Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-10-04 / 40. szám

XXIV". ó vfolyam. Pápa, 1914=. oOsL-bóTDex40. szájTn M Y Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. A rémlátók. — Hallotta már ? Azok a bizonyos Jólértesült urak ilyen és efféle kérdésekkel traktálják a Tájékozatlan urakat, akik meglepődve konstatálják, hogy mennyire elmaradtak az eseményektől, mert csak az újságok híreit és értesüléseit tartották szem előtt és ezekből szerezték infor mációikat a harctéren történtekről. Igy aztán nem tudnak mást, csupán amit az összes lapok nyilvánosságra hoznak. Már pedig a lapok híradásainál egyes Jólértesült urak többet tudnak, noha itthon, a páholyban ülnek és a biztos'; veszélytelen távolból szemlélik és várják az eseményeket, amig a mi édes, drága véreink, fiaink, testvéreink, rokonaink egy hónap óta vívják ti tán i csatájukat a muszka milliókkal és a szerb határon örködnek és küzdenek. Hideget, meleget', éhséget, szomjúságot tűrve, otthont, családot, mindent feledve, csak nagy, nehéz, szinte ember fölölti kötelességeiknek élnek, rendületlenül állják a golyók, az ágyuk, a srapnelek gyilkos záporát s győzedelmesen verik vissza az ellenség meg megujuló támadásait. Ezalatt idehaza az élet minden gyönyörűségeiben, bőségében dúslakodó néhány busmagyar — minden falura, városra akad egynéhány — telikürtöli a világot mindenféle ostoba vészhirek kel, a maga rémlátásait beleszuggerálja az emberekbe és aggodalmakat, itt-ott félelmet plántál a gyöngékbe, a kis hitüekbe, a balgákba, azokba, akiknek nincsenek rendbe az idegeik. A mi gyorsan lobbanó, impresszionista népünknek pedig ezernyi nemes és dicséretreméltó tulajdonsága mellett meg van az a rossz szokása, hogy a kedvező híreket hamar felejti és egy-kettöre fölül a legképtelenebb riasztó, ugratásnak szánt híreknek. A pesszimisták, a rémhírek e ter jesztöi ellen a kormány napról-napra éles filippikákat tart s mindenkit arra buzdit, hogy a legenergikusabban járjon el a rémhírek kitalálói és terjesz tői ellen, mert megingatják, megmételyezik a legbizakodóbb lelkeket is. Ezek a lokális kutmérgezök és kávéházi komitácsik — maguk se tudHL 12. ják, hogy mit cselekesznek — semmit, ami a harctéri eseményekről a legkompetensebb és autentikusabb értesítések bői származik, el nem hisznek : mindenkit, aki odafönt ésszel, fegyverrel éjt napot eggyétévé küzd a nemzeti becsületért és létért —- lekicsinyelnek, lesajnálnak; ezeknek az kellene, ha huszonnégy óra alatt elfoglaltak volna Oroszországot, ha egy óra alatt eltörültük volna a föld sziliéről Szerbiát, ha az egész világháború az ö bölcsességük, taktikájuk szerint igazodnék. Az egész világ csodálattal nézi azt a gigászi küzdelmet, amit a három szoros, négyszeres orosz haderővel szemben a mi hős hadseregünk kifejt. Föl tartóztatni azt a rengeteg milliónyi ellenséget, kiverni jól megerősített hadállásaiból, megtisztítani tőle Galíciát, visszakergetni öt az orosz-lengyel róna erdeibe, ingoványaiba, — emellett megfojtani odvaiban a szerb fenevada kat, őrt állani az egyesült angol-francia hadiflotta ellen az Adrián s a Skoda ágyukkal segíteni a német testvérnek a belga-francia erődök ostromaiban, — ezek azok a herkulesi feladatok, amikre az osztrák-magyar hadsereg vállalkozott s amikre eddigelé emberül meg is felelt. Mire való tehát az itthoniévök között a rémhíreket komponálni és azo kat kolportálni, mire való a mi drága véreink, hős katonáink, csodás küzdelmein szent lázzal, lobogó lelkesedéssel csüngő magyar társadalom hitét, bizalmát fegyvereink végleges diadalában I megingatni, mire való megtépni a ko szorut, mely hadainkat, szent lobogóinkat, a nemzetek eddigi véres csaták után övezi, mire jó mindez ? Egypár rémitgetésre hivatott orosz ! század felbukkant a Kárpátok szoro: saiban. Az a küldetésük, hogy rémületet keltsenek a magát biztonságban érző Magyarországon és hogy a kárpáti szorosok védelmére csapatokat vonjanak el az északi hadseregből, vagy annak tartalékaiból. A kávéházi hadvezérek persze azt hiszik, hogy az oroszoknak a Kárpátok szorosainál való megjelenése meglepe I tés a mi hadvezetöségünk számára, amivel ez talán nem számolt. Dehogy I nem számolt! Tessék csak megvárni az eredményt. Valószínű, hogy jobban tisztában van az orosz cselezés súlyával és komolyságával, mint a kávéházi kibicek és talán ezért nem is rémül meg tőle annyira. Ezért hát ne tessék megijedni. Itt csak orosz nyugtalanitásról van szó. Csak cseleznek a jó muszkák". No meg azt akarják földeríteni és biztosítani, hogy vájjon nem abban sántikál-e esetleg a mi hadvezetöségünk, hogy valahogy a Kárpátokon át csapatokat küldjön a Kelet-Galíciában és Bukovinában operáló orosz seregek hátába ? Muszka inváziótól félni nincsen ok. Magyarország nem lesz nagy csaták, hanem csak efféle apróbb portyázó csapatok és előőrsök összecsapásainak a szintere. Bár az Isten adná, hogy a károgó kávéházi stratégáknak a muszkáknál is undokabb és kártékonyabb serege is csak addig rontaná idehaza a levegőt, amig a muszkákat a mi csapataink kiverik az országból. A rémlatókat — akik nagyrészben idegbetegek, másrészt nagyképű, nagyszájú, tudálékos és képzelt tájékozott ságokkai másoknak imponálni akaró alakok — a harctérre és ott is az első tüzvonalba kellene állítani, majd ott beléjük fúlna a szó, mellyel otthon oly könnyelműen dobáíódznak. A ihfiz! — A főhercegnő szózata. — József magyar királyi herceg fenséges hitvese elöljár a harcba indulók lelkesitésében, a hazatérő, megsebesült hősök fogadtatásában, istápolásában, meggyógyitásának magasztos munkájában. Éjjel-nappal talpon van, agitál, gyűjt, sorra látogatja a kórházakat, maga is részt vesz a sebesültek ápolásában, anyagi segítséggel, fizikai munkával és fenkölt lelkének, tündöklő egyéniségének hóditó varázsával szenteli magát annak a nagy nemzeti munkának, amely most minden egyéb közérdekű kérdést, minden problémát, minden bajt, panaszt, vágyat, célt háttérbe szőrit s amely munkában mindnyájunknak részt kell venni. Most is gyönyörű szózattal fordul a nemcsak származásánál és pozíciójánál, de a lélek kiválóságánál fogva is igazán fönséges asszony a magyar hölgyekhez, arra kérvén, buzdítván azokat, hogy különösen a vidéken karolják föl a bajba jutott,