testületi gyűjtéseken kivül még külön is részt vesz csaknem minden vasutas ugy a városokban, mint a kisebb vidéki állomásokon a helyi jótékonysági akciókban. Külön kórházat tart fenn a Magyar vasúti és hajózási klub, a Magyar vasutasok országos szövetsége, a Vasutasok otthona, a Mozdonyvezetők egyesülete és még sok kisebb egyesület, az üzletvezetöségi központokban és nagyobb állomásokon pedig többnyire más helyi egyesületekkel együttesen állítottak kórházat vagy üdülőtelepet. Ezenkívül külön istápolják az egyesületek a Galíciából menekült osztrák vasutasokat is családjaikkal együtt és arra is kiterjedt a figyelmük, hogy az osztrák területen ápolt magyar sebesülteket jó magyar könyvökkel és újságokkal lássák el. És szolgálat közben is mennyi áldozatra készteti jó szivük a magyar vasutasokat. Az állomásokon különösen ezer alkalom van erre, mert itt látható tömegesebben az itthonmara dottak nyomora és szenvedése s itt haladnak át a sebesült-szállítmányok. Sokan kérik naponkint a vasutasok segítségét s akik hozzájuk fordulnak, szinte sohasem csalódnak. Mert azok az emberek, akik ismerik a bajt, szegénységet és veszedelmet, mint ahogy a vasút csaknem valamennyi alkalmazottja ismeri saját tapasztalatából, sok kai több szánalmat éreznek bajba jutott embertársaik iránt s igyekeznek segíteni rajtuk a lehetőség szerint hol jó tanácsai, vagy vigasztalással, hol pedig anyagi támogatással. Vannak állomások, ahol az alkalmazottak családtagjai állandó konyhát ! tartanak az átvonuló katonák számára. A nyáron a harcba vonuló katonákat látták el élelemmel ezekből a konyhákból, most pedig frissítőket készite nek ottan a sebesültek számára. Sőt akad olyan állomás is, ahol az asszo nyok ambulanciát rendeztek be és a sebesültek és betegek közül azokat, kik útközben gyors segélyre szorulnak, szakszerű kezelés alá veszik. Mert a legtöbbjük pompásan betanult már a betegápolás mesterségébe, részben az állomásokon, ahol a pályaorvosok tanították ki őket, részben pedig a kór házakban, ahol mint önkéntes ápolónők enyhítik a sebesültek szenvedését. És a vasutasnépnek áldozatkészsége annál szebb és dicséretreméltóbb, mert az ö tevékenységüket a háború a végsőkig fokozott mértékben amúgy is igénybe veszi. A katonák után ugyanis rájuk hárul a legsúlyosabb feladat. Az ö jól vag\ rosszul teljesített szolgálatuk nagy befolyással lehet a háború kimenetelére. Mert mindenki tudja, hogy a csapatok gyors és pontos szállítása, valamint a muníció és élelem utánküldése a vasutasok kötelessége s ha ezt nem bonyolítják le pontosan és tervszerűen, veszve van a legjobb hadsereg is. Hála vasutasaink buzgalmának és kötelességtudásának, eddig a legszebb rendben bonyolódott le a katonai szállítás. Nem egyszer ugy a déli harctéren, mint fenn a Kárpátok alján életveszedelemben teljesítették szolgálatukat, itt is, ott is több vértanuja volt a kötelességteljesitésnek, de a vértanuk példája még buzdította a többit s a komoly veszély még fokozta energiájukat. Nem is akadt a magyar vasutasok között egy sem olyan, aki a veszély perceiben elhagyta volna posztját. Haláltmegvető bátorsággal látták el sokszor szolgálatukat, de hazafias lelkesedéssel teljesítették azt mindvégig. Ezért csakis a legnagyobb elismerés illeti meg a vasutasokat! Felvidéki műkincseink. — Gondoskodjunk megvédésükről. — Az orosz betörés aggodalmat keltett azokban, akik megbecsülik a Felvidék műkincseit, amelyeknek elpusztítása vagy megrongálása pótolhatlan veszteség volna hazánk kulturájára. Felmerült az a kérdés : meg vannak-e védve ezek a műkincsek, amelyeket századok zivatarai között mint multunk kulturális emlékeit sikerült megőriznünk, tanulságául annak, hogy ezen a földön nemcsak harcok volt'ak, hanem fajunk a kultura terén is becses munkát végzett. A műkincsekBevonuló katonáknak finom, fehér gyapj ú és drap teveszőr takaró! • Gyapjú pokrócokban ig-en nagy választék • —•• KÜITSZ ÉS ZIOKEI1T