Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-09-27 / 39. szám

ben hiányzik a forgalomból s megdrágítja az árakat. Ez a vagyonosok elö ítélete, mely a jelen súlyos időben a közre való tekintettel nem egészen tisztességes eljárás. A bőséges készlet másrészt pazarlásra is csábit. Ilyen módon az illető, mivel a háború nemcsak néhány hétig fog tartani, önmaga is segit előidézni azt az állapotot, amelyet annakidején ő maga fog a legnehezebben elviselhetni. Csak azt fogyasszátok el, ami fel tétlenül kell! Csodálkozni fogtok, hogy mi minden nem kell feltétlenül! Éljetek egyszerűen. Az eddigi három helyett ezentúl csak két tál étel kerüljön az asztalra. Ne pazaroljatok el egy falat kenyeret, egy deka hust sem : mert a hadbavonult testvéreinktől vonjátok el. Igazgassátok magatok a konyhát (jómódú emberek szakácsnéja igen hajlik a pazarlás felé) s ne szégyenkezzetek a maradékokat is felhasználni. Ne szégyenkezzetek a vendégeitek előtt (remélhetőleg csak a legkedvesebb barátaitokat látjátok most vendégekül), a világossággal való takarékosság miatt. Tanuljatok az amerikai asszonytól, mint kell zsiradékból szappant főzni és tejmaradékból túrót csinálni. A csontokból mily pompás hamisleves készül! Főzzetek be mindent, ami különben elromlik. Gyümölcsöt s minden zöldséget. A szilvából és barackból ne en gedjétek, hogy pálinkát főzzenek, mielőtt meg nem töltöttétek volna élés kamrátokat szilvafözelékkel slb. Sok asszony eddigi hóbortja : a végnélküli befőzés, a jelenben szociális feladattá vált. Ne engedjétek elromolni a kenyérmorzsát, a kolbászvéget, a félig rom lőtt almát. Most nemcsak magunknak, de az országnak is takarékoskodunk. Váltsanak ki a szokatlan viszonyok szokatlan erőket! Nem mindnyájan lehetünk szerencsések harcolhatni, nem is segíthetünk mindnyájan, de a negatív segítségre, a takarékosságra minden becsületes hazafi és honleány képes. Valamennyien egy család tagjai lettünk, egy szervezet sejtjeivé váltunk. A jelszó legyen ezentúl: Valamennyien egyért, egy valamennyiért ! KARCZOLAT £t m ixlt kxé b:r*ő_L_ Türelmetlenek vagyunk! Pedig ez nagy hiba nálunk mostanában. Az is igaz, hogy nemcsak nálunk van az igy, hanem az egész országban. Türelmetlenül várjuk napról-napra a harctérről szóló híreket és főleg azokat a híreket, melyek a franciák verességéről és a németek győzelméről szólna. Alig hiszem, hogy Magyarországon volna olyan ember, aki ne várná nehezen azt, hogy a német főhadiszállásról azon hir érkezzék, hogy „Párist bevették". Ez a „Páris bevétele" okozza országszerte a türelmetlenséget, mert ha ez megtörténik, akkor minden magyar ember szive fellélegzene. Hogy miért? talán nem is kell bővebb kommentárt hozzá fűzni. Páris bevétele egyszersmind a muszkák teljes leverelését jelentené. Ne legyünk tehát türelmetlenek, hanem várjuk be ezt az eseményt ép oly türelemmel, mint a mi katonáink azt ott Galíciában. Ez az esemény ő reájuk nézve, mint az egész háborúnak megváltása lesz. Ugy mondják ezt azok a sebesültek is, akik mostanában városunkban időznek, akik a galíciai harctéri eseményekről most nekünk beszámolnak. Volt alkalmam egy könnyen sebesült honvéddel beszélni a galíciai harctéri eseményekről, ki a következőleg illusztrálta az ő éleményeit a harctérről: Mi honvédek — mondja az illető — egy galíciai faluban találkoztunk az orosszal. A falu nevét bizony nem tudom, mert hisz' nagyon cifra nevük ven arrafelé. Mielőtt csatára került volna a dolog, előbb a falu bi rájával kellett számadást csinálni. Egy kut hoz ért csapatunk, szomjasak voltunk, hát a birót vezényelte oda a századosunk a kúthoz, hogy igyon elsőnek. A biró azonban sehogysem akart inni. Ahá! Ki akarja felkötni ezt a gazember kutmérgezőt? kérdezte a kapitány. Egykét perc múlva már ott lógott a muszka főur. Ugy bántunk el különben a fiával is, kit kémkedésen fogtunk meg, amennyiben egy zászlóaljunk hadállását árulta el. A muszkák három faluba húzódzkodtak. Előttünk a mi katonáink álltak nagyon kevesen, mindjárt láttuk, hogy erősen szorongatják őket a védett helyekről lövöldöző muszkák. A százados ur visszaküldött egy lovast és parancsot kért, hogy az előttünk levő katonáinkat segíthesse. Megjött a parancs. Rajvonalba szaladt a századunk. A muszkák golyóinak javarésze a fejünk fölött süvített, zugolt a srapnel, csapkodott a gránát. Ahányszor lecsapott, mindig olyan csönd támadt utána, mintha templomban lettünk volna. A