Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-08-30 / 35. szám

"V". évfolyam Pápa, 1914=. aru.g"ULSzrtnxs 30. 35- szám PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű tiiggetlen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLÜTSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. A jövő évi költségvetésről. — A pénzügyi bizottság javaslata. — Városunk jövő évi költségvetését városunk képviselőtestülete legközelebb tárgyalni fogja és igy nagyon is aktuálisnak tartjuk, hogy a pénzügyi bizottságnak erre vonatkozó javaslatát egész terjedelmében közöljük. Ezen javaslat alapján jövö évi pótadónk 71*2 százalékot tenne ki. A javaslat a következő : „Városunk háztartására is egész súlyával nehezedik a világháborúnak s az ezzel járó pénzügyi válságnak minden hátránya. A város fejlesztése s a lakosság részéről a város iránt békés időkben jogosan támasztható minden kívánságnak el kell némulnia e súlyos időkben. Be kell érnünk azzal, ha a közgizgatásunk kerekei meg nem állanak, le kell tennünk ez évre minden haladásról és reformról. A bi zoltság mélyen fájlalja, hogy a reánk következő nehéz időkben a kereset nélkül maradt munkások részére kellő munkaalkalmakat a város háztartása keretében nyújtani nem tud, rnert uj közmüvek létesítésére ezidöszerint még gondolni sem lehet s még a legszükségesebb ut- és járdajavításokat is a legkisebb • mértékre kellett korlátozni. Bár e tekintetben már a városi tanács is elég takarékos volt előirányzatának készítésében, mégis a bizottság indíttatva érezte magát arra, hogy a következő kiadások törlését javasolja a közgyűlésnek : 1. A városi mérnök mellett alkalmazandó dijnok fizetésére előirányzott 1460 K az I. 2. tételből töröltessék, mert ezidöszerint uj állás rendszeresítését nem tartjuk helyesnek. 2. A II. 13. tétel alatti 400 K az 1915. évig beállott birtokeldarabolásoknak a városi térképen való keresztülviteléért későbbre halasztandó. 3. Ugyancsak egy pénzügyileg kedvezőbb év költségvetésében lehet gon doskodni uj pénztári vasszekrény beszerzéséről s igy a II. 16, j) pont alatt előirányzott 1500 K törlendő. 4. A közismereti szaktanfolyam hallgatására előirányzott 300 kor.-ból (VII. 33. d) pont) csak 100 K-t kérünk megszavazni, mert az elmúlt évben eggyel több tanító vett részt a tanfo lyamon, mint ahány részére a segély megszavaztatott, a jövö tanévben azonban ily célra segélyt nem javasolunk. 5. A VIII. 47. b) és c) pont alatt előirányzott 1400 K törlését és az Erzsébetligetbe vezető hidak megcsináltatásának alkalmasabb időre való elhalasztását kérjük. E törlések a kiadásokat 4960 Kval apasztanák ugyan, de a változott viszonyokra s a kamatláb emelkedésére való tekintettel emelnünk kellett a X. rovat 51. tételének e) pontjában a folyószámla kölcsönök kamatja cimén előirányzott összeget. A folyószámla tartozásunk állománya ugyanis emelkedik a hadba vonultak családtagjainak segélyezésére a közgyűlés által megszavazott 12.000 K-val, viszont a Viaszutca végén levő Cinca-árok beboltozására előirányzott s a közgyűlés által meg sem szavazott 5000 K-t e helyről törölni kérjük, minek következtében a folyószámla kölcsönök állománya 340.535 K lesz. Ezen összeg után azonban a kamatokat nem 6*5 százalékkal, hanem 7'5 százalékkal számítottuk, ezek összege 25.540 K 12 f-t tesz ki s igy kiadásaink e cimen 3860 K 35 f-rel, továbbá a legutóbbi közgyűlés rendeletéből a Rohonczy-utca csapadékvíz elvezetésének költségei cimén 847 K-val emelkednek. Végül az esetben, ha a közgyűlés a Viasz-utca végén levő Cinca-árok