Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-12-06 / 49. szám

borjuk és növendékállatok levágásá val foglalkozó husiparosokat, hogy miután a tenyésztésre alkalmatlan üszők és üszőborjuk levágására vonatkozó engedélyek esetről-esetre amúgy is kiadatnak közvetlenül a tenyésztőnek, husiparosokuak az ilyen állatok levágatására engedélyt nem fogok adni, mert az előző pontokban foglaltak szerint arra szükség nincs, de meg nem tartom megengedhetőnek, hogy ilyen nem, vagy csak igen nehezen ellenőrizhető permanens ha tósági engedély, a hatóságok felügyeletköréből kieső üzletek részére kiadassanak. Végül felhivom ismételten a főszolgabíró és polgármester urakat, fi gyelmeztessék a tenyészetek tulajdonosait, hogy ez évi borjukontingenseik levágatására csakis abban az esetben fogok kivételesen engedélyt adni, ha tényleg beigazolódik, hogy borjuhozamaik azon a vidéken továbbtenyésztésre egyáltalán nem értékesíthetők ós az esetben sem öszszes üszőborjaik egész összegére, hanem a kir. gazdasági felügyelő és a törvényhatósági kir. állatorvos szakvéleményeinek meghallgatása után esetről-esetre- megállapítandó hányadára. Hívják fel tehát az ilyen állattenyésztő birtokosok figyelmét arra, hogy ily irányú kérvényeikhez minden esetben csatoljanak az illetékes községi elöljáróság által kiállított igazolványt, melyben igazolva legyen az, hogy a levágásra szánt üszők és üszőborjuk továbbtenyésztésre vagy nem alkalmasak, vagy azon a vidéken egyáltalán nem értékesíthetők. Ezen igazolványban okvetlenül fel kell tüntetni, hogy mennyi a kérvényező tehénlétszáma és az évi átlagos borjuhozama. KARCZOLAT a rmo-lfc brcől. Örömmámor az egész vonalon! Megjött a várva-várt örömhír, hogy a Szerbiában hősies bátorsággal harcoló honvédeink Belgrád városát bevették és diadalmas menetben Belgrád várfalára kitűzték a nemzeti szinü lobogót. Ennél nagyobb szenzációs hir egyelőre nem érkezhetett a szerbiai harctérről. Nem is csuda tehát, hogy ezen győzelmes hir országszerte örömmámorral lett fogadva és nagy ünnepségek keretében megünnepelve. Ebből az ünnepből városunk lakossága is méltó alakban ki vette részét. Lampionos tüntető körmenet a főutcákban, vegyesen énekelve a Himnuszt és a Szózatot, ünnepi beszédek a honvédszobornál és ami még ezután következett ez is a szokásos tüntetések dicsteljes epilógusa volt. Ezzel ugyan még nincs vége a szerbiai hadjáratnak, de a helyzetből kifolyólag nemcsak reméljük, de bízva elszánt és vitéz katonáinkban, betartják a terminust, melyet a szerbiai hadsereg főparancsnoka kijelölt és karácsonyra végleg végeznek a szerbekkel. Adja Isten, hogy ugy legyen ! Nem mondhatjuk ezt az északi harctérről, habár ott is kedvező helyzetről kapunk értesítéseket. Sok földink van ott elfoglalva, az egyik helybeli fiskális népfölkelő tisztünk a következőkben értesít ben nünket helyzetükről egy levélben, melyet egész terjedelmében közlünk : Kedves Szerkesztő Ur! ígéretemhez képest értesítem Önt, " miként folynak dolgaim ? Bizony nagy do log a háború, píáne most, amikor itt a természet már a legteljesebb mértékben felöltötte gyönyörű téli fehér ruháját, mert itt már mindent hó borit. Két napig hadseregünknek nagy harcai voltak nagyon hosszú fronton, ma reggel azonban a muszka iszonyú veszteség és sok fogoly hátrahagyása után menekül, mi a legerősebben üldözzük. Ezen csatában megmutatták tüzéreink, hogy mit tudnak. A túlsúlyúk óriási hatással volt az ütközetek kimenetelére. Dandárunk, mely jelen harcokban hadseregtartalékot képez, csak egyes részeivel avatkozott be a harcokba, s igy mi tisztek néhányan felmentünk az ütközeJtvonalba a tüzérségi állásokig, honnan gyönyörűen lehetett látni miként pusztitatanak a legnagyobb pontossággal kilőtt srapnelljeink a visszafutó muszkák rajvonalai között. Ilyent aztán élvezet végig nézni. A hideg beállta egyáltalán nem iz gat bennünket, majd megszokjuk ép ugy mint nyáron a meleget megszoktuk. Az egész