golyók épugy röpködtek, mint amidőn az asszony idehaza kukoricamagot szór a baromfinak. Ahogy egészen közel értünk, a muszkák is felénk jöttek, de mi volt az ő hadonázásaik a mi véres szuronydöféseinkhez képest. Egyikünkre hat-hét muszka is jutott. Derekasan elbántunk velük. Sokan megadták magukat. A mieink csak rajtáztak, ordítottak, káromkodtak. Üsd, nem apád ! Az apád istenét, bitang muszka ! Huj megdögölsz, kutya ! Magyar vért akarsz? Nesze, disznó! Azután hátráltak, futottak, hogy utol sem érték a mieink. Én már nem futhattam utánuk, mert a ballábam combján egy golyó sétált keresztül. Most itt vagyok néhány hétig, de újra visszamegyek, mert még nem számoltam le végkép a muszkával. Arra a kérdésemre, hogy bizunk a győzelemben, azt felelte a mi honvédünk, hogy hogyne bíznánk, csak addig nem bántjuk még a muszkát, mig a német be nem veszi Párist, akkor azután gyere müszka. Tehát ott Galíciában is ázt várják türelemmel, amit mi várunk. Ndm kell sokáig várni, tehát: Várjunk türelemmel! Frici. AZ HÍRLIK... Az hiriik, hogy Pápa városa sok tekintetben kiváltságos városa a háborúnak. Az hiriik, hogy Pápa városa eddig még nem látott hadifoglyokat. Az hiriik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnknek még nem volt alkalma autó ját sebesültek szállítására felhasználni. Az hiriik, hogy a polgármester a polgárőrség első katonája lett. Az hiriik, hogy a rendőrök tul van i:ak terhelve műkedvelői rendőrökkel. Az hiriik, hogy a polgárőrség nehéz szülésnek néz elébe. Az hiriik, hogy a műkedvelői rendőrök már nehezebb terep kiszaglálására is alkalmasak. Az hiriik, hogy a műkedvelői levél| hordók látatlanul kézbesitik a leveleket. Az hiriik, hogy a műkedvelői tűzoltók „viz" alatt teljesitik a szolgálatot. Az hiriik, hogy Pápán a polgárőrség lassi!ott menetelésben indul a szervezkedés felé. Az hiriik, hogy a Vöröskereszt által berendezett kórház ínég eddig nem kapott számot. Az hiriik, hogy a darutollas legények központi vezetősége már megérkezett városunkba. Az hiriik, hogy a libatollas legények a sorozásra egy repülőosztályt szerveznek. Az hiriik, hogy Pápán a diplomás hólyagok közül néhánynak a diplomája golyóval van átlyukasztva. Az hiriik, hogy Pápán a duplahóiyagok között sokan kávéházi hadvezéreknek tartják magukat. Az hiriik, hogy Pápán a sógorok csak „dum dura" sört isznak. Az hírlik, hogy a Jajnadrágom-egylet a térképen harcolja végig a háborút. Az hiriik, hogy az Erzsébetliget felderítő szolgálatra igen alkalmas helynek bizonyul. az hiriik, hogy az Erzsébetváros néhány ápolónője egészséges embereket is gyógykezel. Az hiriik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a legújabb háborús híreket titokban tartja. HUSZÁRNÓTA. Irta: dr. Vértessy Gyula. Dallama: Édes anyám is volt uekem, Keservesen tartott engem. A Visztula s Dnyeszter mentén Vér csorog a huszármentén. Áldott legyen minden cseppje, Ez a hősök regementje! Ez a hősök regementje, Szine, java magyar benne; Pezseg bennök a magyar vér, Egy huszár száz kozákot ér! Egy huszár száz kozákot ér, Jaj annak, akit kardja ér! Csodalények másvilágból, Tiszapartról, Hortobágyról. A huszár kozákot szabdal — S ha elbánt a csürhe haddal, Véres arcát törülgetve, Nótázgatni is van kedve. Nótázgatni is van kedve, Amig hazaszáll a lelke . Kis falusi magyar házba, Ahol valaki ugy várja. „Fecskék, hogyha arra szálltok, A babámnak megmondjátok, Hogy az egéiz Tiszamentén Nincsen olyan legény, mint én \

u „Nincsen olyan legény, mint én — Zug a dal a Dnyeszter mentén. Orosz földört, magyar nóta — Mintha tündérmese vónal" HÍREK. — Megyegyülés. Veszpréravármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 14 én tartotta rendes ősdi közgyűlését Veszprémben a megyebizottsági tagok csekély érdeklődése mellett. A gyűlést Hunkár Dénes főispán nyitotta meg, üdvözölvén a megjelenteket. Vádolta a háborús viszonyokat és utalt a nemzet nem sejtett áldozatkészségére. Az alispáni jelentés következett ezután, mely kiemeli, hogy megyénkben a mozgósítás teljes rendben, akadály nélkül bonyolódott le s különösen elismerőleg emlékezik meg dr. Török Gyula veszprémi rkapitány működéséről. Az alispáni jelentést a közgyűlés tudomásul vette. Koller Sándor | alispán indítványára a közgyűlés a vármegyei honvédalapból 5000 koronát szavazott meg a hadbavonultak családjainak segélyezésére és 5000 koronát a Vöröskeresztnek. 1 Kenessey Móricz indítványára a közgyűlés