beboltozását elTÁRCZ Á. ^o 111-u.siolr, (Folytatás és vége.) III. Brunnernó azon ritka asszonyok közé tartozott, kik keveset haboznak, gyorsan határoznak ós következetesen végrehajtják, amire magukat eltökélték. Férje szavaira gúnyosan mosolygott. — No, ha csak az hánt, hogy nincsenek gyermekeink, azon könnyen segíthetünk, — mondotta félig hangosan, miután férje be tette maga után az ajtót. Nem sokat töprengett. Azonnal elkészült tervével. Egy hórihorgas, de elég csinos arcú óriás, ki ugy kirítt a főváros átlagos nyápic, kiélt arcú, horpadt mellű férfi alakjai közül, mint a juhnyáj közül a szamár, majdnem felfalta nagy gyermekded, naiv szemével. Sokszor egy óráig utána baktatott, ha az utcákon csatangolt. Gyakran mulatságból keresztül-kasul járkálta a fő- és mellékút cákat, mindenütt maga után vonzván lovagját, mint a nap bolygóit. Megtudta, hogy Borhegyi nemcsak óriás termetével üt el a többi embertől, hanem modorával, jellemével és szokásaival is. Nem járt sem klubba, sem kávéházba, sem társaságba, nem voltak barátai, min dig magányosan bolyongott az utcákon. Mikor nem bolyongott az utcákon, mikor nem bujt könyvei közé és kémiai laboratóriumába. Éppen ilyen emberre volt szüksége, kinek jelleme eleve kizárta, hogy indiscretióra vetemedjék, akinél hiányzott az alkalom és hajlam arra, hogy hódításaival férfimódra eldicsekedjék. A legközelebbi találkozásuknál Brunnernó bátorítólag tekintett óriására, barátságosan, bájosan mosolygott reá. Az óriás köszönt neki, ő szívesen viszonozta a köszönést. .Másnap Borhegyi már megszólította. Harmadnap már bizalmas barátok voltak. Harmadik héten az óriást már laboratóriumában meglátogatta. Két hónap múlva Brunnerné már egy édes titkot súgott férje fülébe, aminek hallatára a gyanútlan férj a föld legboldogabb emberének képzelte magát. — Most már tudom, kiért kell dolgoznom és szívesen, örömmel fogok fáradozni, — ujjongott magában a férj. Brunner vissszatért előbbi életmódjához. Kártyapfirtnerei a kávéházban és klub ban hiába várták, a színházak, kabarék sem látták többé az ő pénzét. Megint a régi Brunner lett, ismét kizárólag az üzletnek élt. Igy alig vette észre, midőn eltelt kilenc hónap, amikor hangos sirás jelentette, hogy lakásuk mély csendjének örökké vége van, mikor a tudós asszony meggyőződéssel konstatálta, hogy az újszülött fiu bámulatosan hasonlít az örömtől ragyogó arcú „apához". Brunnerné szabályos időközökben még két fiúval örvendeztette meg férjét, ki oly boldog volt, hogy verebet lehetett volna vele fogatni. Egész szabad idejét otthon töltötte „gyermekei" társaságában. Velük játszott, mulattptta őket, velük ment sétálni, megtanította őket táncolni, énekelni. Valahányszor hazajött, mindig hozott nekik valamit, majd cukorkát, majd valami más kedves meglepetést. Kifogyhatatlan volt gyermekes mókák és tréfák kitalálásában, melyekkel „gyermekeit* mulattatta, velük ő is mulatott és kimondhatatlanul jól eső melegség töltötte el szivét, midőn bájos angyalkák ezüstcsengésü kacagását hallotta. De éppen olyan szomorúság nyűgözte le, valahányszor megszűnt a kacagás a házban, midőn elkerülhetlen gyermekbetegségek kötötték ágyhoz kedveltjeit. Ilyenkor üzlete után sem járt. Egész nap nem mozdult a gyermekek betegágyacskája mellől. Egész éjjeleken mellettük virrasztott, orvosságot, frissítőt nyújtott nekik, férfiaknál páratlan gyengéd, becéző hangon, fejük aljat mindenuntalan megigazitotta, paplanjukkal betakarta, az ágyról leemelte és fölemelte. Igy aztán nem csoda, hogy a gyermekek kimondhatatlanul szerették Bruunert.