pápai colonia együtt van. H. E. barátom egyáltalában nem akar haza menni, mig teljesen be nem. fejezzük a^megkez dett munkát. Azt mondja, hogy a hol nyáron dolgoztunk, ott adjanak enni télen is. Egyébként ezredünk egyik első katonája, ki félelmet nem ismerve küzd a század élén. Egyébként fel van terjesztve kitüntetésre, de meg is érdemli. Egyébként a legnagyobb szeretetnek örvend mindenütt, de "különösen feljebbvalói előtt. Egy másik pápai eredetű, de jelenleg pesti barátom, K. J. szintén egyike a hős, bátor katonáknak, ő meg azt mondja, ha akar az a buta golyó a dekungban is megtalál. Dr. W. és dr. D. az otthoni vasszorgalommal dolgoznak, s természetesen akad is dolguk. Századomnál van beosztva M. Á. hadapródőrmester, ki szintén jól érzi magát. Szóval, rövid soraimból láthatja, hogy mindannyian jól vagyunk s Isten segítségével talán továbbra is jól leszünk. Jelen leve lemet a porosz határtól számítva mintegy 100 kilóméterre bent muszkaországból küldöm. Üdvözli: egy öreg nép fölkelő. A levél november 19 ről van keltezve. Minthogy a levélírója nem irta alá nevét, ugyszinte helyi ismerőseink neveit is csak kezdőbetűkkel jelezte, nem érzem jogosítva magam, hogy azokat névleg megnevezzem, de különben is azt hiszem, hogy az érdekelteknek nem szükséges azokat megnevezni, amennyiben minden olvasó feltalálja a kezdőbetűkben is régi kedves jó ösmerősét. Ugy tudjuk, hogy náluk is döntő ütközetre készülnek, adja a Gondviselés, hogy legközelebbi levelükben arról adjanak értesítést, hogy : Jól érezzük magunkat Varsóban ! Frici. SGHWAGH MÓR cipészműhelye Pápa, Rákóczi-utca 34. sz. AZ HÍRLIK ... Az hiriik, hogy Pápa városa a háború után nagybeteget fog jelenteni. Az hiriik, hogy Pápa városa tisztviselőit a harctéren szabadlábra helyezte. Az hiriik, hogy dr. Antal Géza országgyűlési képviselőnk sok szegény családnak fedezéket nyújt. Az hiriik, hogy a polgármesternek nehezen sikerül a polgárőrséget belőni. Az hiriik, hogy a rendörségnek egy titkos rekrutája van. Az hiriik, hogy a műkedvelői rendörök valószínűleg be fognak zupáin i. Az hiriik, hogy a műkedvelői levélhordók már azt hiszik, hogy-hogy, pedig még mindig dehogy. Az hiriik, hogy a műkedvelői tűzoltók ritkán mutatják a formájukat. Az hiriik, hogy a vöröskeresztegylet a jövő század háborújára tökésiti a vagyonát. Az hiriik, hogy a vöröskeresztegylet ápolónői a körülményekhez képest jói érzik magukat. Az hiriik, hogy a vöröskeresztegylet vasúti kirendeltségének sokszor késése van. Az hiriik, hogy a hadikórházba még mindig nem vonultak be a rekruták. Az hiriik, hogy Pápán az orvosi teendőkkel megbízott karszalagos kornitácsik — csak várnak. 'Az hiriik, hogy a darutollas legények a harctéren kegyeletes szolgálatot teljesítenek. Az hiriik, hogy a libatollas legények alkalmas rekruták lettek. Az hiriik, hogy Pápán a diplomás hólyagok mint paszomántos karszalag viselésére jogosult rekruták lettek besorozva. Az hiriik, hogy Pápán a dupla hólyagok „ohne gebrech* váltak be. Az hiriik, hogy a Jaj nadrágomegylet moly ellen biztosította magát. Az hiriik, hogy az Erzsébetligetben a lövészárokba nem kell hason csúszni. Az hiriik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője kiévült a sorozásból. HÍREK. — Adakozzunk a pápai hadi kórház sebesültjei részére párnát, fehérneműt, papucsot, harisnyát, kapcát, zsebkendőt és bármilyen testmelegitö ruhadarabot. — Gróf Esterházy Pál hadikórháza. Gróf Esterházy Pál — mint említettük — kastélyának egy nagy szárnyát kiürítette és hadikórház céljaira alakíttatta át. A gróf a hadvezptőségnél kötelezettséget vállalt, hogy a háború tartama alatt kastélyában tiz sebesült tisztet és ötven sebesült katonát s"ját költségére gyógyíttat és ellát. A kastélyban máris több sebesültet ápolnak. Mig gróf Esterházy Pál, mint a debre

ceni Vilmos-huszárezred főhad n agy a, az északi harctéren küzd, neje, gr. Andrássy Ilona, aki ezideig a budapesti Vöröskereszt-